Vagy mégis?

Szóóóval, tényleg nem értem. Kedd este megint futottam egy nyolcast. Ááááá! Most akkor megbolondultam, vagy csak tényleg szeretek - néha - futni?

De: A céges (vagy inkább hivatalos) karácsonyi partyn véghezvitt dőzsölés után szükségét éreztem. Meg jól is esett.
És: Fejlődök! csak kb 510 m után purcantam ki :)
De: ne aggódjatok, nem leszek futóbolond, és nem fog minden bejegyzés a futásról szólni, főleg, hogy NEM CSINÁLOK RENDSZERT belőle. Ugye?

Inkább írok a karácsonyi vásárlásról.
A karácsonyi vásárlásból nem csinálok nagy ügyet, de mesterien művelem. Pl. futás után is elmentem ajándékot venni, és olyan sikeres volt, hogy végül megjutalmaztam magam is egy ajándékkal. :)
De hát lehet ennek ellenállni??

Nem, nem őrültem meg. Vagy csak egy kicsit. (avagy: a futás filozófiája)

Csak elmentem hétfő este, tíz órányi idegölő - ülő munka után futni. Pedig utálok, de tényleg! De annyira dühös voltam, és fáradt, és kirobban kiészülő energiákkal, hogy muszáj volt valamit csinálnom. Pl. futni egy kicsit. Közben rájöttem, hogy nem is utálok futni, csak 5 teremkört, 12 percet, két várkört meg még ki tudja pontosan mit és pontosan mennyit utáltam futni.
Aztán a következőkre jöttem még rá:
1. A futás tökléletes egyszerre dühösségre, fáradtságra és túltengő energiák levezetésére.
2. Valami csoda történt, de nem fájt a bokám futás után, mint legutóbb (fél éve), mikor kipróbáltam, hogy még mindig utálom-e a futást (utáltam). Nemtom, mi változott bokaügyileg azóta. Lehet, hogy most jobb cipőt választottam (sansha balett gyakorló :) ), vagy a fél évvel ezelőtt abbahagyott fél évnyi ír tánc segített. Jó kis ugra - bugra és bokaerősítő. Ha lenne rá időm...
3. Még mindig kipurcanok kb 500 m után, mert nem bírom szusszal. ÁÁááá. Nem baj. Szuszogtam tovább (hát normális vagyok én???).
4. Nem elég egy kör. De tényleg. Pedig én szépen haza akartam menni egy kör után, de a másik irányba is muszáj volt futni egy kört. Szóval nyaolcast futottam :)
5. Katie Meluhára tök jól lehet futni, de tényleg.
6. Ebből nem csinálok rendszert.

Szeretünk Snoopy!

Meghasonlás

Szombaton vettem egy fenyőt, karácsonyfának. Kicsit még talán korai, de karácsonytájt elutazom, így előre megvettem és feldíszítettem, hogy jó sokáig örülhessek neki. Az első saját karácsonyfám az első saját otthonomban.
Helyes kis normann fenyő (Abies normandiana), formás, alig egy fejjel alacsonyabb, mint én. Előtte jártunk apámmal az obiban, vásárolni ezt - azt, hogy legyen mit felfúrni a falra, és közben úgy mellékesen beszereztünk néhány karácsonyfa díszt. Én egy dobozzal akartam venni, amiben van lovas huszár, kisvonat, harangocska, és tangóharmonikázó angyal. Aztán Apám elcsábított, hogy nézd, milyen szépek ezek a kék üveggömbök. Hát tényleg szépek, közepes méretű, jégkék gömbök. És akkor ugye csúcsdísz is kell, a gömbökhöz illő gyönyörűséges kék. És aztán még muszáj volt megvenni egy doboz ezüstszínű fenyőtobozt, de tényleg. :)
Visszatérve a fenyőmre, első látásra beleszerettem. A fenyőárus néni is egyetértett velem, hogy tényleg nagyon szép fenyő. Aztán szépen szöget ütött a fejembe a folytatással: "Szép nyúlánk fa, nagyra akart nőni."
Szegény, szeretett volna persze, de már nem fog. No, és akkor hasonlottam meg, csak egy kicsit. Mert nem fura, hogy egy halálraítélt fát állítunk a szobába életfának?
Szóval hazahoztam, a szoba közepére állítottam és most jobb híján be kell érnie az én társaságommal. Vigasztalásképpen felaggatam rá a szépséges kék üveggömböket, a falovacskákat, ezüst tobozokat, megkoronáztam, és megdícsérgettem, hogy nagyon szép kis karácsonyfa lett belőle. Remélem, értékeli :)

Más: Tücsi est Logica. Szombat este óta ez teljesn biztos. :)

PrintServer connect fail

Úgy fél percenként ez a felirat jelenik meg a monitoron. És egy naaagy piros X is van a kicsi ablak jobb felső sarkában. Vagyis fehér X, piros körben. Hát lehet így dolgozni??! Hát nem. Főleg, ha az lenne a dolgom, hogy kinyomtassak néhány dokumentumot, és aláírást szerezzek rá a főnökömtől.
Amúgy, tegnap kaptam egy új nyomtatót. Helyes, kedves, kb. fele akkora helyet foglal el, mit a régi, csak NEM NYOMTAT!!!! A színes nyomtatót használni .doc kiterjesztésű fájlok nyomtatására kissé pazarlásnak értem. De úgy tűnik, nincs más hátra. Mindent a köz-ért!

