2010. december 6., hétfő

Keserédes paradicsom

Nem, ez nem a legújabb génmanipulált zöldség - ami amúgy is egészségtelen, eszem ágában sem lenne ilyesmit ajánlgatni -, hanem a csokoládéimádók, -sznobok és -ínyencek menyországa Budapesten, a Pozsonyi úton. Úgy hívják, hogy Keserédes Csokoládé Manufaktúra. Aki nem hiszi, járjon utána, de iziben! És főként, térjen be a boltocskába. Uzsgyi!
Amúgy meg kedvenc Csibor zenekarom kedvenc csokoládés törzshelye.  (Duplacsokoládés! Triplacsokoládés!! Gigamegacsokoládés!!!) Itt történt a napokban, egy nem olyan régi pénteken, amikor nem sokkal éjfél előtt az első picinyke hó leesett, megbénítva ezzel Budapest közlekedését, és annyira leterhelve az összes budapesti taxitársaságot, hogy hajnali egy órakor csak egy órás várakozással lehetett volna kocsit kapni, így a zenekar tagjai arra kényszerültek, hogy ki-ki a maga módján, gyalog, és/vagy BKV-val jusson haza... Szóval itt történt, hogy megszületett nagysikerű slágerünk, a Csokoládé klipje.

A bemutató ugyan még várat magára, de nem sokáig. Addig vigasztalódjatok Péter képeivel. Közben elárulom, hogy a forgatás az utóbbi hetek egyik legjobb élménye volt, amihez nem kis részben járult hozzá a szíves vendéglátás, Bea és Péter utolérhetetlenül finom, egyedi bonbonjai, a marcipángolyócskák, mindenféle forró csokik és tejeskávék, és a vidám kis bolt maga. Éééés még az a bizonyos első hó :)
Aztán úgy esett, hogy azóta a kezdeti nehézségek ellenére rendben lezajlott a második Csibor koncert is, ami szerintem az eddigi legjobb koncertünk volt.  Bár tény, hogy elfogult vagyok. Legközelebb jobb, ha eljöttök és elsőfülből szereztek inormációkat ;) A koncertről mindenféle beszámolók találhatók itt, meg ott, meg amott. Meg lehet, hogy máshol is, amiről én nem tudok. Mindenesetre képek lesznek. Majd. (Remélem.)
Adios, Drága Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Egybegyűltek, adios! (És boldog Mikulás-napot!)

U.i. Koncertfotók itt! :)

2010. november 27., szombat

Első hó

Gyönyörű csöndben,
hófehér sötétben
összekucorodott Zugló.

2010. október 11., hétfő

Minden és semmi, Exupéry-módra

"Egy éjszaka felébredt valami a domb kőgyomrában. Megértettük, hogy lábaink alatt élni és formálódni kezdett a föld. Ami már kész volt, megint készülő munkává változott. Megrémültünk. Nem annyira magunkat, mint inkább erőfeszítéseink gyümölcsét féltettük. Azt, amire életünk folyamán elcseréltük magunkat. ... 
Elmentem hát népem közé, és azon a cserén járt az eszem, amelyik nem lehetséges, ha semmi nem marad állandó nemzedékeken át, meg azon az időn, amelyik akkor majd oly haszontalanul pereg le, mint a homokóra. ... És megtudtam azt, ami a lényeges: vagyis hogy először a hajót kell megépíteni, a karavánt kell felszerszámozni, a templomot felépíteni, amely tovább marad fenn, mint az emberek. Akik most már örömmel cserélik el magukat a náluk értékesebbre. És festők, szobrászok, vésnökök, cizelláló művészek születnek. De ne remélj semmit attól, aki a saját életéért, nem pedig az öröklétért dolgozik. Mert akkor nagyon hasztalanul tanítanám az embereket építészetre és az építészet szabályaira. Ha azért építenek maguknak házakat, hogy benne éljenek, ugyan mi haszna lenne, ha ezekért a házakért adnák cserébe az életüket? Hiszen a ház csak életüket szolgálja, semmi egyebet. Ők meg hasznosnak nevezik ezt a házat, és nem önmagában, hanem csupán kényelem szempontjából értékelik. A ház szolgálja őket, ők meg csak azzal törődnek, hogy gazdagodjanak benne. De végül koldusszegényen halnak meg, mert nem hagynak magukkal hátra a kőhajó védelmére bízva sem hímzett terítőt, sem aranyozott templomi holmit. Ők, akiktől azt kérték, hogy adják magukat cserébe, azt akarták, hogy őket szolgálják ki. Aztán, amikor távoznak, mi marad utánuk? A semmi. ...
Akik semmit sem cserélnek el magukból, nem lesznek semmi."
(Antoine de Saint-Exupéry: Citadella)

2010. október 6., szerda

Minden. Semmi. (Hitvallás)

Minden ajándék.
A napfelkelte nem jár nekem,
csak mert megérdemlem.
Semmi sem az enyém,
csak mert úgy szeretném.
Nincstelen vagyok,
de nem koldulhatok.
Az élet ajándék,
különös játék.
Nem jár alamizsna.
Meg vagyok még tolvaj haramia,
rabló, hazug bestia,
és amikor a legjobban markolok,
az, amit a leginkább magamnak akarok,
ujjaim közt - a lelkemmel együtt - szépen elcsorog.

