Meghasonlás

Szombaton vettem egy fenyőt, karácsonyfának. Kicsit még talán korai, de karácsonytájt elutazom, így előre megvettem és feldíszítettem, hogy jó sokáig örülhessek neki. Az első saját karácsonyfám az első saját otthonomban.
Helyes kis normann fenyő (Abies normandiana), formás, alig egy fejjel alacsonyabb, mint én. Előtte jártunk apámmal az obiban, vásárolni ezt - azt, hogy legyen mit felfúrni a falra, és közben úgy mellékesen beszereztünk néhány karácsonyfa díszt. Én egy dobozzal akartam venni, amiben van lovas huszár, kisvonat, harangocska, és tangóharmonikázó angyal. Aztán Apám elcsábított, hogy nézd, milyen szépek ezek a kék üveggömbök. Hát tényleg szépek, közepes méretű, jégkék gömbök. És akkor ugye csúcsdísz is kell, a gömbökhöz illő gyönyörűséges kék. És aztán még muszáj volt megvenni egy doboz ezüstszínű fenyőtobozt, de tényleg. :)
Visszatérve a fenyőmre, első látásra beleszerettem. A fenyőárus néni is egyetértett velem, hogy tényleg nagyon szép fenyő. Aztán szépen szöget ütött a fejembe a folytatással: "Szép nyúlánk fa, nagyra akart nőni."
Szegény, szeretett volna persze, de már nem fog. No, és akkor hasonlottam meg, csak egy kicsit. Mert nem fura, hogy egy halálraítélt fát állítunk a szobába életfának?
Szóval hazahoztam, a szoba közepére állítottam és most jobb híján be kell érnie az én társaságommal. Vigasztalásképpen felaggatam rá a szépséges kék üveggömböket, a falovacskákat, ezüst tobozokat, megkoronáztam, és megdícsérgettem, hogy nagyon szép kis karácsonyfa lett belőle. Remélem, értékeli :)

Más: Tücsi est Logica. Szombat este óta ez teljesn biztos. :)