Decemberi reggel

Hajnali pára,

tükörcsillagok az égen.

Elválunk mára.

Sün!

"Michel asszonyból (megj.: a házmesternő) a sündisznó eleganciája árad: kívülről tüskék borítják, valóságos erődítmény, de az az érzésem, hogy belülről éppen olyan egyszerűen kifinomult, mint a sündisznó, ez az álságosan hanyag, ádázul magányos és szörnyűségesen elegáns állat."

részlet: Muriel Barbery - A sündisznó eleganciája

Égetnivalóan veszélyes könyv :)

Megállapítás

A könyvek veszélyesek.
Nem csoda, hogy némelykor máglyára küldik őket.

Jól van, na, jól van!

Hm. Szóval többen is szóvá tették mostanság, hogy nem teszem szóvá az életem, azt sem tudják mi van velem. Hiszi a piszi, aki elhiszi, hisz az illetők jó részével így vagy úgy, de napi kapcsolatban vagyok. Hajlamos volnék azt hinni, hogy csak hiszti, de tény, hogy mostanában hanyagolom az írást, és nem csak itt. Ráadásul a Montenegró-sorozatot sem fejeztem be, pedig az utolsó fejezetben bújik meg a nagy kaland és a nagy tanulság. Talán úgy karácsony tájt, ha lesz rá időm és hangulatom...

Most ugyanis roppant fontos dologban ügyködök (kéretik ide képzelni egy fontoskodó képet vágó cica-micát)! Kérem, én fel-fe-de-ző úton vagyok, és fel-fe-de-zek! Egy vénembert. Vénember szemében magamat, magamon át Vénembert, és vissza, és oda és vissza. Úgy is mondhatnám "ismeretlen területre tévedtem", és ez lenyűgöz, néha megijeszt, néha nehéz, de nem ereszt, és nem is mennék. Visszafelé. Inkább előre ("előre csak előre, lássuk mi lesz belőle!). Közben elveszek, megkerülök, elveszek, megkerülök, elveszek: megkergülök.
És most jelentem, felszállok!

Boldog adventi készülődést! Aviszontlátásra!

Catch 22 - chapter 12

Csak úgy, az egyik kedvenc könyvemből :)

"A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.
Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.
"Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák."

Rövid híradás

Élek, itt vagyok. Egyszer a a beszámolót is befejezem a nyaralásról. Talán majd a karácsonyi szünetben :)

Addig is tájékoztatom nyájas olvasóimat, hogy ma reggel - noha a nyár néha végtelennek tetszett - széllel, baljós-kék felhőkkel és csepergő esővel beköszöntött az ősz hűvös fajtája, és ez feljogosít arra, hogy bejelentsem, megkezdődött a

2009/2010-es FORRÓ CSOKI SZEZON!!!!!!!

Tessék szépen jóóól kihasználni! Javaslom, csípjetek nyakon egy-két-há-sok megfelelő csoki-társat, és irány pl. a Csészényi kávézó, vagy bármelyik vendéglátó egység, ahol Manuelt adnak. :)

Montenegro mix III.

És este lett és reggel a harmadik napon. És ez a nap a próbatételek napja vagyon. Bizony.
Merthogy olyan információk birtokában voltunk, miszerint Dubrovnik és a Kotori-öböl közel állnak egymáshoz, csak egy határ és néhány km választja el őket egymástól. De az nagyon! És amúgy Herr Einstein  óta tudnivaló, hogy a tér, az idő, a távolság, az univerzum és minden egyéb is relatív.
Dobrotát és Dubrovnikot egészen pontosan kb. 200 km, egy határ, és 3 órányi, csigalassúsággal vánszorgó kocsisor választja el egymástól. Namármost ez utóbbi, plussz a 35°C kihozta belőlem a vérnyulat, aki fogvicsorgatva kutatott préda után. és vérben fogró szemekkel követelte, hogy azonnal forduljunk vissza. Ám akárhányszor sikerült meggyőznie erről a többi 3 kisnyuszit, 3 autónyit előre haladt a sor, és a haladás illúziója szertefoszlatta a közös meggyőződést. Végül rövid pórázra fogtam a vérnyulat, mert igazából csupa barát vett körül, rájuk meg mégse akartam uszítani, szóval a Dubrovnik útikönyv tanulmányozásába fojtottam vérnyulam fortyogó dühét. Szütty.
A terápia bevált, és még hasznosnak is bizonyult. Így pl. megtudtam, hogy az óvároson végigvezető, fényesre kopott sétány réges-rég vízfolyás volt, amit feltöltöttek, kiköveztek, aztán körülötte a palotácskák egy nagyobb lélegzetvételű földrengés alkalmával mind leomlottak, kivéve egyet, a Sponza-palotát, ami egyébként vámház-féle (lám, az adóhatóság hatalma és ereje); aztán tudom most már, hogy a város védőszentje Szent Balázs, ennek köszönheti azt a helyes kis templomot az említett sétány egyik oldalán, szemben a Sponza-palotával, továbbá az árkádos kormányzói palotával. Aztán olvastam építészeti stílusokról, kalóz támadásokról (vagy az Budva volt??), Orlando-vitéz hőstetteiről, várfalakról, nyári játékokról, és ilyesmik. Szinte lényegtelen dolgok, szóra sem érdemesek. Inkább menjetek el, és nézzétek meg! Sétáljatok a sétányon, nézelődjetek, szaglásszátok a tengert, egyetek fagyit, másszatok lépcsőket, mert abból temérdek van, a sok ember nem győzi koptatni. Utána pedig irány a tenger, és csobb!
Ha valamit kihagytam, kiáltsatok, olyan rég volt már...

