Az úgy volt, hogy BB ült a számítógép mellett, aztán félvállról odaszólt 'Figyi, a Lóriék kérdezik, akarunk-e menni Fertő-tavat kerülni biciklivel.' Mire én csípőből 'Hogyne'.
Hát hogyne, persze, miért is ne??!
Július elejének közepén, 35 °C-ben. Nade persze ezt akkor még...
Meg azt se annyira, hogy közvetlenül előtte rendeződik Győrött az Ír-Magyar Fesztivál, ahol kedvenc zenakarom zenekarom, SUSU (alias Sunny Side Up) megtarthatta első második hivatalos koncertjét. Elfogulatlanul állítom, hogy Győr legszebb terén, a Széchenyi téren, annak is legforróbb pontján.
Idáig jutottam, amikor is este lett, és reggel, és én megtaláltam ezt. Minek ismételjem a kolleginát? Azért a kedvenc képemet megmutogatom:
(Innen csórtam: http://zichypalota.hu/index.php?m=picgalery&menu_id=129&catId=31)
De azért azt senki nem gondolta volna, hogy még aznap este eljutok Sopronba. Vagyis azt, hogy mindezt Ausztria érintésével. Mert kütyü szerint az jó, és mire észbe kaptam volna, már Nickelsdorfban találtam magam. Természetesen azért, mert arra a legrövidebb. Így egy bécsi kitérőt sikeresen megúszva éjjel 11 körül más Sopronban is voltunk, felzörgettük a házigazdánkat, aki addig beszélt, míg bebizonyította, hogy nem tudunk tolatva parkolni az udvarában, és esti meseként elregélte, hogy egy gonosz GPS nemrég egy szegény kamionsofőrt a Fertő feneketlen mocsarába süllyesztett. A kedélyek megnyugtatására, a sofőr és a kamionja jól vannak, hála az erős és bátor helikoptereknek, akik horogra akasztották és dróton kirángatták a járgányt a fertőből.
És másnap kezdődött a második Fertő-tó kerülésünk, immár biciklivel. Hogy pontosan tudjátok követni az útvonalunkat: BB-vel elautóztunk a tó jobb alsó sarkába, Fertőszentmikósra, ami a túra kijelölt kezdő- és végpontja. Innen irány a tó bal közepe (Rust), ahol a többi három tekergő várt minket a strandon. Már órák óta. Heverésztek. Iszogattak. Fürcsiztek. Napoztak. Amíg mi NYÜFFF! Mert ők Sopronból indultak, biciklivel és helyzeti előnnyel. Így jár az, aki megengedheti magának egy saját kicsikocsi luxusát.
Pici pihi után irány a tó jobb felső sarka, Weiden am See, ahová estefelé, némileg kipurcanva érkeztem meg. A többiekről nem nyilatkozom. BB kütyüje szerint 85 km-t tettem meg aznap lábhajtással. BB büszke volt rám. Én is magamra. Ja meg rá és Lórira is, mert bámulatos hozzáértésről téve tanúságot, huszonegynehány perc alatt helyrehozták a defektemet. Vagyis kicserélték a jobb első kerekemet. Izé. Wanda* (b)elsőjét. Ami nem a jobb, volt, hanem a rosszabb. Mert a jobb az a hátsó volt, ami majdnem kibírta az egész utat. Csak Nyárligetnél pukkancskodott, másnap délután, aztán lelapult. Kész, vége. Meg nekem is. 8 km volt hátra a teljes körből, ami BB ítélete szerint nem ér meg egy min. fél órás szerelést, főleg, hogy annyi idő alatt ő elszáguld kicsikocsiért, vonatra rakja a másik három tekergőt, aztán visszaszáguld értem. Én addig ücsörögjek az árnyékban, Nyárliget határában egy fogadó verandáán és kólázgassak szépen.
Oké.
Egyébként, BB szerint biztos jót tettek a teljesítményemnek a vitaminok, amiket mindkét reggel belém diktált (B, meg C, meg nemtommik). Szerintem meg szép zöldessárgát pisiltem tőlük. Már amikor sor került rá, mert a két nap alatt jellemzően más formában szabadultam meg a folyadéktól, teljes testfelületen.
A hétvége eredménye az enyhe combtájéki izomfájdalmon kívül még a szép egyenletesen foltos barnaságom is. Egy kedves kollégám meg is kérdezte, mikor kedden bebattyogtam az irodába, hogy vajon nem nyaralni voltam-e az elmúlt héten? Debizony! Akkor meg miért vagyok ilyen sápadt? ??? Talán mert be kellett battyognom az irodába?
Egyébként, aki nem hiszi járjon utána. De az állításaimat (na jó, nagy részüket) fotódokumentációval is alá tudom támasztani!
