Életkép

Milyen egy informatikusnál vendégeskedni (hozzátenném: "csajbuli"), és kiheverni az egész előző hetet és a péntek esti Celtic Jam - Firkin koncertet? Hát ilyen: először is, mindenki hozza a lap-topját, aztán az informatikus hálózatra köti őket, és természetesen mindekinek engedélyezi az internet elérést (természetesen: wi-fi). A délelőtt 10-kor elogyasztott reggeli után az életkép a következő: Évi tőlem balra a számítógépnél ül (naná, hogy a "szervernél") és internetezik. Tőlem jobbra Hajnalka, a paplan alatt, internetezik, és a karácsony rádiót hallgatja (...nagy szakállú télapó...). Közben néha chatel Évivel. Én meg középen ülök, a radiátornak dőlve az ablak alatt bogot írok, chatelek Tücsivel és élvezem a helyzetet. Nagyon!!!!
És ma reggel azt is megtudtam, hogy van egy kis falu Magyarországon, Bőny, ahol december 6-án tényleg jár a Mikulás, csengős szánnal, szaloncukrot osztogatva a gyerekeknek. Fantasztikus!
Nos, mára ez a kicsi, szétszórt bejegyzés jutott. De ilyen vagyok koncert után, szombat délelőtt :)

Hehere

Hétfői hóból helyes hókutyát, hozzá hóanyót hevenyésztem.

Nem írok

Nem írok, mert nincs internet otthon, nincs idő soha és sehol, így hát nem írok. Most sem írok, csak lopott időben, ami köztudottan köztörvényes bűncselekmény (lopás, csenés, tolvajlás, rablás, naplopás...), ezért ez egy szigorúan titkos nyilvános naplóbejegyzés, NE MONDD EL SENKINEK!

Szóval, nem írok arról, hogy a Spájz egy jó hely, nagyon jó hely. A spájz is jó, otthon, a nagymamámnál, sőt, még Hajnalkánál is, és tele van mindenféle fincsi és izgalmas dologgal, meg pókhálóval, sötét sarkokban megbújó befőttesüvegekkel és sonka-illattal. Ha épp van sonka benne. A Spájz meg Budapesten van, tele jóbarátokkal, létező és leendő ismerősökkel. És hát azt se mondom el, hogy péntek este milyen jól éreztük magunkat ott néhányan. De nem ám!

Meg aztán, esett hétfőn a hó, de nagyon. Annyira, hogy fél 4kor hazamehettem a munkahelyemről, nehogy a hó akkora hóakadályt képezzen, hogy az ingázó munkaerő ne érjen haza biztonságban. Az olyan, mint én :) És ennek nagyon örültem, mert az egy hosszú hétfő lett volna, egészen 6ig bent kellett volna maradnom, és dolgozni. Így viszont hazamentem, és dogoztam :) Szerintem sokkal otthonosabb, és még hatékonyabb is. De ne mondjátok el senkinek!

Ja, és a hétfői hóból nagyon vicces Hóanyót és hozzá való gombszemű - gomborrú Hókutyát (gomb = száraz falevél) építettem háznézőbe jött ismerősömmel. Sajnos reggelre nyomuk veszett...(hóanyónak és hókutyának). Biztos titkos küldetésen vannak az Északi-sarkon, segítenek a Mikulásnak. Pssszt! ;)

Íme, valami ilyesmiről írnék, ha írnék! Béke Veletek!

Lopott cím: Egy hét hordaléka

Nos, hát beköltöztem, 2008. október 31-én, pénteken, Halloween napján. Home, sweet home, saját kis káoszom. :) Van sokmindenem: ágyam (kinyithatós - kétszemélyes, ágynaműtartós, multifunkcionális, naná!), van szép fürdőszobám, hűtőszekrényem, étkezőasztalom, ahol mindenkinek jut hely, és kedves kis erkélyem a dohányosoknak. A többit meg tervezgetem :) Addig is minimál stílus és enyhe tábori feeling, ahogy hátizsákból kapkodom elő a ruháimat, és a fő szempont a reggeli öltözködésben, hogy "csak vasalni ne kelljen". Hajnalka szerint csak dobáljak szét mindent, ennek ez a lényege. Ooooké!

A beköltözést vasárnap este Firkin koncerttel ünnepeltem. A koncertről Tücsi már írt, én nem boncolgatom a tovább. A lényeg, hogy tényleg FERGETEGES! Előtte Sunny Side Up próba volt. Aztán volt még Sunny Side Up próba kedden is.

Új zenekarunk, a Sunny Side Up megszületését hosszú tervezgetés előzte meg. A tervezgetés mindenhol folyt: buszon zötyögve másik zenekari próbára, egy pohár vörös-fehér-rosé bor mellett, egy bögre forró csoki társaságában, utcán, vitorláson, online és outline. És most itt van! Vagyis itt vagyunk, Tücsökzenélünk :) Apropó: milyen fúvós hangszer van a country zenében? Hm.