Életkép

Milyen egy informatikusnál vendégeskedni (hozzátenném: "csajbuli"), és kiheverni az egész előző hetet és a péntek esti Celtic Jam - Firkin koncertet? Hát ilyen: először is, mindenki hozza a lap-topját, aztán az informatikus hálózatra köti őket, és természetesen mindekinek engedélyezi az internet elérést (természetesen: wi-fi). A délelőtt 10-kor elogyasztott reggeli után az életkép a következő: Évi tőlem balra a számítógépnél ül (naná, hogy a "szervernél") és internetezik. Tőlem jobbra Hajnalka, a paplan alatt, internetezik, és a karácsony rádiót hallgatja (...nagy szakállú télapó...). Közben néha chatel Évivel. Én meg középen ülök, a radiátornak dőlve az ablak alatt bogot írok, chatelek Tücsivel és élvezem a helyzetet. Nagyon!!!!
És ma reggel azt is megtudtam, hogy van egy kis falu Magyarországon, Bőny, ahol december 6-án tényleg jár a Mikulás, csengős szánnal, szaloncukrot osztogatva a gyerekeknek. Fantasztikus!
Nos, mára ez a kicsi, szétszórt bejegyzés jutott. De ilyen vagyok koncert után, szombat délelőtt :)

Hehere

Hétfői hóból helyes hókutyát, hozzá hóanyót hevenyésztem.

Nem írok

Nem írok, mert nincs internet otthon, nincs idő soha és sehol, így hát nem írok. Most sem írok, csak lopott időben, ami köztudottan köztörvényes bűncselekmény (lopás, csenés, tolvajlás, rablás, naplopás...), ezért ez egy szigorúan titkos nyilvános naplóbejegyzés, NE MONDD EL SENKINEK!

Szóval, nem írok arról, hogy a Spájz egy jó hely, nagyon jó hely. A spájz is jó, otthon, a nagymamámnál, sőt, még Hajnalkánál is, és tele van mindenféle fincsi és izgalmas dologgal, meg pókhálóval, sötét sarkokban megbújó befőttesüvegekkel és sonka-illattal. Ha épp van sonka benne. A Spájz meg Budapesten van, tele jóbarátokkal, létező és leendő ismerősökkel. És hát azt se mondom el, hogy péntek este milyen jól éreztük magunkat ott néhányan. De nem ám!

Meg aztán, esett hétfőn a hó, de nagyon. Annyira, hogy fél 4kor hazamehettem a munkahelyemről, nehogy a hó akkora hóakadályt képezzen, hogy az ingázó munkaerő ne érjen haza biztonságban. Az olyan, mint én :) És ennek nagyon örültem, mert az egy hosszú hétfő lett volna, egészen 6ig bent kellett volna maradnom, és dolgozni. Így viszont hazamentem, és dogoztam :) Szerintem sokkal otthonosabb, és még hatékonyabb is. De ne mondjátok el senkinek!

Ja, és a hétfői hóból nagyon vicces Hóanyót és hozzá való gombszemű - gomborrú Hókutyát (gomb = száraz falevél) építettem háznézőbe jött ismerősömmel. Sajnos reggelre nyomuk veszett...(hóanyónak és hókutyának). Biztos titkos küldetésen vannak az Északi-sarkon, segítenek a Mikulásnak. Pssszt! ;)

Íme, valami ilyesmiről írnék, ha írnék! Béke Veletek!

Lopott cím: Egy hét hordaléka

Nos, hát beköltöztem, 2008. október 31-én, pénteken, Halloween napján. Home, sweet home, saját kis káoszom. :) Van sokmindenem: ágyam (kinyithatós - kétszemélyes, ágynaműtartós, multifunkcionális, naná!), van szép fürdőszobám, hűtőszekrényem, étkezőasztalom, ahol mindenkinek jut hely, és kedves kis erkélyem a dohányosoknak. A többit meg tervezgetem :) Addig is minimál stílus és enyhe tábori feeling, ahogy hátizsákból kapkodom elő a ruháimat, és a fő szempont a reggeli öltözködésben, hogy "csak vasalni ne kelljen". Hajnalka szerint csak dobáljak szét mindent, ennek ez a lényege. Ooooké!

