Kesergő

Akiknek a pénz az istenük, üzletté fordítják a vallást, pénzzé a világot, aztán eladják az ördögnek, és nem marad semmijük.

Lehet, hogy nekünk sem.

A Csibor és a báli doktorok (SOTE gólyabál 2011)

Próbálom megfogalmazni az élményt. Keresem a szót, amivel leírhatnám, milyen érzés volt a SOTE gólyabálon zenélni. Töröm a fejem, gondolkodom (de tényleg!), és megvan!
Szürreális.
A tökéletes jelző.
Igazából az egész hétvégére. Kezdve azzal, hogy már múlt hét végén nekiláttam a biológiai órám felborításának, készülve az egy hét múlva esedékes óraátállításra, ami így is úgy is zavart okoz a rendszerben. Ehhez két egymás utáni napon bekövetkező Csibor koncertet vettem alapul, fűszerezve egy 300 km-es táv levezetésével, aminek felét éjszaka, esőben, koncert utáni ébrenléti kóma állapotában teljesítettem. Köszönet a velem utazó Csiboroknak és tartozékoknak, hogy az ébrenlétire helyeződött a hangsúly.
Az utána következő hét csak egy átlagos munkahét volt, csöppet sem átlagos átfogó ellenőrzéssel. Ilyesmi úgy ötévente egyszer esik meg. Mindegy. Túléltük. Viszont a hét végén felhalmozott alváshiányt nem sikerült befoltozni, csak tovább növelni. Ilyenek ezek a hiányok!
Így érkeztünk el péntek délutánig, amikor hazaérve ágyba zuhantam, hogy aztán pár óra sürgősségi alvás után este tízkor Csibor próbával folytathassam a napot. A próba után, fél tizenkettőkor taxiba préseltük magunkat és Doki háromszázezret érő dobját, és elgurultunk a koncrthelyszínre, a SOTE nagyvárad téri épületéhez. Ott találtuk a jövő doktorait és doktorináit, öltönyben, nyakkendőben, nagyestélyiben vagy koktélruhában - bár Tücsivel megállapítottuk, hogy néhányan csak a csipkés kombinéig jutottak el az öltözködésben. Biztos késésben voltak. Ezek a nők! (Itt hívnám fel a figyelmet Tücsökzenekartársam azonos témájú, de örömünkre sokkal jobban kifejtett, alapos divatkritikájára.) A dokik nemcsak báli ruhában, hanem emelkedett báli hangulatban, is voltak amit nem kis mértékben a megemelkedett átlagos véralkoholszint okozott, és más hangulatjavítók, mint például a ZENE.
A zene jó dolog.
A jó zene még jobb. A hétvégén a SOTÉN leginkább ilyennel találkozhattatok, ha ott voltatok. Ott volt többek között a Csibor, a Jerry Lee's Rock&Roll és utána a Csibor, a Moog, a (túlontúl) népszerű PASO és (sajnos) vele egyidőben a Csibor, meg aztán ott volt a Csibor. Vagy azt már mondtam?
Jerry Lee-ék jó kis bulit csaptak előttünk a színpadon, nekünk csak folytatni kellett, amit meg is tettünk. A szerencsések az első sorban fél méterrel a színpad előtt tomboltak. Utána hosszú szünet következett, és a második sor a terem túlvégében felállított sörpult környékén lazult, meg pihentette fáradt lábacskáit. Itt kell megjegyeznem, fontos szempont, hogy a szünet is a zene része, és ha szünet van, akkor abba nem illik belepiszkítani. Úgyhogy Dá' igencsak szúrós szemmel nézett azokra, akik betévedtek az első és második sor közti fenséges, üres térségbe. Sőt, nemtetszésének még hangot is adott, és jól leteremtette az ott táncra perdülőket, majd távozásra szólította fel a randalírozókat, akik hangos "Csibor! Csibor!" skandálással próbálták megzavarni a koncertet.
Én mondom, szürreális!
Köszönöm, SOTE, az élményt! Remélem, még sok közös, felejthetetlen estében lesz részünk. És ezúton szeretném megköszönni a remek hangosítást és a méretes színpadot, ahol Dá nem kényszerült arra, hogy zenésztársai és hangszereik letarolásával szerezze meg az őt megillető teret, sőt, időnként még kedvenc basszusgitárosom, Matyi is előretört mellém a frontvonalba, és így is kényelmesen elfértünk. Megnyugtató egy két méteres harcostárs jelenléte a balomon. :)
Koncert után, ahogy azt már Szekszárd óta megszokhattuk,* a rajongók tömött sorokban nyomultak egy - egy dedikált Csibor CD** megszerzéséért.
Végül hajnali fél ötkor fáradtan, de boldogan öleltem magamhoz a kispárnámat.

