A Csibor és a báli doktorok (SOTE gólyabál 2011)

Próbálom megfogalmazni az élményt. Keresem a szót, amivel leírhatnám, milyen érzés volt a SOTE gólyabálon zenélni. Töröm a fejem, gondolkodom (de tényleg!), és megvan!
Szürreális.
A tökéletes jelző.
Igazából az egész hétvégére. Kezdve azzal, hogy már múlt hét végén nekiláttam a biológiai órám felborításának, készülve az egy hét múlva esedékes óraátállításra, ami így is úgy is zavart okoz a rendszerben. Ehhez két egymás utáni napon bekövetkező Csibor koncertet vettem alapul, fűszerezve egy 300 km-es táv levezetésével, aminek felét éjszaka, esőben, koncert utáni ébrenléti kóma állapotában teljesítettem. Köszönet a velem utazó Csiboroknak és tartozékoknak, hogy az ébrenlétire helyeződött a hangsúly.
Az utána következő hét csak egy átlagos munkahét volt, csöppet sem átlagos átfogó ellenőrzéssel. Ilyesmi úgy ötévente egyszer esik meg. Mindegy. Túléltük. Viszont a hét végén felhalmozott alváshiányt nem sikerült befoltozni, csak tovább növelni. Ilyenek ezek a hiányok!
Így érkeztünk el péntek délutánig, amikor hazaérve ágyba zuhantam, hogy aztán pár óra sürgősségi alvás után este tízkor Csibor próbával folytathassam a napot. A próba után, fél tizenkettőkor taxiba préseltük magunkat és Doki háromszázezret érő dobját, és elgurultunk a koncrthelyszínre, a SOTE nagyvárad téri épületéhez. Ott találtuk a jövő doktorait és doktorináit, öltönyben, nyakkendőben, nagyestélyiben vagy koktélruhában - bár Tücsivel megállapítottuk, hogy néhányan csak a csipkés kombinéig jutottak el az öltözködésben. Biztos késésben voltak. Ezek a nők! (Itt hívnám fel a figyelmet Tücsökzenekartársam azonos témájú, de örömünkre sokkal jobban kifejtett, alapos divatkritikájára.) A dokik nemcsak báli ruhában, hanem emelkedett báli hangulatban, is voltak amit nem kis mértékben a megemelkedett átlagos véralkoholszint okozott, és más hangulatjavítók, mint például a ZENE.
A zene jó dolog.
A jó zene még jobb. A hétvégén a SOTÉN leginkább ilyennel találkozhattatok, ha ott voltatok. Ott volt többek között a Csibor, a Jerry Lee's Rock&Roll és utána a Csibor, a Moog, a (túlontúl) népszerű PASO és (sajnos) vele egyidőben a Csibor, meg aztán ott volt a Csibor. Vagy azt már mondtam?
Jerry Lee-ék jó kis bulit csaptak előttünk a színpadon, nekünk csak folytatni kellett, amit meg is tettünk. A szerencsések az első sorban fél méterrel a színpad előtt tomboltak. Utána hosszú szünet következett, és a második sor a terem túlvégében felállított sörpult környékén lazult, meg pihentette fáradt lábacskáit. Itt kell megjegyeznem, fontos szempont, hogy a szünet is a zene része, és ha szünet van, akkor abba nem illik belepiszkítani. Úgyhogy Dá' igencsak szúrós szemmel nézett azokra, akik betévedtek az első és második sor közti fenséges, üres térségbe. Sőt, nemtetszésének még hangot is adott, és jól leteremtette az ott táncra perdülőket, majd távozásra szólította fel a randalírozókat, akik hangos "Csibor! Csibor!" skandálással próbálták megzavarni a koncertet.
Én mondom, szürreális!
Köszönöm, SOTE, az élményt! Remélem, még sok közös, felejthetetlen estében lesz részünk. És ezúton szeretném megköszönni a remek hangosítást és a méretes színpadot, ahol Dá nem kényszerült arra, hogy zenésztársai és hangszereik letarolásával szerezze meg az őt megillető teret, sőt, időnként még kedvenc basszusgitárosom, Matyi is előretört mellém a frontvonalba, és így is kényelmesen elfértünk. Megnyugtató egy két méteres harcostárs jelenléte a balomon. :)
Koncert után, ahogy azt már Szekszárd óta megszokhattuk,* a rajongók tömött sorokban nyomultak egy - egy dedikált Csibor CD** megszerzéséért.
Végül hajnali fél ötkor fáradtan, de boldogan öleltem magamhoz a kispárnámat.

* 1 db
** 4 db

Csibor premier

Csibor premier!!!

Ahol a fű sem nő

No, az nem a Csibor koncert, és nem Balatonboglár. Mert ott aztán van fű, de még milyen! És micsoda közönség!