A beköltözést vasárnap este Firkin koncerttel ünnepeltem. A koncertről Tücsi már írt, én nem boncolgatom a tovább. A lényeg, hogy tényleg FERGETEGES! Előtte Sunny Side Up próba volt. Aztán volt még Sunny Side Up próba kedden is.

Új zenekarunk, a Sunny Side Up megszületését hosszú tervezgetés előzte meg. A tervezgetés mindenhol folyt: buszon zötyögve másik zenekari próbára, egy pohár vörös-fehér-rosé bor mellett, egy bögre forró csoki társaságában, utcán, vitorláson, online és outline. És most itt van! Vagyis itt vagyunk, Tücsökzenélünk :) Apropó: milyen fúvós hangszer van a country zenében? Hm.

Amerika bemutat egy újabb amerikai álmot és írja történelmünket. Nos, majd meglátjuk. Megint csak hm.

Szerdán Hajnalkával megnéztük a Fresh Air c. magyar filmet, a 12. kerületi művház filmklubja keretében (angol óra helyett, khm). A film totális karasztrófa. Legalábbis a világ, amit bemutat: teljes reménytelenség, kilátástalanság az optimizmus leghalványabb jele nélkül. Egyetlen szereplő, egyetlenegyszer sem mosolyodik el a 109 perc alatt. Igaza volt a filmklub vezetőjének: jó szórakozást kívánt, ha ugyan szórakoztatónak lehet tekinteni a filmet, bármilyen vonatkozásában. A film honlapja ehhez képest meglepően szellemes :)

A héten adtam a lelki életnek is. Pál Ferenc (Évi csak úgy emlegeti, hogy a pszichopap) 2001-es előadási közül hallgattam meg néhányat. Arról beszélt, ami mostanában az ezoterikusok spanyol viasza, miközben az összes mély vallás évezredek óta hiszi és tanítja, és tudja az összes valamire való pszichológus (ld. Jung): "Ami kint, az bent, és ami fent az lent". A pokol és a mennyország bennünk van (ld. a tudatalattinkban), ahogy múlt, jelen és jövő egyszerre. Azért nagyon érdekes ez (nekem legalábbis), mert ezzel együtt megnéztem a The Secret c. filmet. Ugyanerről szól, csak idegesítően olcsó, felületes és vásári kiadásban. Könyörgöm! Hát nem ezt mondja és éli minden nagy és igaz ember - Buddha, Jézus, Gandhi, Teréz anya, hogy csak a legismertebbek közül említsek néhányat - évezredek óta?! Kicsit sem titok ez, és csöppet sem új gondolat. És nincs szükség cukormázas, csinadrattás tálalásra, főleg, hogy csak a felszínt kaparássza film/könyv, pedig az Universum végső, teljes kinyilatkoztatását ígéri a nézőknek/olvasóknak. Az igazság egy szeletének felszínes bemutatása, miközben a teljességet hazudja, veszélyes. Annak, aki megnézte a filmet, vagy olvasta a könyvet, és úgy gondolja, hogy többről szól, mint egyszerű pozitív gondolkodásról: Szerintem is így van. Létezik egy Univerzumot létben tartó és mozgató erő, sokan sokféle néven nevezték, nevezik. De nem kívánságteljesítő automata. Menj, és kutasd tovább! Én is kutatom veled :)

Pénteken voltam fotókiállítás megnyitón (Horváth Imre, Aesculap Fotóklub: Aktok, makrók, fotógrafikák), aztán a legrégibb jóbarátaimmal és a bátyámmal körbeültük az új étkezőasztalomat. Tényleg mindenki elfér körülötte! Főztem nekik mű-milánói makarónit, és borozgattunk. Méltó alkalomnak ítéltem, és kinyitottam az Olaszországból, Monte Isola szigetéről hozott, féltve őrizgetett bort. Hmmmm! Még van belőle egy kicsi, ha siettek nektek is jut!

A legrégibb jóbarátaimmal és a bátyámmal és a borral sokmindent ünnepeltünk: új lakást, Hajnalkát (naggyon büszke vagyok rá, most épp a legbátrabb jóbarátom!), és Sziklai Esztert, aki 2008. november 7-én megszületett! Isten hozta és hip-hip hurrá! Szüleinek, Juditnak és Péternek szeretettel gratulálok!

És a 7+1-edik napon, szombaton otthonról hazafelé menet hangosan énekeltem az autóban, azt hogy forgiven, not forgotten, és hogy i would runaway with you, show me the way of life, blamin' you, és empty-hi. Be is rekedtem kicsit...

