Hétköznap reggelente a 173E busszal utazok. Minden áldott hétköznap reggel, csúcsidőben, tömegnyomorban, morcosan és álmosan a morcosak és álmosak között. Amúgy a járat gyors, 2 - 4 percenként közlekedik, egyszóval az alapvető igényeket kielégíti, ha nem is kényelem és a luxus tárháza. Elég hosszan utazok, úgyhogy általában leülni is sikerül előbb - utóbb, és úgy egy óránként még modern, egészen tiszta, alacsonypadlós jármű is megfordul a vonalon.
Ma reggel a szokásos tömegnyomorban a Bosnyák téren az óránkénti egy darab alacsonypadlós járatra megpróbált felszállni egy kerekesszékes fiatalember. A munkába, iskolába siető többiek előzékenyen beözönlöttek előtte a buszba, majd háttal az ajtónak és a fiatalembernek szépen megálltak. Pont a középső ajtónál ültem, az ablak melletti üvegkalickában, és olyan jól láttam mindent.
Ültem és vártam, hogy a többiek, a mások, az emberek az ajtóban megmozduljanak, utat engedjenek, tegyenek valamit, leszálljanak, mert ők a két perc múlva érkező buszra is fel tudnak szállni, de nem történt semmi. Mire rájöttem, hogy talán most én vagyok az, akinek mozdulni, szólni, ordítani, tenni kéne, mert (talán) csak én vettem észre a fiatalembert, az ajtó becsukódott és a busz elindult. Nélküle.
Álmaimban mindig én vagyok a hős.
4 megjegyzés:
meg talán a busz sofőrének is, hiszen azért jár alacsony padlós busszal.
Mit tudtál volna tenni? mire oda engednek, már elindul a busz....
Mondjuk kiabálok a többi utassal, és jelenetet rendezek. Kicsit gáz, de hatásos :)
De most már tudom, hogy legközelebb (ha lesz), mit csinálok.
Még mindig az a véleményem, hogy a sofőr finoman szólva nem volt a "hivatása" magaslatán... sőt...
Ez a mese négy emberről szól. Úgy hívták őket: Mindenki, Akárki, Valaki és Senki.
Történt egyszer, hogy egy nagyon fontos feladattal kerültek szembe. Kéréssel fordultak hát Mindenkihez: ugyan, végezné már el! Mivel Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki majd csak meg fogja csinálni, ezért - noha Akárki is képes lett volna rá - jó ideig Senki sem fogott hozzá.
Egyszer csak Valaki méregbe gurult: hiszen ez Mindenki dolga! Azonban Mindenki titokban arra gondolt, hogy majd bolond lesz éppen ő bajlódni egy olyan munkával, amit Akárki el tud végezni. Eközben Senkinek nem tűnt fel, hogy Mindenki ügyesen kibújt a feladat alól . . .
A vége az lett, hogy Mindenki megorrolt Valakire, mert Senki nem volt hajlandó arra, amit Akárki megtehetett volna.
Megjegyzés küldése