Azaz a Kezdet. Az Első Bejegyzés. Melyet ezennel ünnepélyesen egy kis blogtörténelemnek és személyes történelmemnek, vagyis a bloggerré válásom közvetlen előzményeinek szentelek.
Az első napirendi pontról legyen elég annyi, amennyit korunk igen népszerű, virtuális encyclopédiája ír. A fanatikus érdeklődőket a továbbiakban önálló kutakodásra kárhoztatom.
A másodikról kicsit bővebben. A minap egy jóbarátommal koncertkezdésre várva ücsörögtünk és borozgattunk a Merlin Színház kávézójában, beszélgettünk mindenféléről, boncolgattuk az életünket, satöbbi, satöbbi. Ennek során én, sok más egyéb között, 2 szépen összetett mondatban összefoglaltam, hogy miért is ért véget közel 4 éves kapcsolata (minden évre egy fél mondat! én már csak tudom :)). Mire ő vigyorogva: "Szerintem neked blogolnod kéne, és kielemezned a barátnőid párkapcsolatait". Hát, lehet, lehet. Csak az a bökkenő, hogy jelenleg az összes barátnőm, aki elég közeli barát ahhoz, hogy bármilyét is elemezgethessem, szingli. Vagy azért, mert ez az alapvető létformája, vagy azért, mert az elmúlt hétvégén lett azzá. És ha nem így lenne? Akkor valószínűleg a közeli barátság távoli duzzogássá változtatásának leghatékonyabb módszere lenne egy nyilvános, kíméletlenül őszinte párkapcsolat-boncolgató blog. A nem nyilvánosnak és kíméletesen hazugnak meg mi értelme? További barátaim pedig boldog párkapcsolatban/házasságban élnek. Ehhez nem tudok mit hozzátenni, elvenni pedig nem ál szándékomban.
Hát akkor most blogolni, vagy nem blogolni? És ha blogoni, akkor miről? Lehetőség van bőven. Szerintem majd összehordok hetet-havat, és zöldség lesz belőle. Akinek nem tetszik, ne olvassa, a világháló meg sok mindent elbír (leginkább mindent). Mindenesetre, az összes közeli-távoli rokonomat, barátomat, ismerősömet és ismeretlenemet ezennel ünnepélyesen felszólítom és felhatalmazom, hogy legyen kíméltelenül őszinte kritikusom, és ha szükségesnek látja, vágja a fejemhez, hogy takarodjak a webről, valamint a továbbiakban tartózkodjak minden nyilvános, írásos önkifejeztéstől. És ezennel ünnepélyesen nem ígérem, hogy komolyan fogom venni az illetőt :).
Amúgy, minden Illető megnyugtatására: Ez a blog-dolog talán az új szenvedélyem. Esetleg. De az esetleges szenvedélyeim 90%-ról egy-két hónapon belül úgyis kiderül, hogy múló szeszély. Szóval, az idő mindent megold. Legyél türelemmel, Kedves Illető!
Addig is: Írok!
Az első napirendi pontról legyen elég annyi, amennyit korunk igen népszerű, virtuális encyclopédiája ír. A fanatikus érdeklődőket a továbbiakban önálló kutakodásra kárhoztatom.
A másodikról kicsit bővebben. A minap egy jóbarátommal koncertkezdésre várva ücsörögtünk és borozgattunk a Merlin Színház kávézójában, beszélgettünk mindenféléről, boncolgattuk az életünket, satöbbi, satöbbi. Ennek során én, sok más egyéb között, 2 szépen összetett mondatban összefoglaltam, hogy miért is ért véget közel 4 éves kapcsolata (minden évre egy fél mondat! én már csak tudom :)). Mire ő vigyorogva: "Szerintem neked blogolnod kéne, és kielemezned a barátnőid párkapcsolatait". Hát, lehet, lehet. Csak az a bökkenő, hogy jelenleg az összes barátnőm, aki elég közeli barát ahhoz, hogy bármilyét is elemezgethessem, szingli. Vagy azért, mert ez az alapvető létformája, vagy azért, mert az elmúlt hétvégén lett azzá. És ha nem így lenne? Akkor valószínűleg a közeli barátság távoli duzzogássá változtatásának leghatékonyabb módszere lenne egy nyilvános, kíméletlenül őszinte párkapcsolat-boncolgató blog. A nem nyilvánosnak és kíméletesen hazugnak meg mi értelme? További barátaim pedig boldog párkapcsolatban/házasságban élnek. Ehhez nem tudok mit hozzátenni, elvenni pedig nem ál szándékomban.
Hát akkor most blogolni, vagy nem blogolni? És ha blogoni, akkor miről? Lehetőség van bőven. Szerintem majd összehordok hetet-havat, és zöldség lesz belőle. Akinek nem tetszik, ne olvassa, a világháló meg sok mindent elbír (leginkább mindent). Mindenesetre, az összes közeli-távoli rokonomat, barátomat, ismerősömet és ismeretlenemet ezennel ünnepélyesen felszólítom és felhatalmazom, hogy legyen kíméltelenül őszinte kritikusom, és ha szükségesnek látja, vágja a fejemhez, hogy takarodjak a webről, valamint a továbbiakban tartózkodjak minden nyilvános, írásos önkifejeztéstől. És ezennel ünnepélyesen nem ígérem, hogy komolyan fogom venni az illetőt :).
Amúgy, minden Illető megnyugtatására: Ez a blog-dolog talán az új szenvedélyem. Esetleg. De az esetleges szenvedélyeim 90%-ról egy-két hónapon belül úgyis kiderül, hogy múló szeszély. Szóval, az idő mindent megold. Legyél türelemmel, Kedves Illető!
Addig is: Írok!
3 megjegyzés:
Én állok elébe a kíméletlen kapcsolat-kritikának. :) Eddig is csak okosakat hallottam tőled és mégsenem duzzogtam. :) Addig is, míg lesz mit boncolgatni (khm, azért ugye, valójában, mindig van mit), éljen a forró csoki és a csajbulik!
Itt a helyed! :)
fojjó csokiii!
Megjegyzés küldése