Az utolsó tünde és Az utolsó sárkány (Silvana de Mari)

Könyvajánló azoknak, akik szeretik a tündérmeséket, és azoknak akik nem, hogy haladéktalanul megszeressék.

Vajon mit csinál az utolsó tünde (akit úgy hívnak, ahogy tüsszentünk) és az utolsó sárkány (akit úgy hívnak mint az anyját és az apját) egy mesebeli világban, a mesebeli világ aprócska Daligar grófságában, ahol folyton esik az eső, és hemzsegnek az emberek, akik gyűlölik a tündéket (még rozmaringgal sütve is), és félik a sárkányokat, ezért mindkét fajt kiirtották? Nos, szokás szerint, többszöri próbálkozásra beteljesítenek egy ősi jóslatot, és megmentik az embereket. Legalábbis azt a néhányat, aki érdemes rá: Robit, Kálát, Nyurgát, Moront, az Illemtudó Kapásokat és még egy párat.

A történet kedves, fordulatos, vicces, szomorú, drámai, egyszerű, szerencsére nem veszi túl komolyan magát. És mellékesen sok hasznos dolgot megtudhatunk, pl.:

- a tűzgyújtásról;

- a sárkányok tűzokádó képességének pontos, tudományos magyarázatát;

- a főnixek kihalásának körülményeiről;

- hogy a kotlás idején a sárkányok tudása eltűnik a mindent elnyelő semmiben, méghozzá így: először a matematika, aztán a geometria, az asztronómia, az asztrológia, a profetológia, a történelem, a biológia, és a lepkék elkapásának tudománya;

- a második rúnikus dinasztia korában a tündék és a sárkányok és az emberek egy része latinul írt, és feltehetően beszélt is;

- a gravitáció elve azt az erőt jelenti, ami miatt a dolgok lefelé esnek, és nincs ellene orvosság. Vagyis nem lehet tárgyakat lebegtetni (pl. a börtöncella kulcsait), és ide-oda röptetni (mondjuk a szabadulni vágyó börtöntöltelékek kezébe pottyantani). Vagy mégis?

- "A kereskedelem kulcsszabálya, hogy ha sokat fizetsz valamiért, ami megfizethetetlen, mégiscsak jó üzletet kötsz."

- a Fidó mókás név egy kutyának, bolondos név. És valószínűleg Sajra kutyája lesz az első és utolsó kutya, akit így hívnak;

- a Villám az összes név közül, amit egy lónak adhat valaki, a leghóbortosabb. És valószínűleg Yorsh lova lesz az első és egyben az utolsó ló is, akit így hívnak;

- stb.

Szóval mint mese és mint tudományos értékű mű is igen kiváló. Olvassátok!

Halloween

Ezt a bejegyzést tegnapra szántam, de annyi munka, rohangálás, pakolás, költözés, és olyan kevés internet volt a napomban, hogy bár megírtam, de nem volt időm közzétenni. Most íme, itt van:

Ma Halloween van. Az az idétlen amerikai ünnep? Nem, nem egészen. Vagyis nem csak. Az a fajta töklámpás, jelmezes, cukorkás, ’trick or treat” Halloween, amit az amerikai filmekből ismerünk, csak a felszíne ennek az ünnepnek. Az a része, ami Európából áthajózott az Ígéret Földjére, aztán a műholdak visszalőtték ránk. A Halloween-ünnepkör az egész világ ünnepe, földrészenként, országonként, kultúránként és vallásonként más – más formában és néven: Halottak Napja, Mindenszentek Ünnepe, Los Dias de Muertos (haláli buli mexikói módra!), stb.

De maradjunk a szigorúan vett Halloween-nál, ami október 31-e, ill. november 1 előestéje. Mint sok minden más az erurópai kultúrában, római - kelta – keresztény eredetre vezethető vissza. A római Pomona és Feralia, és a kelta Samhain a kereszténység tér- és lélekhódításával átértelmeződött Halottak Napja - Mindenszenetek Ünnepévé. Ezek azok a napok, amikor valamennyi halottunkra emlékezünk, és gyertyát gyújtunk a sírokon, kápolnákban, temetőkben, hogy megvilágítsuk túlvilági útjukat, már ha szükségük van rá. Pár nap, amikor visszatekintve a jövőbe nézhetünk, saját halálunkról, és az utána következőkről faggatva a beszédesen néma sírokat. Mert mindenki maga járja az útját.

Mi akkor a Halloween, az a buta amerikai ünnep, groteszk jelmezekkel cukorkákkal, gyomorrontással, vigyorgó töklámpással? Egy este, amikor megidézzük és szemébe nevetünk a végső félelmünknek és a legnagyobb ellenségünknek tartott halálnak. Amin nevetni tudunk, már nem is olyan borzasztó. Amin nevetünk, talán velünk nevet, és a barátunk lesz.
És a halál visszanevet ránk.