Montenegro mix II.

Villámutazásunk második napjának viszonylag kora reggelén egyesek arra ébredtek, hogy melegük van, és ha agyonütik, sem bír tovább aludni ilyen lehetetlen körülmények között. Ennek következtében kettesek a légkondi távirányítójának éles és felettébb bántó pittyengetésére ébredtek, meglehetősen morcosan. Kettesek ezért bosszúból azonmód belevetették magukat a tengerbe.

Fenti rövid reggeli rémtörténet után hosszas reggeli következett az előző részben már ismertetett Bonitában. Aztán döglesztő déli utazás a nem túl messzi Budvába, ahova azzal a szöveggel csábítottak minket az útikönyvek, és a korábban errefelé megfordult ismerősök, hogy az óvárosa gyönyörű, és a strandjai kihagyhatatlanok. Az előzőben maximálisan igazuk volt, az utóbbi, ha nem is abszolút kihagyhatatlan, de ha már arra jársz, és ráérsz, hát ne hagyd ki.
Így hát koptattuk pár órát az óváros amúgy is tükörsimára kopott, fehér köveit, bámultuk a tengert, élveztük a kósza szelet, aszalódtunk a napon, ücsörögtünk az árnyékban, barangoltunk a bazárban és eközben vénásan adagoltuk a vizet, a jéghideg limonádét és minden túléléshez szükséges izét. Aztán jutalomképpen irány a strand egy órácskára, majd "haza" Dobrotába.

Nem volt ugyanis túl sok időnk, mivel aznap estére még egy városnézés volt beütemezve, méghozzá Kotor - meglepő módon - óvárosa. Továbbá Pepe még idehaza egy könnyelmű ígéretet tett a Kotor felett emelkedő fellegvár megmászására. Ígéretének teljesítésében elvben mindvégig lelkesen támogattam, de valahányszor két lépésnyi távolságnál közelebb került hozzánk a tettek mezeje, közös erővel rájöttünk, hogy a pillanat nem alkalmas a cselekvésre, mert: a) túl meleg van; b) nem elég, hogy kínkeservesen felmászunk, még fizessünkk is érte 2 eurot??!; c) most elég jó idő van, de mindjárt besötétedik, azt se látjuk, hova lépjünk; d) ne menjünk fel most, legalább lesz miért visszajönni egy kevésbé meleg évszakban...

Természetesen Kotor óvárosa is gyönyörű, mint az utazásunk során látott valamennyi óváros. Tömény történelem és kor. És némi gasztronómia. Legalábbis nekünk volt benne részünk, nem kis örömünkre. Aznap este ugyanis feltétlenül halféléket és egyéb tengeri herkentyűket szerettünk volna vacsorálni, és ebbéli igyekezetünkben eljutottunk a La Pasteria nevű Cafe&Restaurantig, és letelepedtünk egy szimpatikus asztalnál, a hűtött teraszon. (Egyébként is elég szimpatikus, hogy a légkondícionálás arrafelé alapfeltétel, különben igen macerás lett volna a létezés éjszaka min. 23 nappal 35-38°C-ben.) És a pincér is kifejezetten szimpatikus volt nekünk, és ez a szimpátia abszolút kölcsönös volt. És ez a szimpátia tovább terjedt és terjedt, magába foglalta a tengeri-herkenytű tálat, amit a pincér elénk tálalt (cápafilé, sörtésztában sült kalamári, sajttal-sonával töltött kalamári...), és még Pepe "ház specialitása" pastáját is, és végül de csöppet sem utolsó sorban azt a kis montenegroi vöröset, amelyik Sasso Negro névre hallgatott, és pillanatok alatt benyakaltuk - Pepe nélkül, megint :( .

És így lett szép az este, kerek a nap. Pincérünk unszolására eltávoztunkban azt is megígértük, hogy ugyanmártalán visszatérünk még ide, ha erre járunk. Majd legközelebb, mert hiszen a fellegvárat még úgyis meg kell hódítanunk!

Kotor fellegvára éjszaka

U.i.: A félreértések elkerülése végett: jelen szövegkörnyezetben "egyesek" = Hajnalka, "kettesek" = Évi+Marika (alias Marcsi)

A róka és a herceg

Réges-régen olvastam, és vagy milliószor meghallgattam mesekazettán ebihal koromban. A felét sem értettem, de mégis szerettem. Nemrég megint a kezembe akadt, vagy inkább előtolakodott valamelyik agyzugomból. Íme:

Akkor jelent meg a róka.

- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Montenegro Mix (I. rész)

Vagy inkább shot. Mert hogy rövid volt, és ütős. De még mennyire!