* 1 db
** 4 db

Balázs szerint

"Fulesula ukk mukk fukk paff!"

Szerintem is valami ilyesmi.

Ígérem

Hacsak nem vagyok elég erős,
hogy lefogjam a kezed,
nem leszek ott,
amikor bombát építesz,
és repülőre rakod,
aztán ledobod.

De ott leszek veled,
és fogom a kezed,
amikor atomjaira szakad a világ.

Világraszóló probléma

- Az ügyfelek nehezményezik, hogy az ügyintézők kávésbögrével a kezükben mászkálnak a folyosón.
- Javaslom, használjanak teásbögrét. Más egyéb?

Még ilyet!

- Nézze csak, Sir Barick! Egyesek tényleg azt képzelik, hogy kutyaközönséges légypapírral házimanót foghatnak - ingatta a fejét Zsálya.

Eközben otthon

Melyik hagyta már megint égve a villanyt?!

Kistücsök és Nagytücsök

  

Tücsöknek :)

forrás: www.fortepan.hu

Emlékszel

...amikor gyerekek voltunk, és felnőttest játszottunk?

És emlékszel,
amikor gyerekek voltunk, de felnőttnek látszottunk?

Másnap postolva

Otthoni feszültségek

Mert valahogy, valami sose jó. Hol ez, hol az okoz problémát, meg túlfeszültséget, és a vége mindig K.O. Muszáj belátni, hogy minden egyszerre nem megy. Misike* és a főzés, avagy a sütés, mikrózás és kávézás egyidőben túl sok, valamelyik biztosan kiveri a biztosítékot.

Ilyenkor az én férjem bosszúsan, és minden alkalommal egyre bosszúsabban, néha fura szavakat motyogva az orra alá kislattyog a folyosóra és visszaveri az épp aktuális biztosítékot a helyére, és minden kezdődhet elölről.

Hát nem remek ember? :)

Én azt sem tudom, hol a biztosítékszekrény.

Pedig megmutatta.

Határozottan emlékszem, hogy megmutatta.
Vagy mégsem?

* legújabb házirabszolgám, a mosó-szárítógép

Ez nem valami sok, de talán ennyi sem kéne

Néhány éve, pont a "nagy" válság előtt vettem fel jelzáloghitelt aprócska köztisztviselői fizetésemre, egyedül, hogy sok év albárlezetés után saját kis kuckóba költözhessek. Akkoriban természetesnek vettem, hogy megkapom a hitelt, csak kell hozzá egy rakat papír. Ma már nem értem, hogy adhatott a bank hitelt nekem, és sok más, hozzám hasonló "egzisztenciájú" közönséges és átlagos állampolgárnak. De nem sírok, csak csodálkozok. Még van munkám. Még van hol laknom. Még fizetek.

Ahogy válságosra fordult az idő, egyik kedvenc keserédes poénom lett, hogy jó előre figyelmeztettem barátaimat, ha minden kötél szakad, az Erzsébet-híd alatt majd megtalálnak, valamelyik mogyoróbokor környékén. Szeretem a mogyorót.