Hát én bizony töklámpást faragok, és boszorkánynak öltözöm - talán még jelmezre se nagyon lesz szükségem ;). Aztán táncra perdülök a kaszással: felkérem egy francia négyesre, és mire a negyedéig érünk, halálra unja magát és úgy elszelel, hogy vissza se néz jövő Halloweenig!

Vidám Halloweent, szép temetőjárást!

Végezetül, ez után a bölcselkedő-melnkólikus szösszenet után valami, amit ma Halloween alkalmából kaptam. Nekem nagyon tetszik, és megosztom azokkal az elvetemült gaz lelkekkel, akik képesek ezt a blogot olvasni: A kávé művészete másképp – Mindent a szemnek!

A kávéhab művésze: Sammy Lin

Németország messze van

Tehát akkor a németországi Langensteinbach is messze van. Közel 1000 km, a menetidő 10-13 óra, attól függően, hogy az eltévedéssel időt nyerünk, vagy veszítünk. Ez alkalommal mi mindkettőt megjátszottuk: odafelé egyetlen elszalasztott autópálya lehajtó miatt 70 km plussz, és 1 óra ráadás, helyes kis falvakon és városkákon keresztül: minden csupa rend és Fachwerkhaus. Gyönyörű! :)
Visszafelé Bécsnél csak követtük a táblákat, amik Budapest és H jelzéssel - szerintünk - hazafelé irányítottak minket, csakhogy nem az előre eltervezett Bécs - Sopron - Várpalota, hanem Bécs - Győr - Várpalota útvonalon, amivel 2 órát nyertünk (nem számítva az október 26-i mesterséges időanomáliát).
Eltévedni néha nem is olyan rossz. Szerintem. De legalábbis izgalmas, vicces, idegesítő, érdekes, váratlan, meglepő (vagy talán nem is annyira meglepő?). Szóval minden, csak nem unalmas, ami egy 10 - 13 órás, nagyrészt autópályán megtett utazás esetében határozottan üdítő. A magam részéről felkészültem a hosszú, sivár órákra, és az anyósülésen a legújabb kölcsön-szerzeményemet olvastam elmélyülten, Silvana de Mari, Az utolsó tünde című könyvét (Hála neked, Évi, imádnivalóan aranyos könyv!). Ebből következik, hogy navigátori teendőimet nemhogy rosszul, de egyáltalán sehogy se végeztem. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy a navigátori székben ülve nem navigátorkodom! Igaz, hogy egyáltalán nem is éreztem szükségét navigációnak, hiszen annyiszor megtettük már ezt az utat! A sofőrünk legalábbis idén már másodszor. Mentségemre legyen, hogy a témába vágó eseményekről (is) olvasgattam elmélyülten, tünde - sárkány vonatkozásban. Idézem: "A koromfekete éjszakában az eső úgy ömlött, hogy szinte falat alkotott, eltévesztették az irányt, azután vitatkoztak rajta egy darabig, aztán megint eltévedtek, és végül megint vitatkoztak, hogy eldöntsék, kinek a hibájából tévedtek el."

Amennyire emlékszem, az utóbbi néhány évben szinte valamennyi nagyobb családi utazás alkalmával eltévedtünk valamilyen formában. Az eltévelyedések forgatókönyve körül-belül a fenti idézet szerint zajlik, csak többszereplős. :) Emlékezetes eltévelyedéseink pl: 2 évvel ezelőtt, Németország, Karlsruhe - Langensteinbach útvonal. Nem tudom hol és merre és hogyan, de végszóra Bruchsalban kötöttünk ki, egy fantasztikus kastélynál és a hozzá tartozó kertnél. A mellékelt sárkány a kastély egyik vízköpője. Hát nem megéri eltévedni?! Aztán volt még... hát, most nem jut eszembe több. De biztos, hogy volt :)