Amerika bemutat egy újabb amerikai álmot és írja történelmünket. Nos, majd meglátjuk. Megint csak hm.

Szerdán Hajnalkával megnéztük a Fresh Air c. magyar filmet, a 12. kerületi művház filmklubja keretében (angol óra helyett, khm). A film totális karasztrófa. Legalábbis a világ, amit bemutat: teljes reménytelenség, kilátástalanság az optimizmus leghalványabb jele nélkül. Egyetlen szereplő, egyetlenegyszer sem mosolyodik el a 109 perc alatt. Igaza volt a filmklub vezetőjének: jó szórakozást kívánt, ha ugyan szórakoztatónak lehet tekinteni a filmet, bármilyen vonatkozásában. A film honlapja ehhez képest meglepően szellemes :)

A héten adtam a lelki életnek is. Pál Ferenc (Évi csak úgy emlegeti, hogy a pszichopap) 2001-es előadási közül hallgattam meg néhányat. Arról beszélt, ami mostanában az ezoterikusok spanyol viasza, miközben az összes mély vallás évezredek óta hiszi és tanítja, és tudja az összes valamire való pszichológus (ld. Jung): "Ami kint, az bent, és ami fent az lent". A pokol és a mennyország bennünk van (ld. a tudatalattinkban), ahogy múlt, jelen és jövő egyszerre. Azért nagyon érdekes ez (nekem legalábbis), mert ezzel együtt megnéztem a The Secret c. filmet. Ugyanerről szól, csak idegesítően olcsó, felületes és vásári kiadásban. Könyörgöm! Hát nem ezt mondja és éli minden nagy és igaz ember - Buddha, Jézus, Gandhi, Teréz anya, hogy csak a legismertebbek közül említsek néhányat - évezredek óta?! Kicsit sem titok ez, és csöppet sem új gondolat. És nincs szükség cukormázas, csinadrattás tálalásra, főleg, hogy csak a felszínt kaparássza film/könyv, pedig az Universum végső, teljes kinyilatkoztatását ígéri a nézőknek/olvasóknak. Az igazság egy szeletének felszínes bemutatása, miközben a teljességet hazudja, veszélyes. Annak, aki megnézte a filmet, vagy olvasta a könyvet, és úgy gondolja, hogy többről szól, mint egyszerű pozitív gondolkodásról: Szerintem is így van. Létezik egy Univerzumot létben tartó és mozgató erő, sokan sokféle néven nevezték, nevezik. De nem kívánságteljesítő automata. Menj, és kutasd tovább! Én is kutatom veled :)

Pénteken voltam fotókiállítás megnyitón (Horváth Imre, Aesculap Fotóklub: Aktok, makrók, fotógrafikák), aztán a legrégibb jóbarátaimmal és a bátyámmal körbeültük az új étkezőasztalomat. Tényleg mindenki elfér körülötte! Főztem nekik mű-milánói makarónit, és borozgattunk. Méltó alkalomnak ítéltem, és kinyitottam az Olaszországból, Monte Isola szigetéről hozott, féltve őrizgetett bort. Hmmmm! Még van belőle egy kicsi, ha siettek nektek is jut!

A legrégibb jóbarátaimmal és a bátyámmal és a borral sokmindent ünnepeltünk: új lakást, Hajnalkát (naggyon büszke vagyok rá, most épp a legbátrabb jóbarátom!), és Sziklai Esztert, aki 2008. november 7-én megszületett! Isten hozta és hip-hip hurrá! Szüleinek, Juditnak és Péternek szeretettel gratulálok!

És a 7+1-edik napon, szombaton otthonról hazafelé menet hangosan énekeltem az autóban, azt hogy forgiven, not forgotten, és hogy i would runaway with you, show me the way of life, blamin' you, és empty-hi. Be is rekedtem kicsit...

Az utolsó tünde és Az utolsó sárkány (Silvana de Mari)

Könyvajánló azoknak, akik szeretik a tündérmeséket, és azoknak akik nem, hogy haladéktalanul megszeressék.

Vajon mit csinál az utolsó tünde (akit úgy hívnak, ahogy tüsszentünk) és az utolsó sárkány (akit úgy hívnak mint az anyját és az apját) egy mesebeli világban, a mesebeli világ aprócska Daligar grófságában, ahol folyton esik az eső, és hemzsegnek az emberek, akik gyűlölik a tündéket (még rozmaringgal sütve is), és félik a sárkányokat, ezért mindkét fajt kiirtották? Nos, szokás szerint, többszöri próbálkozásra beteljesítenek egy ősi jóslatot, és megmentik az embereket. Legalábbis azt a néhányat, aki érdemes rá: Robit, Kálát, Nyurgát, Moront, az Illemtudó Kapásokat és még egy párat.