Az úgy volt, hogy az augusztus 20-i országos fehajtás elől elmenekülve augusztus 19-én, szerdán belevágtunk immár hagyomásnyos csajos nyaralásaink újabb fejezetébe. Nem is akárhogyan, hanem jóóóó korán. Persze, a hajnali 5-re meghirdetett indulásból végül háromnegyed 6 lett, de azért a szándék komolyan megvolt.
Első állomásunk a leghamarabb utunkba akadó benzinkút volt, ahol gondosan ellenőriztük Bömbi (ti. négykerekű barátunk, málhás skodánk) tappancsainak állapotát. Mert az fontos. És hogy mennyire, arra még később visszatérek. Míg a másik három csaj a "levegőzéssel" volt elfoglalva, én villámgyorsan beszereztem egy autópálya-matricát, ami mostanában minden, csak nem matrica. A beszerzés sikerén felbuzdulva a shopból kijövet nagy boldogan meglobogtattam az igazolószelvényt Pepe orra előtt:

- Nézd, autópályamatrica! Ragaszd fel a szélvédőre! :D
- Öööö. Azt nem kell felragasztani, csak megőrizni - így a döbbent benzinkutas fiú - (Ekkora szőkét!).
- Aha, tudom. (Ekkora idiótát!) :-I

Szóval hoztuk a formánkat, és a benzinkútról az országútra fordulva végre megkezdtük cirka 14 órás autózásunkat a montenegrói tengerpartra. Hosszú, forró és viszonylag eseménytelen utazás után este fél 8 körül tengert értünk a Kotori - öbölnél. Ezután gyors, bár kissé különös honfoglalás következett.
Apartmanunkra az öböl partján, alig 10 m-re a tengertől akadtunk rá. Az ajtó tárva nyitva, de sehol senki. Némi tanácstalankodás után, úgysmint hol is kéne bejelentkezni, és kinél, közös nyomásra Pepe felhívta szállásandónkat, aki közölte velünk, hogy "Hello!" és a szobánk az 1. emelt 4. ajtó mögött rejtőzik, érezzük jól magunkat. Majd találkozunk.
Felbaktattunk hát az első emeltre, ahol valóban volt négy ajtó, egyenként és külön külön semmiféle számmal ellátva. Újabb tanácstalan tekintetek. Ekkor a tettek mezejére léptem, és kinyitottam az általam 4-iknek vélt ajtót a zárban fityegő kulccsal. És honfoglaltunk. És ettől kezdve én lettem a kulcsok őre. :)
Aztán annyira nem bírtunk magunkkal, hogy azon nyomban, haladéktalanul le kellett ellenőrizni, hogy minden rendben van-e a lábainknál heverő tengerrel. Egyszóval csobb! És minden tökéletesen rendben volt :)
Az este hátralevő részében 5 perc alatt megtaláltuk és törzshelyünkké tettük a korzó legkedvesebb vendéglátóegységét, a Bonitát, ahonnan kis nyújtózással a lábunkat a terngerbe lógathattuk, és ahol minden reggel, és több este is a pincérek rémei lettünk:

- Ezek a nők itt nem beszélnek semmilyen értelmes nyelvet! :-/
- Ezek a pincérek itt nagyon kedvesek, de nagyon nem értenek semmi beszélhető nyelven...

Azért valahogy elboldogultunk, ovis angollal és activityvel. A reggelek nagy kérdése volt ezentúl, hogy amikor Hajnalka "black tea"-t kér, vajon mi kerül elé az asztalra. Sorrendben: menta tea, gyümölcs tea, végül az utolsó nap valódi, hamisítatlan, és legfeketébb fekete tea. Úgy látszik, kommunikáció terén mindkét fél fejlődőképes volt. :) Pepe már kevesebb sikerrel járt a tejeskávéval. Volt eszpresszó tejjel, hosszú kávé tejjel, stb. Elárulom, hogy a kulcsszó a "big milk", és nem árt hozzá mutogatni is, hogy naaaaagy pohárban. :)
A tükörtojásuk amúgy tökéletes. És minden tengerész, balatonász és jó hajós tudja, hogy akkor jó a jó hajózás, ha reggelire van tükörtojás!

Rendelésre nem megy

Hát nem. Nem igazán. Nem megy... :(

Na jó, hogy lesz így belőlem író?!? Gyerünk, gyerünk! Mert tegyük fel, azt mondja a Fantom Kiadóm, írjak mesét egy Béééla nevű, bizonytalan faji hovatartozású vízimadárról, meg a Jucusról. Hát mit csinálnék én akkor?!? Vagy például, ha arról kéne írnom egy szösszenetet, mi mindent tanulhat az ember a BKV éjszakai járatain, koncert után hazafelé menet... Mert ott aztán sok minden megeshet, kezdve azzal, hogy titkos ügynököket lepleznek le élőben, egészen addig, hogy szembesülnöm kell a nyers valósággal, miszerint az életben mindenért fizetni kell. Nem csak a BKV jegyért, hanem a sarki hölgyekért is. Legalábbis felháborodott utastársam szerint, aki felettébb zokon vette úgy éjféltájt, hogy a kellemesen üres, ellenben két db sárga mellényes BKV alkalmazottal ellátott luxusjárat azért vesztegel már 5 perce egy helyben, mert egyesek nem hajlandók kifizetni a viteldíjat. Ugyan minek az? Neki!?! Neki nem. Dehogynem! :)

Ave BKV!

