Esküvő

Fehérbe öltöztetnek,
fátyolba elrejtenek,
melléd helyeznek,
téged szeretlek.
Amen

Requiem

És maradnak a tárgyak
céljukat vesztve árván
mindörökre.

(In memoriam Várkonyi Istvánné György Ilona; Várkonyi Mama)

Minijelentés

Úgy tűnik, a tavasz tényleg a legjobb természetes afrodiziákum. Kis halacskáink sem férnek a bőrükbe, és a guppik és mollyk egyre csak potyogtatják az utódokat. Legutóbb 7 miniguppit és 10 koromfekete minimollyt számoltunk össze. /Szerintetek Barney Stinson bevetné csajozós dumának: Hé, van kedved megnézni a minimolly gyűjteményemet? ;)/ Ha a tendencia így folytatódik tovább, hamarosan nem lesz szüksége vízcserére, mert a H2O úgysem fog elférni a halacskáktól, és akkor miénk lesz a világ első zöldfűszeres, magától előálló díszhalkonzervje. Nyomokban garnélát fog tartalmazni.

Beszélhetnék még politikáról, Japánról, Haitiről, Kolontárról, de minek, mikor mind önmagáért beszél.
Azért fogadjunk, hogy ezt nem tudtátok Kolontárról :) Boldog szülinapot, Papa!

Budapesti fantombagoly

Szerintetek mennyire lehet nehéz megtalálni egy baglyot az állatkertben?

Elárulom: nagyon.

Nagyon, nagyon.

Igazából a lehetetlennel határos, főleg ha átépítés miatt ideiglenesen egy nem látogatható kifutón tárolják, mint kiderült az információnál.

Ezért ma Bendegúz, az erdei fülesbagoly nem találkozhatott új nevelőpapájával, Balázskával. Nem tudom, ki volt szomorúbb, BB vagy Bendegúz. Vagyis tudom, BB, mert Bendegúz még nem tudja, miről maradt le.

Így apa és fia csak az első hivatalos nevelőszülői értekezleten találkozhatnak.

Szívdesszert

Hát szóval megszületett, még akkor is, ha háttal nem kezdünk mondatot, a Csibor első kislemeze. Kézzel foghatóan, láthatóan, szagolhatóan, nem kicsit hallgathatóan. És - bár éssel sem kezdünk mondatot - mivel az eljegyzés már születése előtt megköttetett, hozzá a Keserédesben egy kis melléklet köttetett. Szép színes szalaggal, gondosan, pontosan. Szerintem nagyon jól mutatnak együtt :)

Egyszerűen gyönyörű :) Hát nem? Valami ilyesmi lehet a szülői büszkeség.... A frigyről bővebben Csibornál olvashattok, én nem is ragozom tovább.

Egyébként szombat délelőtt van, szépen süt a nap, és nagyon fúj a szél. Ami  nem nagyon zavarna így a négy fal között, ha a buta szél meg a folyosó nem szövetkezett volna, hogy együtt fütyörésszenek vmi idegesítő szellemsiratót a magas C és még magasabb társai környékén. Talán még ez sem lenne gond, ha a reggeli fejfájásom meg ez a fütyörésző társaság, kicsit jobban kijönne egymással. De nem, határozottan nem bírják egymást.

Sebaj, épp most jött meg BB és főz nekem egy fantasztikus brazil kávét :)  Aztán elmegyünk együtt az állatkertbe, és meglátogatjuk az új családtagot, Bendegúzt. BB ugyanis APA lett! :D

  

Pedig hol van még az esküvő???! Az rendben van, hogy lassan kúszik felénk az időpont, de azért odébb van még az. Példának okáért még ruhám sincs. Mondanám, hogy nem is lesz, de valahogy biztos lesz, mert olyan még sohasem volt, hogy sehogy se lett volna. Be kell vallanom, hogy az elmúlt héten volt rajtam pár olyan ruha, amiben a legelvetemültebb G.I. Jane is Csipkerózsikává változik, és még csak eszébe sem jut tiltakozni ellene egészen addig, míg meg nem látja a ruhán fityegő cédulán az Ft végződésű számsort. Bah! Elképesztő, mekkora ipar települt az esküvő köré - vagy inkább rája, de jó dulván! -  a 35 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, ahogy Anya mesélte. Akkoriban hosszú szoknyát legfeljebb varratni lehetett, fehér cipőt vagy szandált találni meg úgy, mint tűt a szénakazalban.

De hagyjuk ezt a nyavalygást, ezért nem érdemes koptatni a billentyűzetett. Inkább elviszem Balázskát az állatkertbe.

Pá!

Bátyótigris és hugitigris

Jó a hajunk, nem? ;)

(A.D. 1981.08.)