Röviden a tegnap estéről:

"Pacaljegy, tomboló fűszálak, céllövöldekocsi-alakú színpad, és a szürreális Aladin horgászat. Kösz mindenkinek a remek boglári koncertet!" (twitter.com/csiborband)

Kicsit bővebben, Zubreczky Dá-t idzéve (részlet):  "Drága Hölgyeim és Uraim, fantasztikus látni a színpad előtt tomboló lelkes tömeget. A 95% fűféle, 5% humanoid (3 - 6 hallgató - a szerk.) összetétel elképesztő! Mindjárt a tömegbe ugrok, kapjatok el, gyerekek, kapjatok el!" (Páff! Dá a színpad előtti megviselt, de lelkes fűcsomók közé veti magát.) "Adj egy pacsit, drága fűszál, meg te is, meg te is! Hello gyerekek, hogy vagytok? Jól vagytok? Én jól, nagyon jóóól! Le ne ejtsetek! Na ki jön föl a színpadra táncolni? Ki az a bátor?" (Dá kiszakít pár szerencsétlen fűszálat az anyaföldből, egy hátassal a színpadra hengeredik,  táncot jár a gyökértelenné vált fűszálakkal, majd a deszkák közti résbe szuszakolja őket. Az elképedt közönség - az 5% humanoid - kétségbeesetten igyekszik feldolgozni az élményt, a fűszálak némán tűrnek, a zenekar pedig meg sem próbálja megőrizni komolyáságát. Kérem, drága Hölgyeim és Uraim, gondoljanak most részvéttel a résztvevő fuvolistára!)
Szerencséje az utókornak, hogy a koncertről egy rejtélyes videoelvétel is készült, melynek célja, sorsa, holléte ismeretlen. De VAN, létezik, én láttam, amikor készült. Szóval: hajrá ereklyevadászok, kalandra fel!

A Csibor nevében: Hálás köszönet humanoid közönségünknek a csápolásért, a fűféléknek, hogy bírták a strapát, a sztároknak, hogy megjelentek (Csibor: Csokoládé klip, 1:54), a szervezőknek, hogy szerveztek, az esőnek, hogy csak kicsit esett, és végül, de nem utolsó sorban drága sofőrjeinknek a sofőrködést, pakolászást, jelenlevést és az egyéb személyre szabott szolgáltatásokat.

Éljen május 1-je!

U.i. Lapzárta után - 14 óra 42 perckor - kaptuk az információt, hogy tegnap volt Fülöp-nap. Isten éltesse Fülöpöt! (Akit ugye senkinek sem kell bemutatnom?!?)

Csibor szerelem

"Hiába menekülsz előlem édes, röpülök utánad, ha levágod a szárnyam, gyalog megyek. Tépd ki tőből mind a két lábam, van két jó karom. Az egyikkel leintek egy taxit és megmondom a sofőrnek: kövesse azt a piros autót, mellyel a kedvesem próbál meg kereket oldani előlem. És ahogy száguldunk utánad szűk utcákon át, az ülésre téved a tekintetem és zavartan fordulok a sofőrhöz elnézését kérve,amiért szárnyaim, s combjaim csonkjából patakzó vérem bemocskolja a huzatot. De ő csak legyint: Ugyan már fiatalember! Én is voltam fiatal, tudom mi az a szerelem!"

(Zubreczky Dá': Taxi)

Hát ilyen a Csibor szerelem. És milyen hozzá a zene! Hamarosan - holnap, holnapután és azután - bevonulunk egy stúdióba ("A" Stúdióba?) és rögzítjük a jelen és utókornak. Vagyis a jövőkornak. A többi kedvenc slágergyanús dalunkkal együtt. 

Szívdesszert

Hát szóval megszületett, még akkor is, ha háttal nem kezdünk mondatot, a Csibor első kislemeze. Kézzel foghatóan, láthatóan, szagolhatóan, nem kicsit hallgathatóan. És - bár éssel sem kezdünk mondatot - mivel az eljegyzés már születése előtt megköttetett, hozzá a Keserédesben egy kis melléklet köttetett. Szép színes szalaggal, gondosan, pontosan. Szerintem nagyon jól mutatnak együtt :)

Egyszerűen gyönyörű :) Hát nem? Valami ilyesmi lehet a szülői büszkeség.... A frigyről bővebben Csibornál olvashattok, én nem is ragozom tovább.

Egyébként szombat délelőtt van, szépen süt a nap, és nagyon fúj a szél. Ami  nem nagyon zavarna így a négy fal között, ha a buta szél meg a folyosó nem szövetkezett volna, hogy együtt fütyörésszenek vmi idegesítő szellemsiratót a magas C és még magasabb társai környékén. Talán még ez sem lenne gond, ha a reggeli fejfájásom meg ez a fütyörésző társaság, kicsit jobban kijönne egymással. De nem, határozottan nem bírják egymást.