P.S. Azért, az ingyen cuccok nem éppen rosszak. Pl. egy fergeteges Lighthouse koncert a Gödörben, meg a gyilkos lazac. Requiescant in pacem! ...aut in meum ventrem :)

Hozzágömbölyödés

special thanks to Pepe

A csészealjak eljövetelének napja

Ismeritek Neil Gaimant? Nem? Nos, Neil Gaiman afféle mesemondó. Az ő lelkén száradnak pl. a Csillagpor és a Sosehol c. történetek, és a Törékeny holmik címmel kötetbe foglalt határozottan bizarr, néha kissé ijesztő novellák is. Köztük az alábbi vers:

Aznap szálltak le a csészeljak. Több százan, aranyszínben,
Némán lebegtek le az égből, akár nagy hópelyhek,
És a Föld lakói dermedten
nézték ereszkedésüket,
Kiszáradt szájjal várták, mi vár ránk belül
És egyikünk se tudta, itt leszünk-e még másnap
De te észre se vetted, mert

Az a nap, hogy eljöttek a csészealjak, a véletlen folytán
Az a nap volt, hogy a sírok kiokádták halottaikat,
És a zombik kinyomakodtak a puha földből,
vagy kitörtek, csoszogva és tompa tekintettel, megállíthatatlanul
Jöttek felénk, élők felé, mi meg üvöltve rohantunk,
De te észre se vetted ezt, mert

A csészealjak napján, ami a zombinap is volt, és
Ragnarök is, a televízió meg mutatott egy
Hajót, ami holtak körméből, egy kígyóból és egy farkasból épült,
Mind nagyobb, mint a képzelet,
és az operatőr
Nem tudott elég messze menni, és akkor előjöttek az istenek,
De te észre se vetted őket, mert

A csészealj/zombi/csatázó istenek napon
a zsilipkapuk átszakadtak
És bennünket dzsinnek és koboldok borítottak be
Ajánlottak kívánságot, csodát, örök életet
És szépséget és okosságot és igaz
bátor szívet arannyal teli zsákot
Közben óriások rémisztgették
a vidéket, és gyilkos méhek is,
De neked fogalmad se volt minderről, mert

Aznap, a csészelj-nap, a zombi-nap
A ragnarök és tündér-nap, aznap, hogy nagy szél támadt
És havazott, és a városok kristállyá fagytak, aznap,
Hogy a növények kihaltak, a műanyag felbomlott, aznap, hogy
A komputerek átálltak, a képernyők
parancsoltak nekünk, aznap, hogy
Az angyalok részegen és kábán támolyogtak ki a bárokból,
És London összes harangja megszólalt, aznap, hogy
Az állatok asszírul szóltak hozzánk, a jeti napon,
A lobogó köpenyek és az Időgép
eljövetelének napján
Te észre se vettél semmit, mert
a szobádban ültél, nem csináltál semmit,
nem is olvastál, nem igazán, csak
a telefont nézted,
hogy hívlak-e.
(Pék Zoltán fordítása)

Hát ez Neil Gaiman! :)





















illustrated by Mary

Magyarország egy nagy zenekar

…meg a rokonaik, barátaik, rajongóik, ismerőseik. És ez az állítás tegnap ismét bizonyítást nyert. Történt ugyanis, hogy egész napos kókadozás és nyűglődés után - amit egy Andrész-féle csodakávé is csak ideig-óráig tudott enyhíteni - este, mikor hazaértem, kényszeres mehetnékkel párosuló nyugtalanság jött rám. Így magamra kaptam a piros – fekete biciklis szerelésem, felpattantam a kissé gyengélkedő Pinkyre, és kigurultam a Kopaszi – gátra naplementét nézni. Hamarosan kiderült, hogy ezzel a tervemmel nem voltam egyedül.

Kiérve a gátra, Pinkyt fenn hagytam a Dunához vezető teraszlépcső tetején, mert épp nem éreztem magamban elég erőt és kedvet a cipekedéshez, és lebaktattam az alsó teraszra. Próbáltam a naplementére koncentrálni, de nem igazán ment, valahogy mindig a hátam mögé, Pinky felé csavarodott a fejem. Mert ugyan kinek kéne az én rozzant, rózsaszín biciklim, de azért mégis. A tőlem tíz méterre eredetileg szintén naplementét bámuló srácnak meg leginkább felém csavarodott a feje, végül közelebb merészkedett, és nagy ravaszul felajánlotta, hogy lehozza a partra a biciklimet, és amikor indulok fel is viszi, csak hogy nyugodt szívvel meredhessek a napba. Hát jó, miért ne? :) Aztán szó szót követett, pl. tisztáztuk, hogy a korom nevetséges (23), és hogy mit ad Isten, mindketten amatőr zenészfélék vagyunk. Mert Magyarország egy nagy zenekar, Budapest meg csak egy kicsivel kisebb.