Néha még olvasok híreket. Egyre kevésbé. És már nem viccelődök azzal, hogy majd a híd alatt csövezek, mert szegénynek és nincstelennek lenni büntetendő lett. De tényleg kíváncsi lennék, milyen reális lehetősége van ezeknek az embereknek újra bekapcsolódni dicső és tökéletes társadalmunkba? A szabadpiac melyik szereplője alkalmazza őket, a szabadpiac és a kapitalizmus élő kudarcait? Nem mintha máshol a világon nem lennének, és más korban nem éltek volna koldusok, csavargók, nincstelenek. Tele van velük a történelem és a jelen. Csak éppen pl. a feudalista, elnyomó és igazságtalan társadalmi rendszeren nyugvó állítólag sötét középkori (meg újkori) Európában, ahol a hatalmukat isteni joggal legalizálták a hatalmasok, legalább nem hazudtak a jogfosztottak szemébe. Nyíltan és őszintén vetették meg, tarolták le, nyomták el és szánták, segítették, gyógyították a nyomorultakat. Kinek - kinek gusztusa és vérmérséklete szerint. Sőt, mintha Mark Twain Koldus és királyfi c. regényében a koldusoknak saját céhe is lett volna, vagyis így vagy úgy, de jogaik voltak. Persze, a tolvajoknak is volt céhük. :) Nyilván most is megvan szegények láthatatlan társadalma a mi kis társadalmunk alatt, felett, mellett, a saját árny- és fényoldalával együtt.

Mert most, a felvilágosult, modern és szabad Európa szívében, a demokratikus Magyarországon mosolyogva a szőnyeg alá söpörjük ezeket az embereket, ki a városok köztereiről, ki az erdőkből, ki mindenhonnan, karhatalommal. Mert kellemetlenek. Büdösek is. Mert talán, ha szerencsések vagyunk, bűntudatot ébreszetnek bennünk. Mert nem tudjuk megoldani a problémájukat. Akarjuk? Mert reggel munkába menet mit kezdjek velük? Az én száz forintom sem előre, sem hátra nem mozdítja a életüket, csak megnyugtatja a lelkiismeretemet. Mert mi van, ha holnap én is ott leszek köztük? Csak egy kicsit kell még elszállnia az árfolyamoknak...

Kivételesen szerencsés vagyok, mert nem az árfolyamok és nyereségek, veszteségek, bevételek és kiadások tartják a sorsomat, hanem Isten, a családom és a barátaim.

De sose tudhatjuk, hogy a Hungária körút és a Mogyoródi út sarkán Fedél nélkült áruló szakállas embernél van a nagyobb szabadság, vagy a mellette szégyenkezve elpöfögő, négykerekű dobozokba zárt embereknél. Kétesélyes.

Eszem ágában sincs elromantizálni, vagy leegyszerűsíteni a problémát. Csak jelezném, hogy a probléma van, és marad is, a szőnyeg alá söprés ellenére. Legalább ismerjük el, hogy vannak. Vállaljuk értük a felelősséget, vállaljuk, hogy hazamegyünk, vagy hazaautózunk mindennap a munkából - mert van még munkánk! - és vár otthon a vacsora, télen a fűtés, nyáron esetleg a légkondi, a kisebb -  nagyobb képernyős TV sokcsatornával, és más egyebek, ami nélkül lehet élni, és éltek is az emberek, sok ezer éven keresztül. Vállaljuk büszkén kis fényűzésünket, és viseljük el a nyomorultak jelenlétét. Merjünk már egy kicsit őszintén önzőek lenni! És ha tudunk, és van ötletünk, tegyünk ennél egy kicsit többet is értük.

Ennyi.

Nem tudom. Ez nem valami sok, de talán nem is kell.

Kalkuttai Teréz anya is csak egy volt.

Végszó

Elhamvadt
először a világ,
aztán a falu,
majd a ház.
Végül maga maradt.
Mostanáig.
A szabadulásig.

