A nagy kérdés

"Csak a fejemben élek, vagy a valóságban?"

Csőrike (is) örök

Nanáhogy! Csőrike, alias Abigél, a Szarvasi származású konyhatündér. Első közös szerzeményünk Balázzsal. A reggelek, az ebéd utánok, a délutánok és kora esték örök díszlete, ragyogó fénypontja, karcsú, áramvonalas, klasszikus szépsége. Csendes szépség, nem tolakodó. Csak néha kottyant egy párat, ha már túlcsordult, és adni akar. Sűrű, fekete, frissítő nektárt: KÁVÉt! :D

 

Konklúzió

Két igazán fontos és örök dolog van az életben:
- az, ami Isten és ember között történik, és
- az, ami ember és ember között történik.
A többi csak díszlet.

Szeretni veszélyes

"Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál,
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, mit meglátott.

Már a falat is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kivül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is amikor agyonverték."

(Pilinszky J. : Fabula)

Márciusi mottó

"Engedem, hogy megérintsen a hála azért, ami van."