Naszóval vicces este volt, és épp ez kellett most nekem. Az utóbbi időben Valaki nagyon ügyel rá, hogy mikor mire van szükségem, és ha kicsit elkámpicsorodnék, rám kacsint, és lazán leoszt nekem egy Jolly Jokert, csak hogy könnyebb legyen. Néha még azt is hozzáteszi, hogy „Hé, te széllelbélelt idióta, nézd mi van itt, és mennyi van még a kezemben!” Persze nem mindig rögtön és azonnal, néha hagy egy kicsit fortyogni a saját kotyvalékomban, de azért számíthatok Rá. Ez a tegnapi abszolút gyorssegély volt. :)

Én meg gyorsan tovább is passzolok egy Jolly Jokert Tücsinek;

egyet meg csak úgy otthonra:

Csak mert megint esküvő volt

made by Mary

A szúnyog vacsorája

...voltunk tegnap Balázzsal. Nem is eggyé! A visegrádi Don Vito étterem teraszán jóllaktunk mindannyian, mi ketten, és a számtalan szúnyog. Ebből adódóan most számtalan helyen viszketek. Bosszúból jó sok szúnyogot a kocsi szélvédőjére kentünk hazafelé menet Galyatető (izé, Dobogókő) irányába, meg vissza.

Egyébként ajánlom figyelmetekbe a méltán híres Don Vito éttermet. Étlapján olyan ínyencségek szerepelnek, mint a "csirke villamosszékben", vagy a "mexikói spicli", meg pizzák olyan hosszú sora, hogy mire végére értem az olvasásnak, el is felejtettem, mi volt az elején. Az étterem hangulata pedig régi kedvenc helyemre, a Piszkos Fred nevű étteremre emlékeztetett, még fénykorából. Csak nem Rejtős, hanem Keresztapás kiadásban.

A zirodalom visszavág

Az történt ugyanis, hogy tegnap Évi barátnőmmel csajos estét csaptunk, és plázáztunk. Nota bene: nem cicáztunk, hanem bikinit vásároltunk Évinek, mert aki Malagára megy nyaralni, annak ez kötelező! Namármost, gondolom mindenkinek ismerősek a bejáratoknál őrködő detektor kapuk. Hát ők az utóbbi időben igencsak rám hajtottak, és alig akadt olyan, amelyik megállta, hogy szemtelenül rámcsipogjon, amikor elhaladtam mellette. Akár be-, akár kifelé igyekeztem, akár volt nálam frissen vásárolt cucc, akár nem. Felettébb zavaró! Nem csípem az efféle karót nyelt alakokat, nincs bennük semmi lazaság. Végül tegnap, egy leleményes biztonsági őr segítségével fény derült mindenre. A kapuőrökre stílusosan Carlos Ruiz Zafón The Shadow of The Wind c. könyve hozta rá az őrületet, amit vagy egy hónapja vettem, és mostanság sűrűn hurcolászom magammal. (Minek nekem egyfolytában olvasni valamit?!) A lapok közt megbúvó aprócska fémszál még apróbb darabokra szaggatásával azon nyomban, könyörtelenül és véglegesen véget vetettem a zaklatásnak. Ég veletek kapuőrök! :)

A természet rendje

Egyik legfontosabb barátnőm a minap váratlanul bejelentette, hogy ő bizony most orvul eltűnik a városból két hétre, nyári szabadság jogcímén. Én természetesen azon nyomban felháborodtam, mert nem illik két hét szabadságról hazatért, a városi életbe és a munkás hétköznapokba nyüszögve visszakényszerített barátnőt ilyesmivel letámadni, rögtön az első napon. Hát mi lesz így a napi (közel 6 órás) rendelkezésre állású, azonnali, online lelkisegély szolgálattal, és különben is, hogy fogjuk így megbeszélni életünk mindennapi, rendkívüli fontosságú eseményeit??! Mire szinte azonnal érkezett a megnyugtató válasz: "A természet rendje szerint: skype-on" :)

(Hja, akinek otthon is van internete, az nem esik kétségbe! Lassan haladnom kéne a korral.)

Pillanatnyilag tökéletes

Találtam egy csipetnyi tökéletes boldogságot egy árnyas erkélyen, hátamat az átmelegedett falnak támasztva. Ölemben a notebook, kezem ügyében egy pohár villányi vörös, a biztonság kedvéért egy tábla csokoládé, és csak szimplán hallgatom a közeli fürdő zsivaját, és a még közelibb lombzúgást. Közben pötyögök. Ennyi. Jelent vége, csapó. :)

Nyári este (avagy: a szabadság első napja)

Holdszínű volt az este.
Acélkék Dunába estek
és összetörtek
a Szabadság-híd fényei.

2:0 ide

Nos, az első után teljesítettem a második felvonást is. Hurrá, hurrá, hurrá. És a végén a következő megállapításra jutottam:

Ht = qA/qT*m

Ahol:
- Ht a tanulási hatékonyság
- qA a megtanulandó anyagmennyiség
- qT a rendelkezésre álló idő
- m a mary koefficiens (véletlenszerűen és kiszámíthatatlanul változó együttható)

Ó, azt hiszem, kicsit túladagoltam a kikapcsolódásra szolgáló TBBT-t!