(In memoriam Szolnoki József, Papa)

Az angyalok az Angyal utcában laknak

És a legváratlanabb, ámde legszükségesebb pillanatban keresztezik utunkat. Az enyémet azon a napon, amikor megdőlt a budapesti napi melegrekord, és én kora délután egy korty víz nélkül róttam Budapest IX. kerületének utcáit. Küldetésben voltam. A víz alapfelszerelés, természetes, hogy nem volt nálam. Kis ideig megpróbáltam hősködni, hogy megy ez nekem anélkül is, aztán feladtam. Épp az Angyal utcában, Marika néni kávézójánál. Ami igazából Budapest egyik legjobb hamburgerese, és Marika néni valóságos belső titkos angyal. Amellett, hogy a pult mellé nagybetűkkel kiírt jelszava ez: "Ha nem ízlik a hamburger, nem kell kifizetni." nem tart ásványvizet, csak teát, de egy pohár hideg csapvízzel ingyen és bérmentve tud szolgálni, és jöjjek csak bármikor, amikor szomjas vagyok. Hát megyek is. De legközelebb ígérem, éhes is leszek, mert emlékeim szerint Marika néni hamburgerei minden pénzt megérnek! :)

Zsigerből

Augusztus végi
meleg nyár illata,
sárgult fűcsomók,
kopott nagykabát:
Mama és Papa.

Holdpalota

A könyv, amiben ilyen mondatok vannak:

"Sötét tónusú, kockás tweedöltöny, némi zöldes beütéssel [...] mintha esetlenül lógott volna nyurga testemen, kókadtan, gyámoltalanul, mint egy elkésett gondolat"

"Egyszerre rá kellett döbbennem, hogy külső és belső nem választható szét anélkül, hogy jóvátehetetlen módon erőszakot ne tennénk az igazságon."

"Zuhantam; a legeslegutolsó pillanatban azonban egy kéz utánam nyúlt, és elkapott a levegőben. Számomra ez a szeretet definíciója. A szeretet az egyetlen erő, mely megállíthat valakit a zuhanásban; az egyetlen, mely legyőzheti a gravitáció törvényét."

Mindez csak úgy odavetve, kutyaközönséges mondatok közé.

A könyvet Zalakaroson kezdtem el olvasni, a 2011-es évjáratú csajos nyaraláson. Kevésbé volt "egzotikus", mint a korábbi pár évben, de nem kevésbé jó és csajos. Horvátországba indultunk, és Zalakorosn kötöttünk ki, családom kis nyaraló-apartmanjában. Amiről rögtön kiderült, hogy mennyire retro, és tele van menő cuccokkal, amiket eddig észre sem vettem, olyan természetességgel keretezték az életem. Még szerencse, hogy a barátaim más szemmel nézik a világot.

Gyerekkoromban egyébként meg voltam róla győződve, hogy az egész országban csak nekünk nincs nyaralónk, ami nyilvánvalóan nem volt igaz. (Naná, hogy nem!) Aztán kiderült, hogy van, az apai nagyszüleimnek, csak nem a Balatonnál, ahol nyilvánvalóan mindenki másnak van. (Aha.) Addig "csak" vidéki nagyszüleim voltak (anyai nagyszülők), aprócska házzal és hatalmasnak tűnő veteményes- és gyümölcsös kerttel, a nevenincs, ismeretlen Kolontáron, ahol fejedelmien el lehetett tölteni a nyári iskolai szünet első és utolsó két hetét.

Zalakaros, meg a gyógy-és wellnessfürdőzés nyugalma és békéje csak később, inkább egyetemi nyaraim alatt ragadott magával, és igazából nem is önmagáért, hanem a társaságért, akikkel a karosi nyarakat töltöttem: családom (és egyéb állatfajták) és barátaim.