10 dolog, amit még megtudtam, az elmúlt néhány napban:
1. Az Alpok és a Schwarzwald ősszel is gyönyörű, nemcsak nyáron. Ilyenkor ezerféle zöld helyett sokféle zöld, és ezerféle sárga - barna - vörös színben játszik, és valamivel kevesebb legelésző alpinista tehénkéket lehet látni.
2. Olyan helyre érdemes költözni, ahol egy tiszta, hideg, őszi vasárnap hajnalon az égre felnézve az összes létező csillagképet látni, még azokat is, aminek eddig csak hírét halottad. (na jó, a Dél Keresztjét konkrétan nem láttam.)
3. A legfontosabb nagyar szavak közé tartoznak: fagylalt, víz (fonetikusan: Wis), térdfájás, tej, jó étvágyat, sör, egészségedre.
4. A magyar fehér kenyér felejthetetlen.
5. A dolgok, emberek, helyek, amiket az örökkévalóságig magadénak hiszel, talán már nem lesznek ott, mire legközelebb odanézel.
6. Még mindig szeretem a tündérmeséket.
7. A német kisvárosok és falvak azért olyan tip-top kis települések, mert a német állampolgárok szombat délelőttönként festegetik a kerítéskaput, söprögetik a portájuk előtti járdát, összegyűjtik az őszi faleveleket, virágot ültetnek a sírokra...
8. Ha a német állampolgárok egy verőfényes őszi szombat délelőtt épp nem a fentiek egyikével vannak elfoglalva, akkor egyes példányaik sétálni/futni/lovagolni mennek a közeli erdőbe, és köszönnek a szembejövő ismeretleneknek (pl. nekem). ... egyéb dolguk úgy tűnik nincs :)
9. Biztos vannak, akik a felsoroltak egyikét sem csinálják.
10. Imádok utazni, megérkezni, és aztán hazaérni :)

Simplon Forró Csoki

A Simplon Kávézó a kedvenc budai kerületemben, annak is a központi, általam évek óta legtöbbet látogatott részén, a Móricz Zsigmond körtértől egy bolhaugrásnyira, a Bartók Béla úton található. Kedves, hangulatos, modern és múltidéző. Van ezerféle kávé, köztük a Simplon Kávé, ami csokoládéval, fahéjjal, szegfűszeggel, és kakaóporral megszórt hófehér tejszínhabbal a tetején olyan, mint a karácsonyvárás. És van hatalmas bögre forrócsoki tejszínhabsapkával. És van még sokféle grill-szendvics, és van bor, és egyéb italok, pl. a terápia nevű koktél: vodka, rum, gin, tequila, triple sec, créme de cassis, lime, feketeribizli. Mi ez, ha nem abszolút terápia?! És hol volt ez a kávézó egyetemi éveim alatt, amikor a Körtértől legalább a Prágáig zarándokoltunk egy jó kávé kedvéért?!

No, de most ott van. És így a péntek délutáni program Tücsivel: forró csoki a Simplonban. Mert a forró csoki mindenre jó. Mindenre! Egy kis búbánatra, ünneplésre, esőre, napsütésre, merengésre, melegedésre, beszélgetésre, és csak úgy is. Nagyjából mindezt meg is tettük. Megünnepeltük az előző esti C.J. koncertet, elmerengtünk múlton, jövőn, jelenen, búbánkódtunk kicsit, beszélgettünk, no és persze forró csokiztunk.

Ha már a forró csokinál tartunk. Valaki megmondaná, mi történt a Kom-Kom csokizóval??? Volt egy kis boltjuk és csokizójuk a VII. kerületben, a Wesselényi utcában, aztán egyszercsak eltűntek. És azóta se ittam olyan csoki csodát, mint ott: chilis-metaxás, sűrű, fekete élvezet. Ó üdvözült Kakaóbabok! ó mennyei Fűszeradalékok és ördögi Metaxa! :-o Hát, igen.

És végezetül egy kis csokoládé történet itt. Az eddigi legérdekesebb, amit olvastam, ajánlom nektek is. A Csoki legyen velünk!

Mázli (házi feladat)

Mára rendelt házi feladatom: filmkritika, propaganda, abszolút elfogul(a)t(lan) véleménynyilvánítás, moziba invitálás.
A Mázli c. játékfilm október 23-tól látható a mozikban. Kicsit ironikus, kicsit tragikomikus, nagyon (túl?) abszurd, nagyon magyar, de a legfontosabb: szeretnivaló. És ez nem másod-, harmadkézből elcsent információ, hanem szerény, személyes vélemény. A filmet még hónapokkal ezelőtt, a tesztvetítésen láttam, és kellemesen csalódtam. A mese tényleg mese, teljes képtelenség, de az emberi és a magyar helyzet valós. A történet alakulása - bár néhány fordulat és a végkifejlet sejthető - egészen lekötötte a figyelmemet. Aki látta a Lottózsönglőrök c. ír filmet - egyébként fantasztikus a zenéje -, abban akaratlanul is felsejlik az a másik, hasonlóan abszurd mese, és párhuzamot von a két történet között. Érdekes a különbség: Az ír falu lakói - egyetlen kivétellel - egy emberként fognak össze közös érdekükben. Egységük sikerre viszi tervüket, mindenki jól jár, a közösség akaratával önzőn és rosszindulatúan szembeszálló különcködő pedig pórul jár. A magyar falu lakói saját érdekeiket igen hamar a közös érdek elé helyezik. És itt kezdődik a baj! ami később csak fokozódik, lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzeteket teremtve. De mégis, minden jó, ha a vége jó. :)