Jajj, mit műveltem!?

Közkívánatra közzéteszem, hogy hát ezeket műveltem, nem is olyan rég a Made by You-ban:

Első szerzemények. Az akció alatt persze rá kellett jönnöm, hogy a kerámiafestés egész másképp működik, mint a papír/fa + vízfesték/tempera/színesceruza - dolog. :)
Remélem, a címzetteknek tetszik a végeredmény.

Utazás

Ma az internet különös képzettársításai és véletlen kapcsolódási pontjai révén Takeshi Kitano: Fiú című könyvétől eljutottam a kanadai Butchart Gardens-ig. Páratlan utazás!

Néha tökéletes

Néha minden tökéletes :)

Például, hogy süt nap és már a nyár küszöbén toporgunk;
hogy bejövök reggel az irodába, és tudom, aznap mi a dolgom;
hogy épp időben ér véget a munkanap, és az estébe belefér egy mozi a barátokkal, és a moziban meglepetésként még kósza indológusokba is belebotlik az ember;
hogy munkából hazafelé a kocsiban a pillanathoz tökéletesen illő dal szól:

Tavalyi nyár

Kicsit nosztalgiáztam tegnap és többek között ezeket találtam. Íme a balatoni sellők. Avagy szirének. Avagy nem is tudom minek nevezett minket Vitya. Ajánlom külön szeretettel balatoni sziréntársaimnak :)

Eszti

Tücsi

Marcsi

1:0 ide

Akkor hát ez sikerült, legalábbis az első fele. Hosszú éjszakázások tanulás ürügyén, falat kaparás, mert bárhol lennék, csak nem a könyv fölé görnyedve, meg kint különben is olyan szépen süt a nap, meg a csillagok is szépek, meg hasonlók után sikerrel teljesítettem a közig szakvizsgát (avagy izé, átengedtek rajta). Már az első felén. Második felvonás következik június közepén.

Addig is hála és köszönet azoknak, akik nem hagytak megzakkanni az elmúlt két hétben, és különféle ürügyekkel elrángattak az egész napos vagy éjszakás tanulás mellől:
- Hajnalkának, aki múlt kedden gasztronómiai parádéval egybekötött élménybeszámolót tartott római utazásairól. Ó, azok a Chianti völgyi borok!
- Tücsöknek, aki múlt csütörtökön elrángatott a Gödörbe, meg különben is moldvai táncház volt, és olyan régen nem voltam.
- Annának és Gazsinak, akiknek épp most szombaton kellett összeházasodniuk. Gratulálok! :)
- Tücsöknek meg Gergőnek, mert hétfő este úgy gondolták, hogy elég nagy már a fejem a sok tanulástól, ideje volna egy kis lazításnak.
- Meg Tücsöknek és Pergernek, akik kedd este beugrottak egy órácskára teázni azzal az ürüggyel, hogy Tücsök visszahozza a hátizsákom, ami vagy három hónapja nála pihen.
A köztes éjszakák és némely nappalok is tanulással teltek. Brrrr!
Azért kicsit sajnálom, hogy vasárnap este a felmentő brigád nem volt elég erélyes, és így a pálinkafesztivált, és vele a Kerekes Band-et (idén is) kihagytam. Jövőre ígérem nem vizsgázok májusban semmiből!

Továbbá hála és köszönet a kedves vizsgabizottságnak, akik előtt kivétel nélkül mindenki sikeres vizsgát tett. Különös tekintettel Dr. Kilényi Géza úrra, akinek nem mindennapi humoráról röpke tíz perces személyes kapcsolatunk alatt is sikerült meggyőződnöm. Emelett különösen szívemben őrzöm alábbi szavait:
- Nos, kisasszony, én erre Önnek (...jajj, csak adjon egy kettes, egy kettest, kérem szépen!) egy jó minősítést tudok adni. Jó lesz, megfelel?
(Naná hogy megfelel! Még szép, hogy megfelel! Mi az hogy megfelel!)
- Természetesen, köszönöm szépen. És viszontlátásra! :) :) :)

Hát, valami ilyesmi volt. Aztán este még nagy szülinapi partyt csaptunk Évi tiszteletére, amolyan "girls night out", hogy Hajnalkát idézzem, szó szerint, ahol mindenki kellően fáradt és megviselt volt a hosszú nap után, ellenben jól esett a Krusovice. Ami egy barna sör ám, mint tudjuk, ahogy a pincér-fiatalember kedvesen figyelmeztetett minket. Igen ám, mind tudjuk!

Na zdravi!

Weöres Sándor, esküvő, telihold

Telihold volt,
és tavaszi hó hullott az égből:
nyárfák szórták szét önmagukat.

Én hazamentem,
és ledobtam díszeimet, ahogy kérted.
Nem maradt más, csak puszta önmagam.