Az idei csajos nyaraláson, Zalakaroson, hatalmas volt a Hold, és (majdnem) teli, és gyönyörű udvara volt, amellett, hogy egyéb fényjelenség is körítette. (É: Valami halo... halojelenségnek hívják.)
Az esküvőm éjszakáján újhold volt.
És hasonlók.

Ha lehetne

Szeretnék egy olyan hírportált, ami csakis és kizárólag a világban és kis hazánkban esett jó hírekről számol be. Ha van ilyen, szóljatok! Biztos van, ugye? Ma ugyanis az origótól két kattintással eljutottam egy Charles Mansonról szóló Wikipédia bejegyzésig. Leéltem 30 évet anélkül, hogy tudtam volna, ki az a Charles Manson. Mit mondjak, nem hiányzott az életemből ez a tudás. Vissza kéne térnem a  boldog tudatlanság kőkorszaki állapotába, amikor nem volt otthon tv, és internet is csak módjával, és a hírek egy hét késéssel, szájhagyomány útján jutottak el hozzám. A sok fölösleges horror, szándékos idegborzolás és kedélyrombolás így kihullott a szűrőn, és tényleg csak a "fontos" dolgokról szereztem tudomást. Pl. hogy holnap is sütni fog a nap :)

Esküvő

Fehérbe öltöztetnek,
fátyolba elrejtenek,
melléd helyeznek,
téged szeretlek.
Amen

Munkában

Szürke veréb,
apró lélek,
szabad lény,
mit keresel az irodám ablakában?

Kicsit el, kicsit vissza

Elindultunk.
Várt a tenger, só és csillagok.
Léteztünk.
Lélegeztünk.
Ősöreg templom csöndjével takaróztunk.
Ittunk.
Nevettünk.
Szerettünk,
és a hullámok sarkáról lecsókoltuk a napot.
Eltelt.
Mi beteltünk.
Fénylő díszletek közt táncoltunk,
elszédültünk,
hazaténferegtünk.

A színfalak mögött mindenütt pókhálós a nap?

Ima

Tégy bennünk csodát!
Talán megteszi néhány szál virág.

Kérdés

Csak a csiga tud
táncolni
a borotva élén?

Lecsüccs

A képhez nagyjából annyi hozzáfűznivalóm van, hogy "hátöööizé". Minden további fölösleges szócséplés. Csak nézegessétek.

És ha tetszik, járjatok utána pl. Lencsilánynak :)

 Lakatos István: Ha menni kell

Csibor premier

Csibor premier!!!

Múltak

Emlékszem a fakó reggelekre,
dermedt szívemre,
gyűrött lelkemre.
Az én reggeleim voltak.

Elmúltak.

Elmúltak?

Ahol a fű sem nő

No, az nem a Csibor koncert, és nem Balatonboglár. Mert ott aztán van fű, de még milyen! És micsoda közönség!

Röviden a tegnap estéről:

"Pacaljegy, tomboló fűszálak, céllövöldekocsi-alakú színpad, és a szürreális Aladin horgászat. Kösz mindenkinek a remek boglári koncertet!" (twitter.com/csiborband)

Kicsit bővebben, Zubreczky Dá-t idzéve (részlet):  "Drága Hölgyeim és Uraim, fantasztikus látni a színpad előtt tomboló lelkes tömeget. A 95% fűféle, 5% humanoid (3 - 6 hallgató - a szerk.) összetétel elképesztő! Mindjárt a tömegbe ugrok, kapjatok el, gyerekek, kapjatok el!" (Páff! Dá a színpad előtti megviselt, de lelkes fűcsomók közé veti magát.) "Adj egy pacsit, drága fűszál, meg te is, meg te is! Hello gyerekek, hogy vagytok? Jól vagytok? Én jól, nagyon jóóól! Le ne ejtsetek! Na ki jön föl a színpadra táncolni? Ki az a bátor?" (Dá kiszakít pár szerencsétlen fűszálat az anyaföldből, egy hátassal a színpadra hengeredik,  táncot jár a gyökértelenné vált fűszálakkal, majd a deszkák közti résbe szuszakolja őket. Az elképedt közönség - az 5% humanoid - kétségbeesetten igyekszik feldolgozni az élményt, a fűszálak némán tűrnek, a zenekar pedig meg sem próbálja megőrizni komolyáságát. Kérem, drága Hölgyeim és Uraim, gondoljanak most részvéttel a résztvevő fuvolistára!)
Szerencséje az utókornak, hogy a koncertről egy rejtélyes videoelvétel is készült, melynek célja, sorsa, holléte ismeretlen. De VAN, létezik, én láttam, amikor készült. Szóval: hajrá ereklyevadászok, kalandra fel!

