Ha megbocsátanád

a félbemaradt gondolatokat,
a ki nem mondott szavakat,
a hazug szemeket,
az ökölbe zárt kezeket is,

az volna jó.

Kesergő

Akiknek a pénz az istenük, üzletté fordítják a vallást, pénzzé a világot, aztán eladják az ördögnek, és nem marad semmijük.

Lehet, hogy nekünk sem.

Párhuzamos síkok - II.

"Egy évszázadnyi szakadatlan háborúban és polgári ellenságeskedésben az emberi és gazdasági tartalékok egyaránt kimerültek: a korrupció megmérgezte  a közéletet; az országban csapatostul kóboroltak a hontalan csavargóéletre kárhoztatott politikai száműzöttek, s a szabadon gyakorolt magzatelhajtás és a gyermekgyilkosságok aláásták a polgári életformát. A Krisztus előtti negyedik század története egy modern szerző szerint: 

...bizonyos vonatkozásaiban egyike a történelem legnagyobb kudarcainak. ... Platón és Arisztotelész... mindkettő a maga sajátos módján megkísérelte (olyan törvények és szabályok ajánlásával, melyek különböztek azokéitól, akik alatt az ország politikai romlásba süllyedt) megmenteni a számukra annyira kedves görög világot a politikai és társadalmi katasztrófától. A görög világon azonban ekkor már nem lehetett segíteni..."

(Arthur Koestler: Alvajárók 71.o.)

Párhuzamos síkok - I.

Egy évszázadnyi szakadatlan háborúban és polgári ellenségeskedésben az emberi és gazdasági tartalékok egyaránt kimerültek: a korrupció megmérgezte  a közéletet; az országban csapatostul kóboroltak a hontalan csavargóéletre kárhoztatottak, s a szabadon gyakorolt magzatelhajtás és a gyermekgyilkosságok aláásták a polgári életformát. A század története egy modern szerző szerint: 

...bizonyos vonatkozásaiban egyike a történelem legnagyobb kudarcainak. ...   mindkettő (A. és P.) a maga sajátos módján megkísérelte (olyan törvények és szabályok ajánlásával, melyek különböztek azokéitól, akik alatt az ország politikai romlásba süllyedt) megmenteni a számukra annyira kedves országot a politikai és társadalmi katasztrófától. Az országon  azonban ekkor már nem lehetett segíteni...

Piac

Tegnap július elseje volt. Az majdnem olyan jó, mint a május elseje, csak még jobb, mert amíg a köztisztviselők jól megérdemelt pihenésüket tölti, addig a többi halandó szorgosan dolgozik. Ez nem fair! - gondoltam még pár éve is, aztán most már nem gondolom. Sőt! Igazából lehetne vízvezetékszerelők napja, tanár nénik és bácsik napja, utcaseprők napja, Dr. doktorok napja, villanyszerelők napja, buszsofőrök napja, vonatkerék kopogtatók napja, meg stb. napja is, engem nem különösebben zavarna. Mindenesetre, a tegnapi nap az én napom (is) volt. És az én napom többek között lebzseléssel. olvasással, csajokkal, zenével, fuvolatok-huzat vásárlással (a réginek sztrájkol a zipp-zárja) meg rosszul kiválasztott film félig megnézésével telt. Jaaa, meg a kánikula fölötti szörnyülködéssel. Még jó,  hogy az időjárás idén mindig szolgáltat beszédtémát, de most aztán már visszafoghatná magát. Szükségtelen ez az exhibicionizmus.

Node visszatérve a filmre: Agora.

Úgy tűnik nekem, hogy az utóbbi pár évben Hollywood és a többiek jóvoltából a görög mitológia a virágkorát éli. Még szép, hisz bőven akadnak ott hősök, szörnyek, csodák, istenek, emberek, meg félistenek és félemberek (félállatok), háborúk, kalandok, szerelmek, tragédiák, komédiák, (nagy levegő), természeti csapások, sorscsapások, varázslatok, ... . Épp valami ilyesmire vágytam, gondoltam, az Agora pont jó lesz, BB meg rábólintott. Ekkorát tévedni!

A film közepe felé, mikor a 4. századi alexandriai pogányok, keresztények, zsidók már egy órája ölték egymást szinte folyamatosan, erősen azon gondolkodtam, hogy miről is akar ez a film szólni. Vallásháborúkról? Hitkérdésekről? Emberi sorsokról a történelem forgatagában (be szépen mondottam!)? Nem igazán. Egyik sem. Minden olyan felületes volt, nem igazi . Mint egy díszlet. Mihez is? Egy óra kínszenvedés után jöttem rá, hogy a színtiszta emberi őrület és értelmetlen pusztítás bemutatásához. Ezek után nem is volt kedvem végignézni a filmet, és a végkifejletre sem voltam kíváncsi. Ebből nem hogy elég., de sok is volt egy óra. Úgyhogy BB-vel teljes egyetértésben, félúton töröltük a filmet a rendszerből.