Tik - tak

Van egy új órám. Egy helyes kis falióra. Azt mondja: tik és tak, miközben kérlelhetetlenül méri az időt.
Tik-tak. Pontos és könyörtelen.
Tik - tak: volt - nincs.
Tik-tak. Számol (tik), míg piciny duracell szíve dobog (tak).
Ketyegj csak szépen, kicsi faliórám! :)

Ajándék 2

Ismét Hajnalkától, Rómából Rómáról, hogy jó kedvem legyen :)

1. Egy kis szakmai gyönyörűségesség. Lennék én itt főkertész!

2. Vicces :)

3. Ez a nő ismer engem: külön nekem fotózta!

4. És a kedvencem (megint a Szent Péter bazilika)

Ajándék

Ezt kaptam Hajnalkától, Rómából, kifejezetten a "sünis blogomhoz". A Szent Péter bazilika ajtajáról hozta nekem. :)

Százszorszép Biatorbágy

... a rácsokon túl

foto by Mary

Hétfő reggel

...néha úgy vagyok,
mint egy kifacsart és eldobott,
kiürült cigarettásdoboz:
közvetve halált okozhatok.

Süni és barátai

A süni (nálunk európai sün, azaz Erinaceus europeus) rejtőzködő életmódot folytató, félénk, éjszakai emlős. Túlnyomórészt, vagy kizárólag éjszaka mozog. Kiskorában még meg lehet simogatni, később a tüskéi megkeményednek, és nemigen érdemes macerálni. Vannak ilyen emberek is, talán jobban megéri békén hagyni őket. Bár sose lehet tudni :)

Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap este gyanútlanul baktattam hazafelé (amúgy Meteorfolk koncertről), mikor egyszercsak lelkesen döcögve átsöpör előttem a parkolón egy soványka süni. Ahogy észrevett mozdulatlanná dermedt, mint egy pillanatfelvétel, lábai viccesen összeakadva és gyanakodva pislogott rám. Persze én is azonnal mozdulatlanná dermedtem, mondván lássuk csak süni, ki kit tesz lóvá. Vártunk. Süni pislog, én szilárdan állom a tekintetét, sehol egy lélek, orgonaillat, szélmotoszkálás, csend. Hát én nyertem! Süni vagy egy percig pislogott rám, egyre jobban elbizonytalandova, aztán beóvakodott az első útjába eső kocsi alá, majd huss, be a bokorba, onnan zörgölődött vissza.
Mindez Budapesten, a 11. kerület közepén, ahol amúgy hajnalonként ordítanak a madarak, és egy hónapja virágzik az orgona. Tudtam én, hogy hova kell költözni, és nem mellékesen pl. Hajnalka, Tücsi, és még néhányan.

És végül ma végre péntek, és mindjárt kezdődik a hétvégém, amit kezdek mondjuk egy kis vadászattal a Millenárison, a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében. Tökéletes időzítés, épp kifogytam az olvasnivalóból, miután tegnap pontot tettem Johnatan Carroll The Land of Laughs c. szösszenetére. Nem rossz, nem rossz. Könnyű olvasni, és a legvégén rájön az ember, hogy tényleg érdemes volt elolvasni. Szerintem.

Ikrek

amikor kivételesen csendben ülnek és figyelnek :)

10 perc...

...míg a buszra várok elég:

Szerelembe esni és kijózanodni,
konok szívvel mégis vitába szállni,
aztán legyinteni, hogy úgyis mindegy.
Vagy nem?

Nézni, ahogy térdharisnyás spanyol trubadúrok
csipkegallérban,
felszalagozva,
mandolinjukat szorongatva
taxiba szállnak.

Túl sokat hallgatni,
messzire szaladni.

Imát mormolni,
hogy a világ,
talán,
jobb legyen,
ha kérhetem.
Csak úgy,
csak nekem,
mert én kérem.
Számít ez?

Végül úgyis,
mindig,
valahogy
csak hazatalálok.
Ha más nem, a busz visz el. :)

Bizarr

Néha ilyesmi jön velem szembe a munkahelyemen.
Amúgy, ma Tücsike is bizarrkodott. Vagy csak simán unatkozott???

Deadline

Vagy inkább én, nem a határ. De most már mindegy :) Volt egyszer réges-régen egy vicces hétvége, amiről írni akartam, de most már nem fogok, mert kifutottam a hatridőből. A télről szólt volna, most pedig annyira tavasz van, hogy alig hiszem el, hogy valaha volt tél. És azóta annyi vicces hétvége volt, ahogy Tücsök koma is írta: kocertek, szülinapok, koncert, szülinap, beszélgetések, vérvörös gerberák, szökevény virágok, vicces taxisofőr, cserszegi (? mindegy, finom volt :)), csokis mandula, napsütés, nyuszi... Álljon itt két szó annak a bizonyos hétvégének az emlékére: "szánkózni jó", és néhány kép.

Hétvége

Veszett szélvihar
miatt ős félelemben
átvirrasztott éj.

Amúgy nyaggassatok, hogy írjak az eggyel ezelőtti hétvégémről, ami sokkal viccesebb volt. :)

A csavar fordul,

egy kósza lét körbejárt.
Óriáskerék.