(Valahol mélyen,
a lélek rejtekében
hiszem mégis,
remélem mégis,
hogy Valaki,
valamikor
már mindent,
előre nekem adott.)

2010. szeptember 27., hétfő

Nincs

Ma kiderült, hogy rákom sincs.
Boldogan élhetek tovább
a következő szűrővizsgálatig.

2010. szeptember 24., péntek

Szépségek

by Kevin

2010. szeptember 17., péntek

Invázió!!!

Az elmúlt napokban csiborok árasztották el a világhálót. A különös jelenségre több elektronikus közösségi oldalon, zenei oldalon és blogoldalon is felfigyeltek. Az események kezdeti, lassú kibontakozását, a kósza híreket, mendemondákat és célozgatásokat tegnap éjjel a Csibor határozott, egységes és jól szervezett  fellépése követte. Most már biztos, hogy mindenütt ott van. Mi lesz ebből? - kérdezik sokan.



2010. szeptember 7., kedd

Csendben

...történnek a dolgok.

2010. augusztus 12., csütörtök

Sólyomének

2010. augusztus 11., szerda

Jeruzsálem

Hazafelé a buszon nekikezdtem Selma Lagerlöff*: Jeruzsálem c. regényének. Az első 43 oldalon az írónő a legszebb szerelmi történetet meséli el, amit valaha olvastam.


* Nils Holgersson csodálatos utazását is ő írta :)

2010. augusztus 5., csütörtök

Viszlát, BB!

BB hamarosan elutazik. Elrepül a csodálatos Londonba hosszú időre, és ott nemakármilyen luxusszállóban fog lakozni, mert gonosz, kizsákmányoló, óriás gigamega multinál dolgozik, ahol a munkavállalókat mindenféle át-, ki- és továbbképzésekre küldik Egyrészt, hogy értsenek ahhoz, amit csinálnak, másrészt, hogy - alattomos hátsó szándékkal - serkentsék a munkakedvet és a hatékonyságot. A boldog munkás a jó munkás ;)
A fenti jelszót szem előtt tartva, én is elutazom, a csodálatos Stockholmba. Saját költségvetésből, mert a köztisztviselő boldog és elégedett, hogy szolgálhatja a hazáját, nem szükséges különféle átlátszó trükkökkel ösztönözni.
Mindezt a következő menetrend szerint: BB elindul, ott lesz 10 napot, majd visszajön, amikor is én elindulok, ott leszek 5 napot, és visszajövök. A kettő idő- és térbeli metszete a "majd visszajön" és "én elindulok", úgyhogy majd Ferihegyen integetünk egymásnak.
Nah! Valahogy túléljük.
Tegnap megkértem BB-t, hogy hozzon nekem ajándékot a csodálatos Londonból. Pl. egy olyan szép piros telefonfülkét. De igazit ám, mert mini már van, Hajnalkától. Vagy ha azt nem, akkor egy emeletes buszt, vagy aranyos kicsi fekete taxit. De IGAZIT ám! Naaaa! De ha nem megy a Tower bridge jobbik fele is megteszi. BB szerint "jól van, kicsim, nincs semmi baj".
Szerintem sincs, ha MEGKAPOM, AMIT KÉREK! :p
Viszlát, BB, és jó utat!

AsimoVízió

Hűűű!


R2, a robot.
Vajon miért építünk humanoid robotokat? Tényleg ez a legpraktikusabb, vagy ennyire korlátolt a fantáziánk? Részleteket nem tudok a fejlesztésről, csak kíváncsiskodom, hátha akad olvasóm, aki tud. Meg hátha akad olvasóm... :D

2010. augusztus 3., kedd

A fuvolista 2

A fuvolista

 