Azért kíváncsiságból utánanéztem, mit is írnak a filmről a neten. Egészen ledöbbentem, és szomorúan kellett megállapítanom, hogy filmkritikai érzékem és történet- értelmezési készségem jól cserbenhagyott, hacsak nem hagyott el teljesen. TRAGÉDIA! :-/

Mert megtudtam, hogy a film nem csak kézzel fogható történelmi érzést közvetít, hanem nagyon is átélhető módon ábrázolja az akkori eseményeket és karaktereket. Azt se nagyon vettem észre, hogy a film a Tudomány és a Vallás konfliktusáról szólna. Ha igen, akkor valahogy (ez is) elveszik az öncélú látványban. Azért persze van, aki velem ért egyet. Ez némileg megnyugtatja háborgó is lelkemet :)
Na szóval, nézhetőnek nézhető, de nem túl élvezhető film.
És most: HURRÁ, NYARALUNK! :D

A szeretet koldusai

Végülis csak azok vagyunk, mind. Amit gyakran elfelejtünk az az, hogy a szeretet olyan dolog, amiből "minél többet adunk másnak, annak több marad nekünk". Pedig folyton ezt hallani mindenütt, csak épp senki nem veszi komolyan. Na ne már hogy! A felvilágosult és jól informált, "szabad", fogyasztói társadalom ezt nem veszi be. Mese az egész. Bár nagyon szép, csak éppen nem működik.

A trükk az, hogy nem ér csak azokat szeretni, akik szimpik nekünk, vagy akik szeretnek minket. Jó trükk, mi? Szóval, előbb kell szeretni. Mint Isten. Hm. hE? Elárulom. DÖG nehéz! Főleg ha amúgy is nyűgös vagyok, meg van a magam baja, és a telefoncsörgés úgy hasít az agyamba, mint a láncfűrész, és emellett a telefon végén/asztal másik oldalán álló ember ugyanolyan nyűgösen/felháborodottan/kikéreménmagamban stílusban zúdítja rám a maga problémáját, amit az esetek 99%-ban nem áll hatalmamban megoldani. A törvény az törvény. És még azt se mondhatnám, hogy nem az én problémám, mert 1. az a munkám (része), hogy meghallgassam, legyek ügyfélbarát; 2. ld. bekezdés eleje. Ismétlem DÖG nehéz, és nem is megy :( Bukta. Egyes. Karó...

A másik nagyon nagy dolog, tovább hogy kell szeretni, még tovább, még azután is, és azon is túl. Amikor már nem szeretnek, nem úgy szeretnek, amikor rég elfelejtettek. Egyre csak tovább. Pfff. Uff

Azon gondolkodom, kik szerettek engem előbb? Isten. Az Egy. Ember? Az kettő biztos: Anyám és Apám. Ők akartak, mielőtt megfogantam :)  Bátyám? Nos, a családi legenda szerint azzal fogadott, miután hazahoztak szüleim a kórházból, hogy "vigyétek vissza, nem lehet vele játszani!" :D Nagyszülők? Gondolom... Barátok? Az egy misztérium. Abban biztos vagyok, hogy általános iskolai legjobb barátnőmmel első látásra, a pillanat töredéke alatt lettünk "örökre" (ti. míg az élet el nem választ) barátok, mielőtt bármit tudtunk volna egymásról. Abszolút ősbizalom :)

Na még! BB, a Vénember. Csak ő tudja miért. Na meg azóta is. Rejtély :)

És én....? Hűűű, hogy én milyen önző vagyok!

Na most minek írogatok ilyeneket? Biztos az időjárás, fogjuk rá. Palaszürke. Az ember, ha kifelé nézne, akkor is inkább befelé néz, és elkezd filozofálgatni.

Inkább mesélek a tegnapi Just Kiddin koncertről, ami a híres-neves Bonyai Étteremben hangzott el. Gyanítom, a zenekar név szerint ismerte az összes jelenlévőt, na de ez így szép. A zenekar meg egyébként nem viccel, de legalábbis zenével nem. Vagyis is igen, de azt halálosan komolyan. Csak szeretni lehet őket, meg a Bonyai Sanyit is :)

Egyébként meg büszkélkednék vele, hogy kedvenc zenekaromnak, a Sunny Side Upnak van szerencséje szintén magáénak tudni a Just Kiddin (egyik) mestergitárosát ;)

Meg aztán az  is történt, hogy ültünk BB-vel, hallgattuk a Just Kiddint, és elmerengtünk, hogy már kétszer is voltunk itt együtt. Először is BB nem is miattam jött,  másodszor is meg már miattam. Most meg már csak úgy jöttünk együtt, a Just Kiddin miatt. Hja. Ilyen az élet :)

Na most befejezem ezt az irományt, mert nyúlik mint a rétestészta, és soha nem lesz vége, egy irodalmi mű pedig bevezetésből, tárgyalásból - azon belül tetőpontból -, majd megoldásból és befejezésből áll, ilyen pedig itten még nyomokban sem lelhető fel, ellenben nyomokban életfilozofálgatást tertalmaz.