A Csibor nevében: Hálás köszönet humanoid közönségünknek a csápolásért, a fűféléknek, hogy bírták a strapát, a sztároknak, hogy megjelentek (Csibor: Csokoládé klip, 1:54), a szervezőknek, hogy szerveztek, az esőnek, hogy csak kicsit esett, és végül, de nem utolsó sorban drága sofőrjeinknek a sofőrködést, pakolászást, jelenlevést és az egyéb személyre szabott szolgáltatásokat.

Éljen május 1-je!

U.i. Lapzárta után - 14 óra 42 perckor - kaptuk az információt, hogy tegnap volt Fülöp-nap. Isten éltesse Fülöpöt! (Akit ugye senkinek sem kell bemutatnom?!?)

Requiem

És maradnak a tárgyak
céljukat vesztve árván
mindörökre.

(In memoriam Várkonyi Istvánné György Ilona; Várkonyi Mama)

Ima

Szürke hétköznapokban,
kegyetlen kis harcokban
elfárad a szerelem.

Nyisd ki a szemem!

Csibor szerelem

"Hiába menekülsz előlem édes, röpülök utánad, ha levágod a szárnyam, gyalog megyek. Tépd ki tőből mind a két lábam, van két jó karom. Az egyikkel leintek egy taxit és megmondom a sofőrnek: kövesse azt a piros autót, mellyel a kedvesem próbál meg kereket oldani előlem. És ahogy száguldunk utánad szűk utcákon át, az ülésre téved a tekintetem és zavartan fordulok a sofőrhöz elnézését kérve,amiért szárnyaim, s combjaim csonkjából patakzó vérem bemocskolja a huzatot. De ő csak legyint: Ugyan már fiatalember! Én is voltam fiatal, tudom mi az a szerelem!"

(Zubreczky Dá': Taxi)

Hát ilyen a Csibor szerelem. És milyen hozzá a zene! Hamarosan - holnap, holnapután és azután - bevonulunk egy stúdióba ("A" Stúdióba?) és rögzítjük a jelen és utókornak. Vagyis a jövőkornak. A többi kedvenc slágergyanús dalunkkal együtt. 

Fordulók, kerekek

Vagyis kerek évfordulók. Idén van néhány. Az egyikre készült ez itt la:

 

Made by Mary

(Hálás köszönet a Made by You csapatának :) )

A részleteket talán holnap, ma már nincs kedvem írni.

Párhuzamos síkok - II.

"Egy évszázadnyi szakadatlan háborúban és polgári ellenságeskedésben az emberi és gazdasági tartalékok egyaránt kimerültek: a korrupció megmérgezte  a közéletet; az országban csapatostul kóboroltak a hontalan csavargóéletre kárhoztatott politikai száműzöttek, s a szabadon gyakorolt magzatelhajtás és a gyermekgyilkosságok aláásták a polgári életformát. A Krisztus előtti negyedik század története egy modern szerző szerint: 

...bizonyos vonatkozásaiban egyike a történelem legnagyobb kudarcainak. ... Platón és Arisztotelész... mindkettő a maga sajátos módján megkísérelte (olyan törvények és szabályok ajánlásával, melyek különböztek azokéitól, akik alatt az ország politikai romlásba süllyedt) megmenteni a számukra annyira kedves görög világot a politikai és társadalmi katasztrófától. A görög világon azonban ekkor már nem lehetett segíteni..."