Én és a Drágaszágom

Vannak kapcsolatok, amiknek jót tesz egy kis távolság. Amikor a másik felé sem nézünk, hozzá sem szólunk,  nem kínáljuk meg frissítő vízzel nyári kánikulában, sőt, még csak nem is gondolunk rá. Mert van annál jobb dolgunk is. Mert egészen addig hiába próbáltunk beszélgetni a másikkal, az még csak válaszra sem méltatott. Elmondtuk mit szeretnénk, mi a szívünk vágya, mit tehetne, hogy jobban érezzük magukat, de semmi eredmény. Ilyenkor néha nincs más megoldás, mint a teljes magára hagyás. Hadd ücsörögjön csak otthon egyedül, bámuljon ki az ablakon, és gondolkodjon el rajta, mit tett. Vagy mit nem tett. Drasztikus, de hatásos. Nálunk bejött.
Az én Drágaszágom egy hét mosolyszünet után virulva fogad, és önként és dalolva teljesíti szívem (majdnem) legtitkosabb vágyát. Nem lógatja a leveleit, nem szárítgatja a gyökereit az én drága kis pillangóorchideám, a kis angyal, drága tündérvirágszál. Épp csak virágszárat nem növeszt még. Sebaj, megfenyegetem, hogy elhagyom két hétre, hátha akkor észhez tér.

U.i. Asszem kicsit túlzásokba estem...
U.i.u.i. Kezdem megszeretni az új külsőmet. Már a blogomét. Pedig csak afféle "véletlen baleset" szülte.

2010. augusztus 2., hétfő

Áááá!

Ez így nem tetszik! Kérem vissza régi blogom! MOST!  Brühühühüüüü!

2010. július 31., szombat

Tá-dá-dá-DÁMMMM! :D

Pont egy éve...
Egy éve történt...
Tavaly ilyenkor, hogy...
A Balaton, BB meg én, ...és a Nyár, ...meg a Clio is...
De a lényeg BB meg én, és az egy év, mióta egymáshoz tartozunk.

A gratulációkat és a részvétnyilvánításokat kérjük tetszőleges módon kinyilvánítani, és tudomásunkra hozni! ;)

2010. július 22., csütörtök

Kezdetben...

"It begins, as most things begin, with a song.
In the beginning,  after all, were the words, and they came wit a tune. That was how the world was made, how the void was divided, how the lands and the stars and the dreams and the little gods and the animals, how all of them came into the world.
They were sung.
The great beasts were sung into existence, after the Singer had done with the planets and the hills and the trees and the oceans and the lesser beasts. The cliffs that bound existence were sung, and the hunting grounds, and the dark.
Songs remain. They last. The right song can turn an emperor into a laughing stock, can bring down dynasties. A song can last longer after the events and the people in it are dust and dreams and gone. That's the power of songs."

Neil Gaiman: Ananasi Boys

2010. július 21., szerda

Ha valaki nem tudná

- Miért nem tanácsos egy laza rittbergerrel bevágni a hűtő ajtaját?
- Mert valójában nyitva fog maradni.

Mindenki mindent jobban tud (kis napi szarkazmus) 2

Csörgött a telefon. Figyelmen kívül akartam hagyni, mert dolgozni is kell néha. De olyan kitartóan csörgött, hogy elhittem neki, fontos ügyben zargat. Tévedtem. Megint csak arról van szó, hogy Dr. xyz "úr" jobban ért a munkámhoz, mint én.
Nos, Dr. xyz, tessék szépen befáradni ide, cseréljünk széket, biztos én is jobban tudom az Ön munkáját! Remélem, hogy a Dr. azt jelenti, Ön pszichológus, így könnyedén (le)kezeli a vonal túlvégén himbálózó hölgyeket és urakat. Csak semmi pánik! Biztos vagyok benne, hogy ez menni fog Önnek. Hogy honnan? Tapasztalatból. Épp az imént beszéltem Önnel.

Hö!

"Egy New York városa felé tartó meteorit engedelmeskedik ugyan a világegyetem törvényeinek, mégis átkozottul kellemetlen lehet."

Csíkszentmihályi Mihály: Flow

2010. július 20., kedd

A pillangó-effektus

Tegnap munkából hazafelé (de legalábbis elfelé) araszoltam a dugóban a Margit-körúton. Porban, szmogban, építkezések  sorozatában, hőségben. Az egyik  piros lámpánál könnyedén, mint egy jelenés, ellibegett mellettem egy kardfarkú. A farkincái úgy lebegtek utána, mint két uszály. Kislánykoromban láttam utoljára.
Vajon másnak is megjelent?
 

2010. július 19., hétfő

Tükröm, tükröm...

Fiúk, ti ezt most ne olvassátok el!
Mondon NE!
Csakis, és kizárólag a ti érdeketekben!
Úgysem érdekel titeket.

EZ RÁD IS VONATKOZIK, BB!