Sebaj, épp most jött meg BB és főz nekem egy fantasztikus brazil kávét :)  Aztán elmegyünk együtt az állatkertbe, és meglátogatjuk az új családtagot, Bendegúzt. BB ugyanis APA lett! :D

  

Pedig hol van még az esküvő???! Az rendben van, hogy lassan kúszik felénk az időpont, de azért odébb van még az. Példának okáért még ruhám sincs. Mondanám, hogy nem is lesz, de valahogy biztos lesz, mert olyan még sohasem volt, hogy sehogy se lett volna. Be kell vallanom, hogy az elmúlt héten volt rajtam pár olyan ruha, amiben a legelvetemültebb G.I. Jane is Csipkerózsikává változik, és még csak eszébe sem jut tiltakozni ellene egészen addig, míg meg nem látja a ruhán fityegő cédulán az Ft végződésű számsort. Bah! Elképesztő, mekkora ipar települt az esküvő köré - vagy inkább rája, de jó dulván! -  a 35 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, ahogy Anya mesélte. Akkoriban hosszú szoknyát legfeljebb varratni lehetett, fehér cipőt vagy szandált találni meg úgy, mint tűt a szénakazalban.

De hagyjuk ezt a nyavalygást, ezért nem érdemes koptatni a billentyűzetett. Inkább elviszem Balázskát az állatkertbe.

Pá!

Prömier

Az van, hogy ez van (de nagyon!):

És írásban is írtak rólunk, a Lángoló Gitárokban.

És még más érdekes dolgok is történtek a zenekarral a tegnapi hétfőn, de azt majd akkor mesélem el, ha képi bizonyíték is lesz rá. Addig pá-pá!

Keserédes paradicsom

Nem, ez nem a legújabb génmanipulált zöldség - ami amúgy is egészségtelen, eszem ágában sem lenne ilyesmit ajánlgatni -, hanem a csokoládéimádók, -sznobok és -ínyencek menyországa Budapesten, a Pozsonyi úton. Úgy hívják, hogy Keserédes Csokoládé Manufaktúra. Aki nem hiszi, járjon utána, de iziben! És főként, térjen be a boltocskába. Uzsgyi!

Amúgy meg kedvenc Csibor zenekarom kedvenc csokoládés törzshelye.  (Duplacsokoládés! Triplacsokoládés!! Gigamegacsokoládés!!!) Itt történt a napokban, egy nem olyan régi pénteken, amikor nem sokkal éjfél előtt az első picinyke hó leesett, megbénítva ezzel Budapest közlekedését, és annyira leterhelve az összes budapesti taxitársaságot, hogy hajnali egy órakor csak egy órás várakozással lehetett volna kocsit kapni, így a zenekar tagjai arra kényszerültek, hogy ki-ki a maga módján, gyalog, és/vagy BKV-val jusson haza... Szóval itt történt, hogy megszületett nagysikerű slágerünk, a Csokoládé klipje.

A bemutató ugyan még várat magára, de nem sokáig. Addig vigasztalódjatok Péter képeivel. Közben elárulom, hogy a forgatás az utóbbi hetek egyik legjobb élménye volt, amihez nem kis részben járult hozzá a szíves vendéglátás, Bea és Péter utolérhetetlenül finom, egyedi bonbonjai, a marcipángolyócskák, mindenféle forró csokik és tejeskávék, és a vidám kis bolt maga. Éééés még az a bizonyos első hó :)

Aztán úgy esett, hogy azóta a kezdeti nehézségek ellenére rendben lezajlott a második Csibor koncert is, ami szerintem az eddigi legjobb koncertünk volt.  Bár tény, hogy elfogult vagyok. Legközelebb jobb, ha eljöttök és elsőfülből szereztek inormációkat ;) A koncertről mindenféle beszámolók találhatók itt, meg ott, meg amott. Meg lehet, hogy máshol is, amiről én nem tudok. Mindenesetre képek lesznek. Majd. (Remélem.)

Adios, Drága Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Egybegyűltek, adios! (És boldog Mikulás-napot!)

U.i. Koncertfotók itt! :)

Invázió!!!

Az elmúlt napokban csiborok árasztották el a világhálót. A különös jelenségre több elektronikus közösségi oldalon, zenei oldalon és blogoldalon is felfigyeltek. Az események kezdeti, lassú kibontakozását, a kósza híreket, mendemondákat és célozgatásokat tegnap éjjel a Csibor határozott, egységes és jól szervezett  fellépése követte. Most már biztos, hogy mindenütt ott van. Mi lesz ebből? - kérdezik sokan.

forrás: tücsökzene, myspace, bloghu, facebook, iwiw, twitter