A történet kedves, fordulatos, vicces, szomorú, drámai, egyszerű, szerencsére nem veszi túl komolyan magát. És mellékesen sok hasznos dolgot megtudhatunk, pl.:

- a tűzgyújtásról;

- a sárkányok tűzokádó képességének pontos, tudományos magyarázatát;

- a főnixek kihalásának körülményeiről;

- hogy a kotlás idején a sárkányok tudása eltűnik a mindent elnyelő semmiben, méghozzá így: először a matematika, aztán a geometria, az asztronómia, az asztrológia, a profetológia, a történelem, a biológia, és a lepkék elkapásának tudománya;

- a második rúnikus dinasztia korában a tündék és a sárkányok és az emberek egy része latinul írt, és feltehetően beszélt is;

- a gravitáció elve azt az erőt jelenti, ami miatt a dolgok lefelé esnek, és nincs ellene orvosság. Vagyis nem lehet tárgyakat lebegtetni (pl. a börtöncella kulcsait), és ide-oda röptetni (mondjuk a szabadulni vágyó börtöntöltelékek kezébe pottyantani). Vagy mégis?

- "A kereskedelem kulcsszabálya, hogy ha sokat fizetsz valamiért, ami megfizethetetlen, mégiscsak jó üzletet kötsz."

- a Fidó mókás név egy kutyának, bolondos név. És valószínűleg Sajra kutyája lesz az első és utolsó kutya, akit így hívnak;

- a Villám az összes név közül, amit egy lónak adhat valaki, a leghóbortosabb. És valószínűleg Yorsh lova lesz az első és egyben az utolsó ló is, akit így hívnak;

- stb.

Szóval mint mese és mint tudományos értékű mű is igen kiváló. Olvassátok!

Halloween

Ezt a bejegyzést tegnapra szántam, de annyi munka, rohangálás, pakolás, költözés, és olyan kevés internet volt a napomban, hogy bár megírtam, de nem volt időm közzétenni. Most íme, itt van:

Ma Halloween van. Az az idétlen amerikai ünnep? Nem, nem egészen. Vagyis nem csak. Az a fajta töklámpás, jelmezes, cukorkás, ’trick or treat” Halloween, amit az amerikai filmekből ismerünk, csak a felszíne ennek az ünnepnek. Az a része, ami Európából áthajózott az Ígéret Földjére, aztán a műholdak visszalőtték ránk. A Halloween-ünnepkör az egész világ ünnepe, földrészenként, országonként, kultúránként és vallásonként más – más formában és néven: Halottak Napja, Mindenszentek Ünnepe, Los Dias de Muertos (haláli buli mexikói módra!), stb.

De maradjunk a szigorúan vett Halloween-nál, ami október 31-e, ill. november 1 előestéje. Mint sok minden más az erurópai kultúrában, római - kelta – keresztény eredetre vezethető vissza. A római Pomona és Feralia, és a kelta Samhain a kereszténység tér- és lélekhódításával átértelmeződött Halottak Napja - Mindenszenetek Ünnepévé. Ezek azok a napok, amikor valamennyi halottunkra emlékezünk, és gyertyát gyújtunk a sírokon, kápolnákban, temetőkben, hogy megvilágítsuk túlvilági útjukat, már ha szükségük van rá. Pár nap, amikor visszatekintve a jövőbe nézhetünk, saját halálunkról, és az utána következőkről faggatva a beszédesen néma sírokat. Mert mindenki maga járja az útját.

Mi akkor a Halloween, az a buta amerikai ünnep, groteszk jelmezekkel cukorkákkal, gyomorrontással, vigyorgó töklámpással? Egy este, amikor megidézzük és szemébe nevetünk a végső félelmünknek és a legnagyobb ellenségünknek tartott halálnak. Amin nevetni tudunk, már nem is olyan borzasztó. Amin nevetünk, talán velünk nevet, és a barátunk lesz.
És a halál visszanevet ránk.

Hát én bizony töklámpást faragok, és boszorkánynak öltözöm - talán még jelmezre se nagyon lesz szükségem ;). Aztán táncra perdülök a kaszással: felkérem egy francia négyesre, és mire a negyedéig érünk, halálra unja magát és úgy elszelel, hogy vissza se néz jövő Halloweenig!

Vidám Halloweent, szép temetőjárást!

Végezetül, ez után a bölcselkedő-melnkólikus szösszenet után valami, amit ma Halloween alkalmából kaptam. Nekem nagyon tetszik, és megosztom azokkal az elvetemült gaz lelkekkel, akik képesek ezt a blogot olvasni: A kávé művészete másképp – Mindent a szemnek!

A kávéhab művésze: Sammy Lin