Naszóval, azt hiszem, kezdek a koromnak megfelelően öltözni felnőni. Á, dehogy! Csak kánikula van, és én előszedtem az összes létező, nem bundabéléses szoknyám,at hogy valahogy túléljem a krízishelyzetet. Így sikerült pénteken az alábbi összeállításban mennem dolgozni: 
fehér felső (amolyan blúz-féle), térdig érő kosztümszoknya (Jójó, farmerből. Na és? A szabása majdnem olyan :) ), fekete, magas sarkú szandál.
A tükörből meg anyám nézett vissza rám. Az a néhány évvel ezelőtti, amikor még együtt jártunk iskolába., csak két különbözőbe Ő tanítani meg igazgatni, én meg tanulni. Na jó, a kicsit hosszabb hajú anyukám. Meg egy kicsit világosabb hajú. És szemüvegesebb. De a lábam PONT olyan. PONT. Mondjuk az orrom meg PONT olyan, mint apámé. Pont. Na jó, kicsit kisebb. 
NEM KÉNE DOLGOZNI INDULNI??? 

Anyukám néha kicsit messze van...

U.i. Na, ugye, hogy felesleges volt elolvasni, fiúk?

2010. július 16., péntek

Nyári dilemma

Nem tudom eldönteni, mitől fáj a fejem.
A légkonditól, vagy a melegtől?

BBB (Bolgár Balázs büszkesége)

Az úgy volt, hogy BB ült a számítógép mellett, aztán félvállról odaszólt 'Figyi, a Lóriék kérdezik, akarunk-e menni Fertő-tavat kerülni biciklivel.' Mire én csípőből 'Hogyne'.
Hát hogyne, persze, miért is ne??!
Július elejének közepén, 35 °C-ben. Nade persze ezt akkor még...
Meg azt se annyira, hogy közvetlenül előtte rendeződik Győrött az Ír-Magyar Fesztivál, ahol kedvenc zenakarom zenekarom, SUSU (alias Sunny Side Up) megtarthatta első második hivatalos koncertjét. Elfogulatlanul állítom, hogy Győr legszebb terén, a Széchenyi téren, annak is legforróbb pontján.
Idáig jutottam, amikor is este lett, és reggel, és én megtaláltam ezt. Minek ismételjem a kolleginát? Azért a kedvenc képemet megmutogatom:
(Innen csórtam: http://zichypalota.hu/index.php?m=picgalery&menu_id=129&catId=31)

De  azért azt senki nem gondolta volna, hogy még aznap este eljutok Sopronba. Vagyis azt, hogy mindezt Ausztria érintésével. Mert kütyü szerint az jó, és mire észbe kaptam volna, már Nickelsdorfban találtam magam. Természetesen azért, mert arra a legrövidebb. Így egy bécsi kitérőt sikeresen megúszva éjjel 11 körül  más Sopronban is voltunk, felzörgettük a házigazdánkat, aki addig beszélt, míg bebizonyította, hogy nem tudunk tolatva  parkolni az udvarában, és esti meseként elregélte, hogy egy gonosz GPS nemrég egy szegény kamionsofőrt a Fertő feneketlen mocsarába süllyesztett. A kedélyek megnyugtatására, a sofőr és a kamionja jól vannak, hála az erős és bátor helikoptereknek, akik horogra akasztották és dróton kirángatták a járgányt a fertőből.
És másnap kezdődött a második Fertő-tó kerülésünk, immár biciklivel. Hogy pontosan tudjátok követni az útvonalunkat: BB-vel elautóztunk a tó jobb alsó sarkába, Fertőszentmikósra, ami a túra  kijelölt kezdő- és végpontja. Innen irány a tó bal közepe (Rust), ahol a többi három tekergő várt minket a strandon. Már órák óta. Heverésztek. Iszogattak. Fürcsiztek. Napoztak. Amíg mi NYÜFFF! Mert ők Sopronból indultak, biciklivel és helyzeti előnnyel. Így jár az, aki megengedheti magának egy saját kicsikocsi luxusát.
Pici pihi után irány a tó jobb felső sarka, Weiden am See, ahová estefelé, némileg kipurcanva érkeztem meg. A többiekről nem nyilatkozom. BB kütyüje szerint 85 km-t tettem meg aznap lábhajtással. BB büszke volt rám. Én is magamra. Ja meg rá és Lórira is, mert bámulatos hozzáértésről téve tanúságot, huszonegynehány perc alatt helyrehozták a defektemet. Vagyis kicserélték a jobb első kerekemet. Izé. Wanda* (b)elsőjét. Ami nem a jobb, volt, hanem a rosszabb. Mert a jobb az a hátsó volt, ami majdnem kibírta az egész utat. Csak Nyárligetnél pukkancskodott, másnap délután, aztán lelapult. Kész, vége. Meg nekem is. 8 km volt hátra a teljes körből, ami BB ítélete szerint nem ér meg egy min. fél órás szerelést, főleg, hogy annyi idő alatt ő elszáguld kicsikocsiért, vonatra rakja a másik három tekergőt, aztán visszaszáguld értem. Én addig ücsörögjek az árnyékban, Nyárliget határában egy fogadó verandáán és kólázgassak szépen.
Oké.
Egyébként, BB szerint biztos jót tettek a teljesítményemnek a vitaminok, amiket mindkét reggel belém diktált (B, meg C, meg nemtommik). Szerintem meg szép zöldessárgát pisiltem tőlük. Már amikor sor került rá, mert a két nap alatt jellemzően más formában szabadultam meg a folyadéktól, teljes testfelületen.
A hétvége eredménye az enyhe combtájéki izomfájdalmon kívül még a szép egyenletesen foltos barnaságom is. Egy kedves kollégám meg is kérdezte, mikor kedden bebattyogtam az irodába, hogy vajon nem nyaralni voltam-e az elmúlt héten? Debizony! Akkor meg miért vagyok ilyen sápadt? ??? Talán mert be kellett battyognom az irodába?
Egyébként, aki nem hiszi járjon utána. De az állításaimat (na jó, nagy részüket) fotódokumentációval is alá tudom támasztani!

*Wanda: BB anyukájától kölcsönkapott kis piros. Mielőtt kérdeznétek, nem, Pinky nincs jól. A hátsója leszelepelt :(

2010. július 15., csütörtök

Nyári idill

Balázsnak van légkondija.
Nekem meg szaunám.
:)

2010. július 2., péntek

Piac

Tegnap július elseje volt. Az majdnem olyan jó, mint a május elseje, csak még jobb, mert amíg a köztisztviselők jól megérdemelt pihenésüket tölti, addig a többi halandó szorgosan dolgozik. Ez nem fair! - gondoltam még pár éve is, aztán most már nem gondolom. Sőt! Igazából lehetne vízvezetékszerelők napja, tanár nénik és bácsik napja, utcaseprők napja, Dr. doktorok napja, villanyszerelők napja, buszsofőrök napja, vonatkerék kopogtatók napja, meg stb. napja is, engem nem különösebben zavarna. Mindenesetre, a tegnapi nap az én napom (is) volt. És az én napom többek között lebzseléssel. olvasással, csajokkal, zenével, fuvolatok-huzat vásárlással (a réginek sztrájkol a zipp-zárja) meg rosszul kiválasztott film félig megnézésével telt. Jaaa, meg a kánikula fölötti szörnyülködéssel. Még jó,  hogy az időjárás idén mindig szolgáltat beszédtémát, de most aztán már visszafoghatná magát. Szükségtelen ez az exhibicionizmus.
Node visszatérve a filmre: Agora.
Úgy tűnik nekem, hogy az utóbbi pár évben Hollywood és a többiek jóvoltából a görög mitológia a virágkorát éli. Még szép, hisz bőven akadnak ott hősök, szörnyek, csodák, istenek, emberek, meg félistenek és félemberek (félállatok), háborúk, kalandok, szerelmek, tragédiák, komédiák, (nagy levegő), természeti csapások, sorscsapások, varázslatok, ... . Épp valami ilyesmire vágytam, gondoltam, az Agora pont jó lesz, BB meg rábólintott. Ekkorát tévedni!
A film közepe felé, mikor a 4. századi alexandriai pogányok, keresztények, zsidók már egy órája ölték egymást szinte folyamatosan, erősen azon gondolkodtam, hogy miről is akar ez a film szólni. Vallásháborúkról? Hitkérdésekről? Emberi sorsokról a történelem forgatagában (be szépen mondottam!)? Nem igazán. Egyik sem. Minden olyan felületes volt, nem igazi . Mint egy díszlet. Mihez is? Egy óra kínszenvedés után jöttem rá, hogy a színtiszta emberi őrület és értelmetlen pusztítás bemutatásához. Ezek után nem is volt kedvem végignézni a filmet, és a végkifejletre sem voltam kíváncsi. Ebből nem hogy elég., de sok is volt egy óra. Úgyhogy BB-vel teljes egyetértésben, félúton töröltük a filmet a rendszerből.
Azért kíváncsiságból utánanéztem, mit is írnak a filmről a neten. Egészen ledöbbentem, és szomorúan kellett megállapítanom, hogy filmkritikai érzékem és történet- értelmezési készségem jól cserbenhagyott, hacsak nem hagyott el teljesen. TRAGÉDIA! :-/
Mert megtudtam, hogy a film nem csak kézzel fogható történelmi érzést közvetít, hanem nagyon is átélhető módon ábrázolja az akkori eseményeket és karaktereket. Azt se nagyon vettem észre, hogy a film a Tudomány és a Vallás konfliktusáról szólna. Ha igen, akkor valahogy (ez is) elveszik az öncélú látványban. Azért persze van, aki velem ért egyet. Ez némileg megnyugtatja háborgó is lelkemet :)
Na szóval, nézhetőnek nézhető, de nem túl élvezhető film.
És most: HURRÁ, NYARALUNK! :D

2010. június 6., vasárnap

Hókirálynő

Darabokra hullott a világ:
Andersen tükörcserepei.
Látlak téged?

