Mondon NE!
Csakis, és kizárólag a ti érdeketekben!
Úgysem érdekel titeket.
EZ RÁD IS VONATKOZIK, BB!
Naszóval, azt hiszem, kezdek a koromnak megfelelően öltözni felnőni. Á, dehogy! Csak kánikula van, és én előszedtem az összes létező, nem bundabéléses szoknyám,at hogy valahogy túléljem a krízishelyzetet. Így sikerült pénteken az alábbi összeállításban mennem dolgozni:
fehér felső (amolyan blúz-féle), térdig érő kosztümszoknya (Jójó, farmerből. Na és? A szabása majdnem olyan :) ), fekete, magas sarkú szandál.
A tükörből meg anyám nézett vissza rám. Az a néhány évvel ezelőtti, amikor még együtt jártunk iskolába., csak két különbözőbe Ő tanítani meg igazgatni, én meg tanulni. Na jó, a kicsit hosszabb hajú anyukám. Meg egy kicsit világosabb hajú. És szemüvegesebb. De a lábam PONT olyan. PONT. Mondjuk az orrom meg PONT olyan, mint apámé. Pont. Na jó, kicsit kisebb.
NEM KÉNE DOLGOZNI INDULNI???
Anyukám néha kicsit messze van...
U.i. Na, ugye, hogy felesleges volt elolvasni, fiúk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése