Százszorszép Biatorbágy

... a rácsokon túl

foto by Mary

Hétfő reggel

...néha úgy vagyok,
mint egy kifacsart és eldobott,
kiürült cigarettásdoboz:
közvetve halált okozhatok.

Süni és barátai

A süni (nálunk európai sün, azaz Erinaceus europeus) rejtőzködő életmódot folytató, félénk, éjszakai emlős. Túlnyomórészt, vagy kizárólag éjszaka mozog. Kiskorában még meg lehet simogatni, később a tüskéi megkeményednek, és nemigen érdemes macerálni. Vannak ilyen emberek is, talán jobban megéri békén hagyni őket. Bár sose lehet tudni :)

Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap este gyanútlanul baktattam hazafelé (amúgy Meteorfolk koncertről), mikor egyszercsak lelkesen döcögve átsöpör előttem a parkolón egy soványka süni. Ahogy észrevett mozdulatlanná dermedt, mint egy pillanatfelvétel, lábai viccesen összeakadva és gyanakodva pislogott rám. Persze én is azonnal mozdulatlanná dermedtem, mondván lássuk csak süni, ki kit tesz lóvá. Vártunk. Süni pislog, én szilárdan állom a tekintetét, sehol egy lélek, orgonaillat, szélmotoszkálás, csend. Hát én nyertem! Süni vagy egy percig pislogott rám, egyre jobban elbizonytalandova, aztán beóvakodott az első útjába eső kocsi alá, majd huss, be a bokorba, onnan zörgölődött vissza.
Mindez Budapesten, a 11. kerület közepén, ahol amúgy hajnalonként ordítanak a madarak, és egy hónapja virágzik az orgona. Tudtam én, hogy hova kell költözni, és nem mellékesen pl. Hajnalka, Tücsi, és még néhányan.

És végül ma végre péntek, és mindjárt kezdődik a hétvégém, amit kezdek mondjuk egy kis vadászattal a Millenárison, a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében. Tökéletes időzítés, épp kifogytam az olvasnivalóból, miután tegnap pontot tettem Johnatan Carroll The Land of Laughs c. szösszenetére. Nem rossz, nem rossz. Könnyű olvasni, és a legvégén rájön az ember, hogy tényleg érdemes volt elolvasni. Szerintem.

Ikrek

amikor kivételesen csendben ülnek és figyelnek :)

10 perc...

...míg a buszra várok elég:

Szerelembe esni és kijózanodni,
konok szívvel mégis vitába szállni,
aztán legyinteni, hogy úgyis mindegy.
Vagy nem?

Nézni, ahogy térdharisnyás spanyol trubadúrok
csipkegallérban,
felszalagozva,
mandolinjukat szorongatva
taxiba szállnak.

Túl sokat hallgatni,
messzire szaladni.

Imát mormolni,
hogy a világ,
talán,
jobb legyen,
ha kérhetem.
Csak úgy,
csak nekem,
mert én kérem.
Számít ez?

Végül úgyis,
mindig,
valahogy
csak hazatalálok.
Ha más nem, a busz visz el. :)

Bizarr

Néha ilyesmi jön velem szembe a munkahelyemen.
Amúgy, ma Tücsike is bizarrkodott. Vagy csak simán unatkozott???

Deadline

Vagy inkább én, nem a határ. De most már mindegy :) Volt egyszer réges-régen egy vicces hétvége, amiről írni akartam, de most már nem fogok, mert kifutottam a hatridőből. A télről szólt volna, most pedig annyira tavasz van, hogy alig hiszem el, hogy valaha volt tél. És azóta annyi vicces hétvége volt, ahogy Tücsök koma is írta: kocertek, szülinapok, koncert, szülinap, beszélgetések, vérvörös gerberák, szökevény virágok, vicces taxisofőr, cserszegi (? mindegy, finom volt :)), csokis mandula, napsütés, nyuszi... Álljon itt két szó annak a bizonyos hétvégének az emlékére: "szánkózni jó", és néhány kép.