Decemberi reggel

Hajnali pára,

tükörcsillagok az égen.

Elválunk mára.

Sün!

"Michel asszonyból (megj.: a házmesternő) a sündisznó eleganciája árad: kívülről tüskék borítják, valóságos erődítmény, de az az érzésem, hogy belülről éppen olyan egyszerűen kifinomult, mint a sündisznó, ez az álságosan hanyag, ádázul magányos és szörnyűségesen elegáns állat."

részlet: Muriel Barbery - A sündisznó eleganciája

Égetnivalóan veszélyes könyv :)

Megállapítás

A könyvek veszélyesek.
Nem csoda, hogy némelykor máglyára küldik őket.

Jól van, na, jól van!

Hm. Szóval többen is szóvá tették mostanság, hogy nem teszem szóvá az életem, azt sem tudják mi van velem. Hiszi a piszi, aki elhiszi, hisz az illetők jó részével így vagy úgy, de napi kapcsolatban vagyok. Hajlamos volnék azt hinni, hogy csak hiszti, de tény, hogy mostanában hanyagolom az írást, és nem csak itt. Ráadásul a Montenegró-sorozatot sem fejeztem be, pedig az utolsó fejezetben bújik meg a nagy kaland és a nagy tanulság. Talán úgy karácsony tájt, ha lesz rá időm és hangulatom...

Most ugyanis roppant fontos dologban ügyködök (kéretik ide képzelni egy fontoskodó képet vágó cica-micát)! Kérem, én fel-fe-de-ző úton vagyok, és fel-fe-de-zek! Egy vénembert. Vénember szemében magamat, magamon át Vénembert, és vissza, és oda és vissza. Úgy is mondhatnám "ismeretlen területre tévedtem", és ez lenyűgöz, néha megijeszt, néha nehéz, de nem ereszt, és nem is mennék. Visszafelé. Inkább előre ("előre csak előre, lássuk mi lesz belőle!). Közben elveszek, megkerülök, elveszek, megkerülök, elveszek: megkergülök.
És most jelentem, felszállok!

Boldog adventi készülődést! Aviszontlátásra!