*Wanda: BB anyukájától kölcsönkapott kis piros. Mielőtt kérdeznétek, nem, Pinky nincs jól. A hátsója leszelepelt :(
Idáig jutottam, amikor is este lett, és reggel, és én megtaláltam ezt. Minek ismételjem a kolleginát? Azért a kedvenc képemet megmutogatom:
De azért azt senki nem gondolta volna, hogy még aznap este eljutok Sopronba. Vagyis azt, hogy mindezt Ausztria érintésével. Mert kütyü szerint az jó, és mire észbe kaptam volna, már Nickelsdorfban találtam magam. Természetesen azért, mert arra a legrövidebb. Így egy bécsi kitérőt sikeresen megúszva éjjel 11 körül más Sopronban is voltunk, felzörgettük a házigazdánkat, aki addig beszélt, míg bebizonyította, hogy nem tudunk tolatva parkolni az udvarában, és esti meseként elregélte, hogy egy gonosz GPS nemrég egy szegény kamionsofőrt a Fertő feneketlen mocsarába süllyesztett. A kedélyek megnyugtatására, a sofőr és a kamionja jól vannak, hála az erős és bátor helikoptereknek, akik horogra akasztották és dróton kirángatták a járgányt a fertőből.
És másnap kezdődött a második Fertő-tó kerülésünk, immár biciklivel. Hogy pontosan tudjátok követni az útvonalunkat: BB-vel elautóztunk a tó jobb alsó sarkába, Fertőszentmikósra, ami a túra kijelölt kezdő- és végpontja. Innen irány a tó bal közepe (Rust), ahol a többi három tekergő várt minket a strandon. Már órák óta. Heverésztek. Iszogattak. Fürcsiztek. Napoztak. Amíg mi NYÜFFF! Mert ők Sopronból indultak, biciklivel és helyzeti előnnyel. Így jár az, aki megengedheti magának egy saját kicsikocsi luxusát.
Pici pihi után irány a tó jobb felső sarka, Weiden am See, ahová estefelé, némileg kipurcanva érkeztem meg. A többiekről nem nyilatkozom. BB kütyüje szerint 85 km-t tettem meg aznap lábhajtással. BB büszke volt rám. Én is magamra. Ja meg rá és Lórira is, mert bámulatos hozzáértésről téve tanúságot, huszonegynehány perc alatt helyrehozták a defektemet. Vagyis kicserélték a jobb első kerekemet. Izé. Wanda* (b)elsőjét. Ami nem a jobb, volt, hanem a rosszabb. Mert a jobb az a hátsó volt, ami majdnem kibírta az egész utat. Csak Nyárligetnél pukkancskodott, másnap délután, aztán lelapult. Kész, vége. Meg nekem is. 8 km volt hátra a teljes körből, ami BB ítélete szerint nem ér meg egy min. fél órás szerelést, főleg, hogy annyi idő alatt ő elszáguld kicsikocsiért, vonatra rakja a másik három tekergőt, aztán visszaszáguld értem. Én addig ücsörögjek az árnyékban, Nyárliget határában egy fogadó verandáán és kólázgassak szépen.
Oké.
Egyébként, BB szerint biztos jót tettek a teljesítményemnek a vitaminok, amiket mindkét reggel belém diktált (B, meg C, meg nemtommik). Szerintem meg szép zöldessárgát pisiltem tőlük. Már amikor sor került rá, mert a két nap alatt jellemzően más formában szabadultam meg a folyadéktól, teljes testfelületen.
A hétvége eredménye az enyhe combtájéki izomfájdalmon kívül még a szép egyenletesen foltos barnaságom is. Egy kedves kollégám meg is kérdezte, mikor kedden bebattyogtam az irodába, hogy vajon nem nyaralni voltam-e az elmúlt héten? Debizony! Akkor meg miért vagyok ilyen sápadt? ??? Talán mert be kellett battyognom az irodába?
Egyébként, aki nem hiszi járjon utána. De az állításaimat (na jó, nagy részüket) fotódokumentációval is alá tudom támasztani!
*Wanda: BB anyukájától kölcsönkapott kis piros. Mielőtt kérdeznétek, nem, Pinky nincs jól. A hátsója leszelepelt :(
5 megjegyzés:
Kütyü szerint arra volt a leggyorsabb, nem a legrövidebb.
Basszus, én nem is emlékeztem hogy a házigizda-gazda mesélt kamionos sztorit...
Szerintem azzal voltál elfoglalva, hogy nem tudsz betolatni az udvarra, mert oda csak a házigazda tud :)
Te Marcs, nekem gyanús ez a sok szó-poén ebben a posztban. Nem a Kevinnel jársz te véletlenül? :D
Tücsök mondja verébnek hogy Karinthyssal jár! :P
Á, nem is értem mirők beszéltek...
Megjegyzés küldése