Németország messze van

Tehát akkor a németországi Langensteinbach is messze van. Közel 1000 km, a menetidő 10-13 óra, attól függően, hogy az eltévedéssel időt nyerünk, vagy veszítünk. Ez alkalommal mi mindkettőt megjátszottuk: odafelé egyetlen elszalasztott autópálya lehajtó miatt 70 km plussz, és 1 óra ráadás, helyes kis falvakon és városkákon keresztül: minden csupa rend és Fachwerkhaus. Gyönyörű! :)
Visszafelé Bécsnél csak követtük a táblákat, amik Budapest és H jelzéssel - szerintünk - hazafelé irányítottak minket, csakhogy nem az előre eltervezett Bécs - Sopron - Várpalota, hanem Bécs - Győr - Várpalota útvonalon, amivel 2 órát nyertünk (nem számítva az október 26-i mesterséges időanomáliát).
Eltévedni néha nem is olyan rossz. Szerintem. De legalábbis izgalmas, vicces, idegesítő, érdekes, váratlan, meglepő (vagy talán nem is annyira meglepő?). Szóval minden, csak nem unalmas, ami egy 10 - 13 órás, nagyrészt autópályán megtett utazás esetében határozottan üdítő. A magam részéről felkészültem a hosszú, sivár órákra, és az anyósülésen a legújabb kölcsön-szerzeményemet olvastam elmélyülten, Silvana de Mari, Az utolsó tünde című könyvét (Hála neked, Évi, imádnivalóan aranyos könyv!). Ebből következik, hogy navigátori teendőimet nemhogy rosszul, de egyáltalán sehogy se végeztem. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy a navigátori székben ülve nem navigátorkodom! Igaz, hogy egyáltalán nem is éreztem szükségét navigációnak, hiszen annyiszor megtettük már ezt az utat! A sofőrünk legalábbis idén már másodszor. Mentségemre legyen, hogy a témába vágó eseményekről (is) olvasgattam elmélyülten, tünde - sárkány vonatkozásban. Idézem: "A koromfekete éjszakában az eső úgy ömlött, hogy szinte falat alkotott, eltévesztették az irányt, azután vitatkoztak rajta egy darabig, aztán megint eltévedtek, és végül megint vitatkoztak, hogy eldöntsék, kinek a hibájából tévedtek el."

Amennyire emlékszem, az utóbbi néhány évben szinte valamennyi nagyobb családi utazás alkalmával eltévedtünk valamilyen formában. Az eltévelyedések forgatókönyve körül-belül a fenti idézet szerint zajlik, csak többszereplős. :) Emlékezetes eltévelyedéseink pl: 2 évvel ezelőtt, Németország, Karlsruhe - Langensteinbach útvonal. Nem tudom hol és merre és hogyan, de végszóra Bruchsalban kötöttünk ki, egy fantasztikus kastélynál és a hozzá tartozó kertnél. A mellékelt sárkány a kastély egyik vízköpője. Hát nem megéri eltévedni?! Aztán volt még... hát, most nem jut eszembe több. De biztos, hogy volt :)

10 dolog, amit még megtudtam, az elmúlt néhány napban:
1. Az Alpok és a Schwarzwald ősszel is gyönyörű, nemcsak nyáron. Ilyenkor ezerféle zöld helyett sokféle zöld, és ezerféle sárga - barna - vörös színben játszik, és valamivel kevesebb legelésző alpinista tehénkéket lehet látni.
2. Olyan helyre érdemes költözni, ahol egy tiszta, hideg, őszi vasárnap hajnalon az égre felnézve az összes létező csillagképet látni, még azokat is, aminek eddig csak hírét halottad. (na jó, a Dél Keresztjét konkrétan nem láttam.)
3. A legfontosabb nagyar szavak közé tartoznak: fagylalt, víz (fonetikusan: Wis), térdfájás, tej, jó étvágyat, sör, egészségedre.
4. A magyar fehér kenyér felejthetetlen.
5. A dolgok, emberek, helyek, amiket az örökkévalóságig magadénak hiszel, talán már nem lesznek ott, mire legközelebb odanézel.
6. Még mindig szeretem a tündérmeséket.
7. A német kisvárosok és falvak azért olyan tip-top kis települések, mert a német állampolgárok szombat délelőttönként festegetik a kerítéskaput, söprögetik a portájuk előtti járdát, összegyűjtik az őszi faleveleket, virágot ültetnek a sírokra...
8. Ha a német állampolgárok egy verőfényes őszi szombat délelőtt épp nem a fentiek egyikével vannak elfoglalva, akkor egyes példányaik sétálni/futni/lovagolni mennek a közeli erdőbe, és köszönnek a szembejövő ismeretleneknek (pl. nekem). ... egyéb dolguk úgy tűnik nincs :)
9. Biztos vannak, akik a felsoroltak egyikét sem csinálják.
10. Imádok utazni, megérkezni, és aztán hazaérni :)