Kockaünnep - Szeretettel TBBT rajongóknak :)

Ma, 2009. 03. 03 - án a Square Root Day, azaz a négyzetgyöknap jeles ünnepét üljük(?), annak tiszteletére, hogy a mai nap (3.) és a jelen hónap (3.) egyaránt négyzetgyöke az idei év utolsó két számjegyének (2009). Ritka egy ünnep, a legközelebbi 2016.04.04-én lesz, érdemes legalább a másodperc töredékéig, esetleg négyzetgyökéig, szóval egy pillanatig ünnepelkedni rajta. Természetesen amerikai gyökerekre nyúlik vissza, bár nem túl hosszúakra és mélyekre, mint az amerikai dolgok általában, ugyanis egy matektanár 1981-es agyszüleménye. 1981. 09. 09. volt az első sqare root day. Micsoda évben születtem!
Nos, azt hiszem a téma a továbbiakban szóra sem érdemes.
Ja, még annyit, hogy ha meg akarod ünnepelni, egyél kockára vágott zöldségeket. Hát ez nem valami izgi.

Love is in the Air

Hogy honnan tudom? Bahh! bagatell. Hát hogy ne tudnám?

Az úgy kezdődött, hogy tegnap angol órám volt. Néha megesik. Többnyire szerda esténként, de ha valami halaszthatatlanul fontos okból (pl. színház), vagy csak egyéni haldoklásból (pl. éves rendes mandulagyulladás) kifolyólag elhalasztódik, akkor vasárnap esténként. Hajnalkával, Hajnalkánál. Az órák renndes menete szerint a kezdő mondat: How was your day/weekend? Na, ez most elmaradt, pedig úúúgy akartam mesélni, hogy magam kezdeményetem. Mert az úgy volt, hogy angol óra előtt és munka után volt egy üres órám, amit valahogy el kellett ütni. Üres? Ütni? Ugyan már! Valamikor azt a temérdek angol házit is meg kell oldani! Így aztán a Móricz körtértől nem messze, a Simplon kávézóban kötöttem ki az angol házim és egy bögre illatozó forró csoki társaságában (ami aztán nagyjából egyenlő lett a vacsorámmal. van ez így.) . Majdnem sikerült is megcsinálni az összes feladatot, csak kettő maradt el. Ennek persze megvolt a maga oka: nem jutott rá időm, mert közben egyéb megfigyeléseket kellett tennem, amiről aztán lelkesen be is számoltam az angol órán. Persze angolul ;)
Szóóóval. Körülnéztem, és kicsit figyelgettem az embereket. Csak kicsit, mert volt aki jól visszanézett, hogy én meg mit nézek. Hát bocs. :)
Tehát: I made an observation. It's definetely springtime out there! There was sunshine outside, and at least six couples inside the cafe holding each other's hand, and looking deep into each other's eyes, etc., etc., etc... So, hey, my dear friends and readers, there's springtime out there, in there, outside and inside, just go and enjoy it. NOW! :)

Fehéren-feketén(2)

Ködben már láttátok. Ilyen hóesésben. A kilátás. Az ablakból.

Szemlélődők (rövid, szubjektív beszámoló a filmszemléről)

No, ezzel is megvolnánk, idén a 40. Lássuk, mit láttunk:

Papírrepülők (2009. 01.30.)
Ajjaj, rossz kezdet. Kézi kamerás koncepció. Már a főcímnél fizikai rosszullét fogott el, ami hamarosan át- és kiterjedt lelki síkra. Beteg világ.

Valami Amerika2 (2009. 02.01.)
Pontosan az, aminek lenni kell: közel másfél óra kikapcsolódás és szórakozás!
Kedvenc jelenetem: „Hová mész te kis nyulacska, ingyom-bingyom táliber tutáliber máliber, az erdőbe. Minek mész te kis nyulacska, ingyom - ...” :)

Mázli
Mázli, hogy van ilyen.
Major Csaba hangmérnök; Aranymikrofon
Lukáts Andor, legjobb férfi színész
Hegedűs Bálint, legjobb forgatókönyvíró
Dúl Hajnalka, legfilmesebb barátnő, Extreme Film Kft.

Vadleány – Boszorkánykör (2009. 02.02.)
Ez valami mesés! Szerelem, rejtély, babona, mítoszok és gyilkosság a csángók földjén, az Esztenák rejtekén. Ahol alig-alig van térerő, és a mobiltelefon csak akkor működik, ha épp kedve szottyan. Vadlóvá változó boszorkányok. Megnézném még. És még.

Vége.

Újrajátszás

Kis játék a szívvel

Néha este egymagamban elmerülök önmagamban.

A jövő halott. A múlt foghatatlan.

A jelen örök. Nincs idő.

Én vagyok a varázslónő.

Szívem üstjében bűbájt forralok,

van hogy adok, van hogy kapok,

néha magam maradok.

És elmerülök önmagamban

Örök körben szakadatlan.

Vagyok.

Adok – kapok.

Maradok.

۝

Fehér, fekete, szürke

Biatorbágy reggelre belefulladt a ködbe. Szépen, csendben, nyugodtan és hangtalanul. Nem csörög a telefon. A távolság nem értelmezhető. Minden fehér, csak a fekete szürke.