(Arthur Koestler: Alvajárók 71.o.)

Párhuzamos síkok - I.

Egy évszázadnyi szakadatlan háborúban és polgári ellenségeskedésben az emberi és gazdasági tartalékok egyaránt kimerültek: a korrupció megmérgezte  a közéletet; az országban csapatostul kóboroltak a hontalan csavargóéletre kárhoztatottak, s a szabadon gyakorolt magzatelhajtás és a gyermekgyilkosságok aláásták a polgári életformát. A század története egy modern szerző szerint: 

...bizonyos vonatkozásaiban egyike a történelem legnagyobb kudarcainak. ...   mindkettő (A. és P.) a maga sajátos módján megkísérelte (olyan törvények és szabályok ajánlásával, melyek különböztek azokéitól, akik alatt az ország politikai romlásba süllyedt) megmenteni a számukra annyira kedves országot a politikai és társadalmi katasztrófától. Az országon  azonban ekkor már nem lehetett segíteni...

Minijelentés

Úgy tűnik, a tavasz tényleg a legjobb természetes afrodiziákum. Kis halacskáink sem férnek a bőrükbe, és a guppik és mollyk egyre csak potyogtatják az utódokat. Legutóbb 7 miniguppit és 10 koromfekete minimollyt számoltunk össze. /Szerintetek Barney Stinson bevetné csajozós dumának: Hé, van kedved megnézni a minimolly gyűjteményemet? ;)/ Ha a tendencia így folytatódik tovább, hamarosan nem lesz szüksége vízcserére, mert a H2O úgysem fog elférni a halacskáktól, és akkor miénk lesz a világ első zöldfűszeres, magától előálló díszhalkonzervje. Nyomokban garnélát fog tartalmazni.

Beszélhetnék még politikáról, Japánról, Haitiről, Kolontárról, de minek, mikor mind önmagáért beszél.
Azért fogadjunk, hogy ezt nem tudtátok Kolontárról :) Boldog szülinapot, Papa!

Jóslatok és egyebek

A napsugarak színéből, az árnyékok beesési szögéből és a szél ízéből - nem beszélve a madarak repülési irányáról - azt jósolom, hogy repedezik a tél jégfala, mert megkocogtatta a tavasz. Kész, punktum, nincs apelláta!

Más: Volt már dolgotok olyan citromos-gyömbéres-sülthagymás csirkével, ami nevetett a nyelveteken, miközben ettétek? Vagy a nyelvem nevetett, miközben ettem? :-I Mindegy, részletkérdés. A lényeg, hogy nekem volt, méghozzá tegnap este! Mesés, higgyétek el! Főleg, hogy Balázs volt a mesterszakács. :)

Más: Most nincs más.

Elvonási tünetek

"-Van az írónak sztrájkjoga?

-Ha valaki íróvá lesz, szerintem szent kötelezettséget vállal, hogy maximális sebessséggel állítja elő a szépséget,  felvilágosultságot, meg a vigaszt.

.-Mondja, doktor úr, hogy hal meg az az ember, akitől megvonják az irodalom vigasztalását?

-Vagy szívrothadásban, vagy az idegrendszer elsorvadásában.

-Egyik sem lehet kellemes, véltem.

-Nem. Az isten szerelmére, csak írjatok tovább, gyerekek!" 

 (Kurt Vonnegut: Macskabölcső)

Szabó Magdát kutatom mostanság. Hiányzik, hogy nem várhatok tőle valami újat. Különösen a Für Elise folytatása hiányzik. De most fedeztem fel, hogy egy alapregény kimaradt, a Mózes 1,22. Hurrá!

