Németország messze van

Tehát akkor a németországi Langensteinbach is messze van. Közel 1000 km, a menetidő 10-13 óra, attól függően, hogy az eltévedéssel időt nyerünk, vagy veszítünk. Ez alkalommal mi mindkettőt megjátszottuk: odafelé egyetlen elszalasztott autópálya lehajtó miatt 70 km plussz, és 1 óra ráadás, helyes kis falvakon és városkákon keresztül: minden csupa rend és Fachwerkhaus. Gyönyörű! :)
Visszafelé Bécsnél csak követtük a táblákat, amik Budapest és H jelzéssel - szerintünk - hazafelé irányítottak minket, csakhogy nem az előre eltervezett Bécs - Sopron - Várpalota, hanem Bécs - Győr - Várpalota útvonalon, amivel 2 órát nyertünk (nem számítva az október 26-i mesterséges időanomáliát).
Eltévedni néha nem is olyan rossz. Szerintem. De legalábbis izgalmas, vicces, idegesítő, érdekes, váratlan, meglepő (vagy talán nem is annyira meglepő?). Szóval minden, csak nem unalmas, ami egy 10 - 13 órás, nagyrészt autópályán megtett utazás esetében határozottan üdítő. A magam részéről felkészültem a hosszú, sivár órákra, és az anyósülésen a legújabb kölcsön-szerzeményemet olvastam elmélyülten, Silvana de Mari, Az utolsó tünde című könyvét (Hála neked, Évi, imádnivalóan aranyos könyv!). Ebből következik, hogy navigátori teendőimet nemhogy rosszul, de egyáltalán sehogy se végeztem. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy a navigátori székben ülve nem navigátorkodom! Igaz, hogy egyáltalán nem is éreztem szükségét navigációnak, hiszen annyiszor megtettük már ezt az utat! A sofőrünk legalábbis idén már másodszor. Mentségemre legyen, hogy a témába vágó eseményekről (is) olvasgattam elmélyülten, tünde - sárkány vonatkozásban. Idézem: "A koromfekete éjszakában az eső úgy ömlött, hogy szinte falat alkotott, eltévesztették az irányt, azután vitatkoztak rajta egy darabig, aztán megint eltévedtek, és végül megint vitatkoztak, hogy eldöntsék, kinek a hibájából tévedtek el."

Amennyire emlékszem, az utóbbi néhány évben szinte valamennyi nagyobb családi utazás alkalmával eltévedtünk valamilyen formában. Az eltévelyedések forgatókönyve körül-belül a fenti idézet szerint zajlik, csak többszereplős. :) Emlékezetes eltévelyedéseink pl: 2 évvel ezelőtt, Németország, Karlsruhe - Langensteinbach útvonal. Nem tudom hol és merre és hogyan, de végszóra Bruchsalban kötöttünk ki, egy fantasztikus kastélynál és a hozzá tartozó kertnél. A mellékelt sárkány a kastély egyik vízköpője. Hát nem megéri eltévedni?! Aztán volt még... hát, most nem jut eszembe több. De biztos, hogy volt :)

10 dolog, amit még megtudtam, az elmúlt néhány napban:
1. Az Alpok és a Schwarzwald ősszel is gyönyörű, nemcsak nyáron. Ilyenkor ezerféle zöld helyett sokféle zöld, és ezerféle sárga - barna - vörös színben játszik, és valamivel kevesebb legelésző alpinista tehénkéket lehet látni.
2. Olyan helyre érdemes költözni, ahol egy tiszta, hideg, őszi vasárnap hajnalon az égre felnézve az összes létező csillagképet látni, még azokat is, aminek eddig csak hírét halottad. (na jó, a Dél Keresztjét konkrétan nem láttam.)
3. A legfontosabb nagyar szavak közé tartoznak: fagylalt, víz (fonetikusan: Wis), térdfájás, tej, jó étvágyat, sör, egészségedre.
4. A magyar fehér kenyér felejthetetlen.
5. A dolgok, emberek, helyek, amiket az örökkévalóságig magadénak hiszel, talán már nem lesznek ott, mire legközelebb odanézel.
6. Még mindig szeretem a tündérmeséket.
7. A német kisvárosok és falvak azért olyan tip-top kis települések, mert a német állampolgárok szombat délelőttönként festegetik a kerítéskaput, söprögetik a portájuk előtti járdát, összegyűjtik az őszi faleveleket, virágot ültetnek a sírokra...
8. Ha a német állampolgárok egy verőfényes őszi szombat délelőtt épp nem a fentiek egyikével vannak elfoglalva, akkor egyes példányaik sétálni/futni/lovagolni mennek a közeli erdőbe, és köszönnek a szembejövő ismeretleneknek (pl. nekem). ... egyéb dolguk úgy tűnik nincs :)
9. Biztos vannak, akik a felsoroltak egyikét sem csinálják.
10. Imádok utazni, megérkezni, és aztán hazaérni :)