Nem, nem őrültem meg. Vagy csak egy kicsit. (avagy: a futás filozófiája)

Csak elmentem hétfő este, tíz órányi idegölő - ülő munka után futni. Pedig utálok, de tényleg! De annyira dühös voltam, és fáradt, és kirobban kiészülő energiákkal, hogy muszáj volt valamit csinálnom. Pl. futni egy kicsit. Közben rájöttem, hogy nem is utálok futni, csak 5 teremkört, 12 percet, két várkört meg még ki tudja pontosan mit és pontosan mennyit utáltam futni.
Aztán a következőkre jöttem még rá:
1. A futás tökléletes egyszerre dühösségre, fáradtságra és túltengő energiák levezetésére.
2. Valami csoda történt, de nem fájt a bokám futás után, mint legutóbb (fél éve), mikor kipróbáltam, hogy még mindig utálom-e a futást (utáltam). Nemtom, mi változott bokaügyileg azóta. Lehet, hogy most jobb cipőt választottam (sansha balett gyakorló :) ), vagy a fél évvel ezelőtt abbahagyott fél évnyi ír tánc segített. Jó kis ugra - bugra és bokaerősítő. Ha lenne rá időm...
3. Még mindig kipurcanok kb 500 m után, mert nem bírom szusszal. ÁÁááá. Nem baj. Szuszogtam tovább (hát normális vagyok én???).
4. Nem elég egy kör. De tényleg. Pedig én szépen haza akartam menni egy kör után, de a másik irányba is muszáj volt futni egy kört. Szóval nyaolcast futottam :)
5. Katie Meluhára tök jól lehet futni, de tényleg.
6. Ebből nem csinálok rendszert.