2010. május 31., hétfő

Mindenki mindent jobban tud (kis napi szarkazmus)

Ez egy népbetegség. Sajnos nem lehet rajta segíteni, nem gyógyítható. Ezért ha Ön úgy gondolja, hogy jobban tudja, mint az orvos/mérnök/ügyintéző/tanár/egyéb szakember, akkor kérem, semmi esetre se forduljon az orvoshoz/mérnökhöz/ügyintézőhöz/tanárhoz/egyéb szakemberhez, hiszen úgy sem tud segíteni. Minek is fárasztanák egymást, nem igaz?

2010. május 29., szombat

Jelenés

Tegnap este
a Coffee Heaven-ben
asztalomhoz lépett az Isten.

2010. május 20., csütörtök

Luna litánia

Mare Nectaris-Méz Tengere
Mare Imbrium - Esők Tengere
Mare Nubium - Felhők Tengere
Mare Vaporum - Párák Tengere
Mare Frigoris - Hidegség Tengere
Mare Undarum - Hullámok Tengere
Mare Crisium   -   Veszélyek Tengere
Mare Serenitatis   -  Derültség Tengere
Mare Humorum    -   Nedvesség Tengere
Mare Tranquillitatis   -   Nyugalom Tengere
Mare Fecunditatis   -   Termékenység Tengere


2010. május 19., szerda

KÉPességek

Ma valahogy nem megy a munka. Kolléganőmmel meg is állapítottuk, hogy munkaundoritisz van rajtunk. Részemről lehet, hogy csak a tegnapi hajsza lecsengése.
Biatorbágyon is akadt ugyanis pár vészhelyzet az ítéletidő miatt, de az országos átlaghoz képest szerencsére csak "apróságok". Csupán néhány fa játszik még mindig libikókát az idegeinkkel (ti. fontolgatják, vagy dőlni vagy nem dőlni).
Ettől eltekintve béke, nyugalom (=tespedés). Ilyenkor szoktam érdekességekre, meg képtelenségekre,  szemétre vagy épp kincsekre bukkanni a neten:

Amúgy pedig hess télvasz (by BB) jöjj el tavasz! De nagyon gyorsan. Idén már másodszor vettem elő a nyárra bedobozolt téli csizmát, és ez már mégsenem járja!
Nyüff :-(

U.i.: Most nézem, hogy egy évvel ezelőtt is képeskedtem :)

2010. április 16., péntek

Bátyótigris és hugitigris

Jó a hajunk, nem? ;)
(A.D. 1981.08.)

2010. április 15., csütörtök

A szeretet koldusai

Végülis csak azok vagyunk, mind. Amit gyakran elfelejtünk az az, hogy a szeretet olyan dolog, amiből "minél többet adunk másnak, annak több marad nekünk". Pedig folyton ezt hallani mindenütt, csak épp senki nem veszi komolyan. Na ne már hogy! A felvilágosult és jól informált, "szabad", fogyasztói társadalom ezt nem veszi be. Mese az egész. Bár nagyon szép, csak éppen nem működik.
A trükk az, hogy nem ér csak azokat szeretni, akik szimpik nekünk, vagy akik szeretnek minket. Jó trükk, mi? Szóval, előbb kell szeretni. Mint Isten. Hm. hE? Elárulom. DÖG nehéz! Főleg ha amúgy is nyűgös vagyok, meg van a magam baja, és a telefoncsörgés úgy hasít az agyamba, mint a láncfűrész, és emellett a telefon végén/asztal másik oldalán álló ember ugyanolyan nyűgösen/felháborodottan/kikéreménmagamban stílusban zúdítja rám a maga problémáját, amit az esetek 99%-ban nem áll hatalmamban megoldani. A törvény az törvény. És még azt se mondhatnám, hogy nem az én problémám, mert 1. az a munkám (része), hogy meghallgassam, legyek ügyfélbarát; 2. ld. bekezdés eleje. Ismétlem DÖG nehéz, és nem is megy :( Bukta. Egyes. Karó...
A másik nagyon nagy dolog, tovább hogy kell szeretni, még tovább, még azután is, és azon is túl. Amikor már nem szeretnek, nem úgy szeretnek, amikor rég elfelejtettek. Egyre csak tovább. Pfff. Uff