De ne higgyetek nekem! Nézzétek meg a filmet!

p.s. A filmgyártásért az Extreme Film Kft. a felelős. A rendező Keményffy Tamás, aki a kedvenc magyar kisfilmem, a Most látszom, most nem látszom operatőre.
p.p.s. Aki a házi feladatot rám kirótta, barátnőm, az Extreme

Film Kft. pénzügyi menedzsere. Szia Hajnalka! :)

Hétvégén körberepültem a Földet

A fenti állítás nem igaz. Vasárnap délelőtt körbeautóztam a Káli - medencét. Így már kicsit jobb.
Az a szép az őszi hajnalokban - eltekintve a korai kezdéstől - hogy tele vannak lehetőséggel, bármi lehet belőlük. Sose lehet tudni, hogy a délelőtt közepére kisüt a nap, és pár órára visszahozza a nyarat, vagy a téllel fenyegetőzve sötétbe borul és bőrig áztat. Ez a vasárnap ragyogott.
Reggel még a homályba vesző, el-eltünedező utat kutattam, miközben - ha időm és az útviszonyok engedték -, bámultam a ködben kérődző teheneket, a fejüket vesztett fákat, a völgyekben összesűrűsödő fehérséget. A nap erőtlenül, elsápadva próbálta tenni a dolgát. Aztán kora délutánra kisütött, és ragyogott! Hányféle színe van az őszi szőlőlevélnek?

"Gyönyörűszép ősz! Ragyogó napfény!
Vérbe és aranyba mártott világ!"

Zöldség, avagy Virágos Magyarországért Díjkiosztó 2008 (Budapest, Csepel - Biatorbágy - Szombathely - Budapest)

Az útvonalterv.hu szerint 2x2 óra 52 perc, összesen 476,6 km, 6l átlagfogyasztással és 300Ft/l üzemanyagárral számolva 8580 Ft. Oda - vissza.

A Michelin útvonaltervezője szerint 2x3 óra 22 perc, összesen 476 km, összes költség 13.376 HUF. Oda - vissza.
A tegnapi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy az útvonalterv.hu kisebb időzavarban szenved. Az út - a sebességhatárokat csupán az ésszerű és feltétlenül szükséges mértékben túllépve - nem tehető meg kevesebb, mint 3 óra alatt. A Michelin jól számol az idővel. Feltételezve természetesen, hogy az M0 megfelelően működik. Különben az idő-határ a csillagos ég. A költségbeli eltéréseket az okozza, hogy a Michelin az útdijakkal is számol. Köszönjük, nagyon figyelmes! :)

Tehát 3 és fél óra, beleszámítva a megállásokat és hátráltató tényezőket (tejszerű, sűrű köd, kávé, tankolás, éhes vagyok, terepakadályok a 85-ös úton kamion-karavánok formájában, továbbá hangyányit eltévedek az ismeretlen városban és még parkolóhelyet is kell találnom), legyen 4 óra. Vagyis, aki az én helyemben oda akar érni a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny díjkiosztó ünnepélyének 11 órás kezdésére, reggel 7-kor kell elindulnia. Nos, ez majdnem sikerült. Negyed 8 órai indulással, lássatok csodát, 11 óra után 15-20 perccel 2 fős delegációnk megérkezett a célállomásra: Szombathely, Március 15. tér, Agora Művelődési és Sportház. A késés miatt nekünk már csak a nagyterem karzatán jutott hely, annak is a legtetején. Sebaj, legalább mindent jól láttunk. A színpadot, a termet, a terített asztalok mellett ülő, időben érkezett társainkat és a nyitóműsort. Legalábbis a felét, mert néptáncosokról és a római légióról lemaradtunk.
Az eredményeket most nem részletezném, részletezte már előttem más. Maga a díjkiosztó is elég részletes volt. Bár a fődíjat, és ezzel együtt a lehetőséget Magyarország képviseletére az Entente Florale Europe, vagyis az Európai Virágos Városok és Falvak versenyén természetesen csak 1 db falu és 1 db város nyerheti el, számtalan egyéb külön- és szponzori és más díj került kiosztásra. Mint pl. az Arany Rózsa díj, vagy az Acél Virág díj, fővédnöki díj, Szervező Bizottsági díj, az Önkormányzati Minisztérium különdíja... Az ember csak ül, és ámul és tapsol, hogy mennyi szép, esetenként soha nem halott nevű település van nálunk. Egyik a pusztából épít rózsakertet, más a vizekkel játszik, elvarázsol.
Én is csak ültem ott a magasban, és hallgattam, hogy az Önkormányzati Minisztérium különdíját Biatorbágy kapja. "Ápolt közterületeiért, gondozott magánportáiért, különösen szépen felvirágozott körforgalmaiért... (Kérjük Biatorbágy képviselőjét, fáradjon a színpadra, és vegye át a díjat!) ..." Hogy? Mi? Biatorbágy? Basszus! Hova fáradjak??? Harminc meredek lépcsőn magassarkúban letipegni, át a termen, fel a színpadra, mindenki tapsol, mindenki néz, fénykép - mosolyogni! legalább rendesen sminkelni lett volna időm! - kézfogás, fogadják szeretettel, Zsolnay vázát átvenni, nem ledobni, le a lépcsőn, át a termen, fel a lépcsőn. Oklevél megvan, váza ok. Enyhe szívdobogás a torkomban, de már csitul. Huhh! Ma aztán tényleg nem készültem színpadi szereplésre! De mindegy, mert nagyon örülök, és büszke is vagyok kis városomra, ahol nem élek, csak dolgozom. Úgy tűnik, közös erővel sikerült elbájolnunk a zsűrit. Hurrá!
És íme a díj! Nekem ugyan önmagában nem sokat jelent, hogy ő egy Zsolnay. A váza értékét a benne levő virág adja, vagy a kor, amiről mesél. De ő itt előnyben van, mert máris van miről mesélnie: Biatorbágyról és a virágokról. És azon kívül szeretem a búzavirágokat. Olyan kis helyesek! Szóval ez egy szép Zsolnay váza, így ahogy van. :)