The End

Konklúzió

Két igazán fontos és örök dolog van az életben:
- az, ami Isten és ember között történik, és
- az, ami ember és ember között történik.
A többi csak díszlet.

Nem kell (under construction)

Neked nem kell jónak lenned, se szépnek, ügyesnek vagy nagyszerűnek. Nem kell csúnyának sem lenned, betegnek vagy egészségesnek, sportosnak, kövérnek, magasnak, alacsonynak, fiatalnak vagy öregnek. Nem kell jól tanulnod, mindig szót fogadnod, menőnek lenned, vagy a sarokba visszahúzódva Dosztojevszkijt olvasod. Nem kell erősnek, vagy gyengének lenned. Nem kell félned, sem bátornak lenned, mindenkivel versenyre kelned és a legjobbnak lenned. Nem kell családot alapítanod, gyereket nevelned, kocsit, házat venned, a legújabb kütyüt megszerezned és adót fizetned, és nem kell egyedül maradnod és egyedül meghalnod. Nem kell állandóan küzdened, nem kell reményvesztettnek, boldognak vagy szomorúnak lenned. Nem kell divatosnak lenned, Mallorcára menned, a világgal lépést tartanod, gyertyát gyújtanod, emlékezned, tervezned, elveszned és megkerülnöd. Nem kell, hogy tudd, hogy értsd, hogy mindig első légy, a középső vagy az utolsó. Nem kell műveltnek lenned, nagy szavakat ismerned és hét nyelven beszélned. Nem kell kedvesnek lenned, az embereket megértened, elfogadnod vagy megbocsátanod. Nem kell kezet nyújtanod, vagy a kinyújtott kezet megfognod. Nem kell sikeresnek lenned, és nem kell bizonyítanod semmit. Nem kell, hogy álarcot viselj, de le se kell venned. Nem kell hinned. Nem kell hazudnod. Nem kell lopnod, és nem kell adnod. Nem kell ölnöd, nem kell menekülnöd, sem harcolnod. Nem kell gazdagnak lenned, sem szegénynek. Nem kell...

Nem kell, csak lehet.

Nem kell szeretned, de megéri.

És nem, tényleg nem kell szabadnak, és végre egyszer, most és mindörökké igazán önmagadnak lenned, csak érdemes.

És nem kell élned sem, de  mert megszülettél, meg kell halnod.

Hangulatjelentés

Ma reggel kiléptem az ajtón, és tavasz volt a levegőben. Félálomban baktattam a felázott, ruganyos talajon - jobb mint egy süppedős perzsa szőnyeg - és arra gondoltam, milyen jó lehet zöld fűnek lenni, télen puha földdel takarózni, és tavasszal az új élet hírnökének lenni...

Aztán jött a busz, én meg rohantam, mert nem vagyok én gondtalan fűszál, hanem gondos hivatalnokocska (brrrrr!). Tehát szaladtam, elcsíptem, felszálltam, aztán leszálltam még a következő megálló előtt, mert elromlott. A busz. Meg ettől a reggel is eléggé. Szép kis reggel, morgolódtam heringként a buszról leözönlő tömegben, jó-jó, hogy tavaszodik, na de mit keres itt ez a leheletnyi tejszerű fehérség az orrom előtt? Mit bodorodik, tekereg, ködösít, lebeg és párállik!? Elhomályosítja az én nagyszerű kilátásomat! Na és persze el fogok késni. Utálok késni (öööö). Telefonálni kell, hogy kések. Vagy telefonálni kell, hogy nem megyek be, írjanak ki szabira (öööö). Mire megszületett a fejemben a napom új forgatókönyve - postára menni tértivevényes levélért, mosni, takarítani, zenészkedni, kreatívkodni, bevásárolni, hétvégére összepakolni, lopott időben olvasgatni... - megérkezett a következő járat,  és csodával határos módon megállt a megállóközi megállóban, és a két tömeg egyesült. Uff! Akkor hát mégiscsak munka. C' est la Vie!

Azért lassacskán tavaszodik ám! Hamarosan érkezik...

U.i.: Tömeges hajnali buszozás közben kiválóan lehet ám filozofálni, ha a tömegen való bosszankodás épp nem kielégítő agytorna. Talán legközelebb elmesélem, hogy mire jutottam. Azt már most elárulhatom, hogy feltaláltam a spanyol viaszt! :D

Hazugság

Azt beszélik,
hogy egyszer,
régen,

leszületett a földre
az Isten,
hogy még egyszer,
és utoljára
és mindörökre,
magába ölelje az embert.
Aztán elment.

Hiszek...

"Ahol szeretet van, ott van értelme az életnek."

Ebben hiszek.