Őrségváltás

Utolsóként állt őrt,
mesebeli kincsek fölött.
Aztán felébredt,
és az ősök arcvonala egyet hátra lépett.

Mama emlékére

Ami egy cipőbe belefér

Az attól függ, mekkora az a cipő. Az ici-pici babacipőbe például csak egy ici-pici babaláb fér bele. Egyszerre szigorúan csak egy. És rajta a harisnya meg a zokni, esetleg. Kivéve, ha december 6-a van. Mert akkor az ici-pici babaláb sem fér bele az ici-pici babacipőbe, és nem fér bele a harisnya és a zokni sem, mert tele van szépen csomagolt mikulás-ajándékkal. Mit tele van, kibuggyan belőle az egy szem mandarin és az egy kocka dominosteine, amiket, természetesen, az ici-pici babacipő tulajdonosa azonnal de rögtön, egy ültő helyében az ici-pici szájába töm. Egészségére!

Építő jelleggel

Mint azt korábban hírül adtam, Bandika négykézlábra kapott. Azóta napjában százszor elhangzik, hogy "Nem szabad! Bandika, nem! Nem, nem!". A kicsi fiú ugyanis kirobbanó energiabomba, ici - pici Rambo, örökmozgó birodalmi romboló. Többnyire szétpakol, kicibál, megtép. Kedvenc áldozatai az összes létező és elérhető fiókok, a szobai és kerti dísznövények, az emberi orrok, fülek és hajak. Haj, haj!

Nagy megkönnyebbülésemre azonban kezd megmutatkozni Bandika konstruktív énje is. Ma reggel pl. azon ügyködött, hogy még egy kis fakérget illesszen a rododendronra, mert olyan kis védtelen szegényke!

Amúgy milyen már, hogy a tíz és fél hónapos kis printyi - prüntyi megfújja a furulyát, ha úgy tartja kedve? :) (Oké, oké, bevallom, én vagyok a felbujtó. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa!) 

Tizenkettő

Kicsi fiamra tizenkét őrangyal vigyáz. Kettő a fejénél, kettő a lábánál, kettő a jobb oldalán, kettő a bal oldalán, kettő előtte, kettő mögötte, ez így tizenkettő.  Se több, se kevesebb, épp elég. És soha nem alszanak, még csak nem is pislognak. Hála Istennek! :)

Tap, tap, tap, tap

Tap, tap, tap, tap.
Jön utánam.
Tap, tap, tap, tap.
Közeledik.
Tap, tap, tap, szün.
Felnéz, vigyorog.
Tipi - tapi tap, tap.
Távolodik.
Tap, tap, tapi tap.
Igen,  négy negyedben közlekedik :)
Tap, tap, tipi tap.
Befordul a sarkon.
Tap, tapi, tap

Csönd.

Mély csönd.

Gyanús csönd!

Bandika micsinálsz!?

Bandika úgy két hete elindult és naponta többször körbenégykézlábazza a lakást. Mindenhol ott van, minden érdekes, semmi sem elérhetetlen, és ha igen, akkor sem. Kezdek rászokni, hogy mielőtt leteszem a lábam, megnézem, nincs-e alatta egy Bandika. Mert könnyen lehet, hogy van, noha fél perce még a lakás másik végében tépkedte a papírzsebkendőt. Persze, egy zsebkendőnyi lakásban ez nem olyan nagy teljesítmény, csak még szokni kell a helyzetet. Aztán a lakásméret is változik hamarosan. Nem azért, mert rájöttem a Harry Potter - féle tágító varázslat titkára (pedig gazdaságosabb lenne, és kevésbé macerás, az biztos), hanem mert költözünk. Felpakolunk, átpakolunk, kipakolunk, és rászabadítjuk Bandikát a Nagyobb Lakásra.

Hamarosan :)

Van az úgy

Van, hogy az ember elkezd kávét főzni, és már azelőtt tudja, hogy tökéletes lesz, mielőtt megkóstolná, vagy akár az illatát megérezné. Ilyenkor még a kávéhoz előre odakészített keksz is értelmét veszti. 

Ébredés

Az elmúlt fél, vagy annál is több évben az ismerősen vagy ismeretlenül olvasott blogok jó része, úgy tűnik, mély álmot alszik. Az enyémmel együtt. Fura kozmikus együttállás. Vagy véletlen. Vagy éppen hogy nem. Gondolatban én is hányszor leírtam a leírhatatlant, vagy a mindennapit, vagy a nyárfát az ablak előtt. Mindig más, de hűségesen őrt áll - ősz, tél, tavasz, nyár. Bandikával együtt nézzük most már, és hallgatjuk is, ahogy a szél zúg - zajong a levelei között.

Olvasok, mert kicsi fiam alszik, és most megtehetem, aztán meg rohanok, mert már megint fúr - kopácsol valamelyik igen közeli szomszéd a 187-ből, és Bandika felébredt. Rohanok, mert megtehetem, és elringatom a karomban hadd aludjon még egy kicsit a kicsi. És gondolatban elkezdem írni ezt a bejegyzést.

De sokat írok mostanában gondolatban! Nem sokat írok mostanában, pedig gondolatban de sokat!

Mit írhatnék? Mindent, vagy semmit. A mindenre nincs időm, a semmi könnyebben megy. Pedig elmondanám az elmondhatatlan. Hogy megszültem a (majdnem) megszülhetetlent, épen és egészségesen, és most ott szuszog a szomszéd szobában.  Hálát adok érte. Hogy akkor és ott, nem véget ért, hanem elkezdődött valami Vagy inkább folytatódott, hiszen kilenc hónapja lüktetett bennem, mozdultunk együtt és külön.

Azóta tart a kiképzés. Szülővé nevel minket.

Ebédidő

Bandika épp a Susu kottáimon rágja át magát.

Rendkívüli átéléssel

és (mű)élvezettel.

Anya, alszol?

Bársonyos babatalpakon jár az éjszaka.

Néha zökken egyet, orra bukik,

a csend eltörik és felhangzik az ősi szó:

oá! oá!

Anya, alszol?

(Nem, dehogy, nem alszom.)

Hinta - palinta

Nyolc hónapos printyi - püntyi, meg a zApja.

Nyomok

Megcsókoltalak -

rajtam maradt az illatod.

Hasonlat

Kisfiam lehelete olyan édes, mint az olümposzi istenek nektárja.

Csakazértsem a facebookra

Na, ezt az akármit most jól megcsócsáljuk!

Csak egy kicsit közelebb kéne húzni...

...na még egy kicsit...

...ééééés már meg is van! Így jó lesz. 

Uff! Egy kicsit rágós.

Nézzük inkább ezt!

Téli botladozás

Elmennék sétálni a hóban,
barangolnék egy óra-
hosszat
is,
míg
odaérnék a kávézóba,
hogy beüljek egy kapucsínóra
veled.

Az a zöld szemű

Kicsi fiam a minap vagy tíz percet kokettált egy műanyag játékcsigával. Szemezett vele, gagyorásott neki és teli szájjal nevetett rá. Másnap a műanyag béka volt soron. Kezdek féltékeny lenni...