És Szombathely is szép város, úgy ahogy van, de különösen az ilyen szép őszi időben. Vénasszonyok nyara, ahogy Évi mondta. Hiába, vénülünk, már ez a mi időnk! A mi tökéletes időnk egy csésze kávéra a téren, melegedni a napfényben, hallgatni a szökőkút locsogását, figyelni az embereket.

Íme, egy tökéletesen szép kis nap! :)

α, mint alpha

Azaz a Kezdet. Az Első Bejegyzés. Melyet ezennel ünnepélyesen egy kis blogtörténelemnek és személyes történelmemnek, vagyis a bloggerré válásom közvetlen előzményeinek szentelek.
Az első napirendi pontról legyen elég annyi, amennyit korunk igen népszerű, virtuális encyclopédiája ír. A fanatikus érdeklődőket a továbbiakban önálló kutakodásra kárhoztatom.
A másodikról kicsit bővebben. A minap egy jóbarátommal koncertkezdésre várva ücsörögtünk és borozgattunk a Merlin Színház kávézójában, beszélgettünk mindenféléről, boncolgattuk az életünket, satöbbi, satöbbi. Ennek során én, sok más egyéb között, 2 szépen összetett mondatban összefoglaltam, hogy miért is ért véget közel 4 éves kapcsolata (minden évre egy fél mondat! én már csak tudom :)). Mire ő vigyorogva: "Szerintem neked blogolnod kéne, és kielemezned a barátnőid párkapcsolatait". Hát, lehet, lehet. Csak az a bökkenő, hogy jelenleg az összes barátnőm, aki elég közeli barát ahhoz, hogy bármilyét is elemezgethessem, szingli. Vagy azért, mert ez az alapvető létformája, vagy azért, mert az elmúlt hétvégén lett azzá. És ha nem így lenne? Akkor valószínűleg a közeli barátság távoli duzzogássá változtatásának leghatékonyabb módszere lenne egy nyilvános, kíméletlenül őszinte párkapcsolat-boncolgató blog. A nem nyilvánosnak és kíméletesen hazugnak meg mi értelme? További barátaim pedig boldog párkapcsolatban/házasságban élnek. Ehhez nem tudok mit hozzátenni, elvenni pedig nem ál szándékomban.
Hát akkor most blogolni, vagy nem blogolni? És ha blogoni, akkor miről? Lehetőség van bőven. Szerintem majd összehordok hetet-havat, és zöldség lesz belőle. Akinek nem tetszik, ne olvassa, a világháló meg sok mindent elbír (leginkább mindent). Mindenesetre, az összes közeli-távoli rokonomat, barátomat, ismerősömet és ismeretlenemet ezennel ünnepélyesen felszólítom és felhatalmazom, hogy legyen kíméltelenül őszinte kritikusom, és ha szükségesnek látja, vágja a fejemhez, hogy takarodjak a webről, valamint a továbbiakban tartózkodjak minden nyilvános, írásos önkifejeztéstől. És ezennel ünnepélyesen nem ígérem, hogy komolyan fogom venni az illetőt :).
Amúgy, minden Illető megnyugtatására: Ez a blog-dolog talán az új szenvedélyem. Esetleg. De az esetleges szenvedélyeim 90%-ról egy-két hónapon belül úgyis kiderül, hogy múló szeszély. Szóval, az idő mindent megold. Legyél türelemmel, Kedves Illető!
Addig is: Írok!