2010. augusztus 12., csütörtök

Sólyomének

2010. augusztus 11., szerda

Jeruzsálem

Hazafelé a buszon nekikezdtem Selma Lagerlöff*: Jeruzsálem c. regényének. Az első 43 oldalon az írónő a legszebb szerelmi történetet meséli el, amit valaha olvastam.


* Nils Holgersson csodálatos utazását is ő írta :)

2010. augusztus 5., csütörtök

Viszlát, BB!

BB hamarosan elutazik. Elrepül a csodálatos Londonba hosszú időre, és ott nemakármilyen luxusszállóban fog lakozni, mert gonosz, kizsákmányoló, óriás gigamega multinál dolgozik, ahol a munkavállalókat mindenféle át-, ki- és továbbképzésekre küldik Egyrészt, hogy értsenek ahhoz, amit csinálnak, másrészt, hogy - alattomos hátsó szándékkal - serkentsék a munkakedvet és a hatékonyságot. A boldog munkás a jó munkás ;)
A fenti jelszót szem előtt tartva, én is elutazom, a csodálatos Stockholmba. Saját költségvetésből, mert a köztisztviselő boldog és elégedett, hogy szolgálhatja a hazáját, nem szükséges különféle átlátszó trükkökkel ösztönözni.
Mindezt a következő menetrend szerint: BB elindul, ott lesz 10 napot, majd visszajön, amikor is én elindulok, ott leszek 5 napot, és visszajövök. A kettő idő- és térbeli metszete a "majd visszajön" és "én elindulok", úgyhogy majd Ferihegyen integetünk egymásnak.
Nah! Valahogy túléljük.
Tegnap megkértem BB-t, hogy hozzon nekem ajándékot a csodálatos Londonból. Pl. egy olyan szép piros telefonfülkét. De igazit ám, mert mini már van, Hajnalkától. Vagy ha azt nem, akkor egy emeletes buszt, vagy aranyos kicsi fekete taxit. De IGAZIT ám! Naaaa! De ha nem megy a Tower bridge jobbik fele is megteszi. BB szerint "jól van, kicsim, nincs semmi baj".
Szerintem sincs, ha MEGKAPOM, AMIT KÉREK! :p
Viszlát, BB, és jó utat!

AsimoVízió

Hűűű!


R2, a robot.
Vajon miért építünk humanoid robotokat? Tényleg ez a legpraktikusabb, vagy ennyire korlátolt a fantáziánk? Részleteket nem tudok a fejlesztésről, csak kíváncsiskodom, hátha akad olvasóm, aki tud. Meg hátha akad olvasóm... :D

2010. augusztus 3., kedd

A fuvolista 2

A fuvolista

 

Én és a Drágaszágom

Vannak kapcsolatok, amiknek jót tesz egy kis távolság. Amikor a másik felé sem nézünk, hozzá sem szólunk,  nem kínáljuk meg frissítő vízzel nyári kánikulában, sőt, még csak nem is gondolunk rá. Mert van annál jobb dolgunk is. Mert egészen addig hiába próbáltunk beszélgetni a másikkal, az még csak válaszra sem méltatott. Elmondtuk mit szeretnénk, mi a szívünk vágya, mit tehetne, hogy jobban érezzük magukat, de semmi eredmény. Ilyenkor néha nincs más megoldás, mint a teljes magára hagyás. Hadd ücsörögjön csak otthon egyedül, bámuljon ki az ablakon, és gondolkodjon el rajta, mit tett. Vagy mit nem tett. Drasztikus, de hatásos. Nálunk bejött.
Az én Drágaszágom egy hét mosolyszünet után virulva fogad, és önként és dalolva teljesíti szívem (majdnem) legtitkosabb vágyát. Nem lógatja a leveleit, nem szárítgatja a gyökereit az én drága kis pillangóorchideám, a kis angyal, drága tündérvirágszál. Épp csak virágszárat nem növeszt még. Sebaj, megfenyegetem, hogy elhagyom két hétre, hátha akkor észhez tér.

U.i. Asszem kicsit túlzásokba estem...
U.i.u.i. Kezdem megszeretni az új külsőmet. Már a blogomét. Pedig csak afféle "véletlen baleset" szülte.

2010. augusztus 2., hétfő

Áááá!

Ez így nem tetszik! Kérem vissza régi blogom! MOST!  Brühühühüüüü!