Azon gondolkodom, kik szerettek engem előbb? Isten. Az Egy. Ember? Az kettő biztos: Anyám és Apám. Ők akartak, mielőtt megfogantam :)  Bátyám? Nos, a családi legenda szerint azzal fogadott, miután hazahoztak szüleim a kórházból, hogy "vigyétek vissza, nem lehet vele játszani!" :D Nagyszülők? Gondolom... Barátok? Az egy misztérium. Abban biztos vagyok, hogy általános iskolai legjobb barátnőmmel első látásra, a pillanat töredéke alatt lettünk "örökre" (ti. míg az élet el nem választ) barátok, mielőtt bármit tudtunk volna egymásról. Abszolút ősbizalom :)

Na még! BB, a Vénember. Csak ő tudja miért. Na meg azóta is. Rejtély :)

És én....? Hűűű, hogy én milyen önző vagyok!

Na most minek írogatok ilyeneket? Biztos az időjárás, fogjuk rá. Palaszürke. Az ember, ha kifelé nézne, akkor is inkább befelé néz, és elkezd filozofálgatni.

Inkább mesélek a tegnapi Just Kiddin koncertről, ami a híres-neves Bonyai Étteremben hangzott el. Gyanítom, a zenekar név szerint ismerte az összes jelenlévőt, na de ez így szép. A zenekar meg egyébként nem viccel, de legalábbis zenével nem. Vagyis is igen, de azt halálosan komolyan. Csak szeretni lehet őket, meg a Bonyai Sanyit is :)
Egyébként meg büszkélkednék vele, hogy kedvenc zenekaromnak, a Sunny Side Upnak van szerencséje szintén magáénak tudni a Just Kiddin (egyik) mestergitárosát ;)

Meg aztán az  is történt, hogy ültünk BB-vel, hallgattuk a Just Kiddint, és elmerengtünk, hogy már kétszer is voltunk itt együtt. Először is BB nem is miattam jött,  másodszor is meg már miattam. Most meg már csak úgy jöttünk együtt, a Just Kiddin miatt. Hja. Ilyen az élet :)

Na most befejezem ezt az irományt, mert nyúlik mint a rétestészta, és soha nem lesz vége, egy irodalmi mű pedig bevezetésből, tárgyalásból - azon belül tetőpontból -, majd megoldásból és befejezésből áll, ilyen pedig itten még nyomokban sem lelhető fel, ellenben nyomokban életfilozofálgatást tertalmaz.

The End

2010. március 30., kedd

A nagy kérdés

"Csak a fejemben élek, vagy a valóságban?"

2010. március 25., csütörtök

Csőrike (is) örök

Nanáhogy! Csőrike, alias Abigél, a Szarvasi származású konyhatündér. Első közös szerzeményünk Balázzsal. A reggelek, az ebéd utánok, a délutánok és kora esték örök díszlete, ragyogó fénypontja, karcsú, áramvonalas, klasszikus szépsége. Csendes szépség, nem tolakodó. Csak néha kottyant egy párat, ha már túlcsordult, és adni akar. Sűrű, fekete, frissítő nektárt: KÁVÉt! :D
 

2010. március 14., vasárnap

Konklúzió

Két igazán fontos és örök dolog van az életben:
- az, ami Isten és ember között történik, és
- az, ami ember és ember között történik.
A többi csak díszlet.

2010. március 10., szerda

Szeretni veszélyes

"Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
M
agányosabb az angyaloknál,
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, mit meglátott.
Már a falat is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kivül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is amikor agyonverték."
(Pilinszky J. : Fabula)

2010. március 9., kedd

Márciusi mottó

"Engedem, hogy megérintsen a hála azért, ami van."

2010. február 26., péntek

Nem kell (under construction)

Neked nem kell jónak lenned, se szépnek, ügyesnek vagy nagyszerűnek. Nem kell csúnyának sem lenned, betegnek vagy egészségesnek, sportosnak, kövérnek, magasnak, alacsonynak, fiatalnak vagy öregnek. Nem kell jól tanulnod, mindig szót fogadnod, menőnek lenned, vagy a sarokba visszahúzódva Dosztojevszkijt olvasod. Nem kell erősnek, vagy gyengének lenned. Nem kell félned, sem bátornak lenned, mindenkivel versenyre kelned és a legjobbnak lenned. Nem kell családot alapítanod, gyereket nevelned, kocsit, házat venned, a legújabb kütyüt megszerezned és adót fizetned, és nem kell egyedül maradnod és egyedül meghalnod. Nem kell állandóan küzdened, nem kell reményvesztettnek, boldognak vagy szomorúnak lenned. Nem kell divatosnak lenned, Mallorcára menned, a világgal lépést tartanod, gyertyát gyújtanod, emlékezned, tervezned, elveszned és megkerülnöd. Nem kell, hogy tudd, hogy értsd, hogy mindig első légy, a középső vagy az utolsó. Nem kell műveltnek lenned, nagy szavakat ismerned és hét nyelven beszélned. Nem kell kedvesnek lenned, az embereket megértened, elfogadnod vagy megbocsátanod. Nem kell kezet nyújtanod, vagy a kinyújtott kezet megfognod. Nem kell sikeresnek lenned, és nem kell bizonyítanod semmit. Nem kell, hogy álarcot viselj, de le se kell venned. Nem kell hinned. Nem kell hazudnod. Nem kell lopnod, és nem kell adnod. Nem kell ölnöd, nem kell menekülnöd, sem harcolnod. Nem kell gazdagnak lenned, sem szegénynek. Nem kell...

Nem kell, csak lehet.

Nem kell szeretned, de megéri.

És nem, tényleg nem kell szabadnak, és végre egyszer, most és mindörökké igazán önmagadnak lenned, csak érdemes.

És nem kell élned sem, de  mert megszülettél, meg kell halnod.

2010. február 25., csütörtök

Hangulatjelentés

Ma reggel kiléptem az ajtón, és tavasz volt a levegőben. Félálomban baktattam a felázott, ruganyos talajon - jobb mint egy süppedős perzsa szőnyeg - és arra gondoltam, milyen jó lehet zöld fűnek lenni, télen puha földdel takarózni, és tavasszal az új élet hírnökének lenni...
Aztán jött a busz, én meg rohantam, mert nem vagyok én gondtalan fűszál, hanem gondos hivatalnokocska (brrrrr!). Tehát szaladtam, elcsíptem, felszálltam, aztán leszálltam még a következő megálló előtt, mert elromlott. A busz. Meg ettől a reggel is eléggé. Szép kis reggel, morgolódtam heringként a buszról leözönlő tömegben, jó-jó, hogy tavaszodik, na de mit keres itt ez a leheletnyi tejszerű fehérség az orrom előtt? Mit bodorodik, tekereg, ködösít, lebeg és párállik!? Elhomályosítja az én nagyszerű kilátásomat! Na és persze el fogok késni. Utálok késni (öööö). Telefonálni kell, hogy kések. Vagy telefonálni kell, hogy nem megyek be, írjanak ki szabira (öööö). Mire megszületett a fejemben a napom új forgatókönyve - postára menni tértivevényes levélért, mosni, takarítani, zenészkedni, kreatívkodni, bevásárolni, hétvégére összepakolni, lopott időben olvasgatni... - megérkezett a következő járat,  és csodával határos módon megállt a megállóközi megállóban, és a két tömeg egyesült. Uff! Akkor hát mégiscsak munka. C' est la Vie!
Azért lassacskán tavaszodik ám! Hamarosan érkezik...

U.i.: Tömeges hajnali buszozás közben kiválóan lehet ám filozofálni, ha a tömegen való bosszankodás épp nem kielégítő agytorna. Talán legközelebb elmesélem, hogy mire jutottam. Azt már most elárulhatom, hogy feltaláltam a spanyol viaszt! :D

Hazugság

Azt beszélik,
hogy egyszer,
régen,

leszületett a földre
az Isten,
hogy még egyszer,
és utoljára
és mindörökre,
magába ölelje az embert.
Aztán elment.

2010. január 23., szombat

Hiszek...

"Ahol szeretet van, ott van értelme az életnek."

Ebben hiszek.

2010. január 21., csütörtök

A kék bolygó

Balázsommal elkezdtük nézni A kék bolygó című filmsorozatot (BBC, D. Attenborough). Valamikor régen láttam, de most nagyon jól esik újranézni, hatalmas síkképernyős izébizén, aminek csodásak a színei. (Nem baj, akkor sem lesz TV-m még egy jó ideig!) Eddig nem jutottunk túl az első epizódon, de eddig gyönyörű! csupa kékség, kékeszöldség és tajték, meg a fura és kevésbé fura tengeri herkentyűk (pálcikahalak, diszkógömbök, bálnácskák...). Ilyesmik:


 
Aztán volt népirtás, vérengzés és üldözős dráma, stb. stb.. És egyesek szerint a természetfilmek unalmasak! Hát akkor tessék megnézni ezt! :)
(Ajánlom nagy képernyőn ;) )

2010. január 18., hétfő

Hózik, a hókukac :)

2010. január 5., kedd

Tavasz