...és egy a ráadás

Szószátyár lettem.

Brokkoli Boy

 Mielőtt és miután
megtudta, hogy mehet a fazékba, mert ő lesz a holnapi ebédünk.
:P

(Megjegyzés: Balázs nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogyan tanítjuk meg leendő gyerekeinknek, hogy ne játsszanak az étellel.)

Budapesti fantombagoly

Szerintetek mennyire lehet nehéz megtalálni egy baglyot az állatkertben?

Elárulom: nagyon.

Nagyon, nagyon.

Igazából a lehetetlennel határos, főleg ha átépítés miatt ideiglenesen egy nem látogatható kifutón tárolják, mint kiderült az információnál.

Ezért ma Bendegúz, az erdei fülesbagoly nem találkozhatott új nevelőpapájával, Balázskával. Nem tudom, ki volt szomorúbb, BB vagy Bendegúz. Vagyis tudom, BB, mert Bendegúz még nem tudja, miről maradt le.

Így apa és fia csak az első hivatalos nevelőszülői értekezleten találkozhatnak.

Szívdesszert

Hát szóval megszületett, még akkor is, ha háttal nem kezdünk mondatot, a Csibor első kislemeze. Kézzel foghatóan, láthatóan, szagolhatóan, nem kicsit hallgathatóan. És - bár éssel sem kezdünk mondatot - mivel az eljegyzés már születése előtt megköttetett, hozzá a Keserédesben egy kis melléklet köttetett. Szép színes szalaggal, gondosan, pontosan. Szerintem nagyon jól mutatnak együtt :)

Egyszerűen gyönyörű :) Hát nem? Valami ilyesmi lehet a szülői büszkeség.... A frigyről bővebben Csibornál olvashattok, én nem is ragozom tovább.

Egyébként szombat délelőtt van, szépen süt a nap, és nagyon fúj a szél. Ami  nem nagyon zavarna így a négy fal között, ha a buta szél meg a folyosó nem szövetkezett volna, hogy együtt fütyörésszenek vmi idegesítő szellemsiratót a magas C és még magasabb társai környékén. Talán még ez sem lenne gond, ha a reggeli fejfájásom meg ez a fütyörésző társaság, kicsit jobban kijönne egymással. De nem, határozottan nem bírják egymást.

Sebaj, épp most jött meg BB és főz nekem egy fantasztikus brazil kávét :)  Aztán elmegyünk együtt az állatkertbe, és meglátogatjuk az új családtagot, Bendegúzt. BB ugyanis APA lett! :D

  

Pedig hol van még az esküvő???! Az rendben van, hogy lassan kúszik felénk az időpont, de azért odébb van még az. Példának okáért még ruhám sincs. Mondanám, hogy nem is lesz, de valahogy biztos lesz, mert olyan még sohasem volt, hogy sehogy se lett volna. Be kell vallanom, hogy az elmúlt héten volt rajtam pár olyan ruha, amiben a legelvetemültebb G.I. Jane is Csipkerózsikává változik, és még csak eszébe sem jut tiltakozni ellene egészen addig, míg meg nem látja a ruhán fityegő cédulán az Ft végződésű számsort. Bah! Elképesztő, mekkora ipar települt az esküvő köré - vagy inkább rája, de jó dulván! -  a 35 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, ahogy Anya mesélte. Akkoriban hosszú szoknyát legfeljebb varratni lehetett, fehér cipőt vagy szandált találni meg úgy, mint tűt a szénakazalban.

De hagyjuk ezt a nyavalygást, ezért nem érdemes koptatni a billentyűzetett. Inkább elviszem Balázskát az állatkertbe.

Pá!

Kis buta...

 

...azt hiszi, tavasz van!

Prömier

Az van, hogy ez van (de nagyon!):

És írásban is írtak rólunk, a Lángoló Gitárokban.

És még más érdekes dolgok is történtek a zenekarral a tegnapi hétfőn, de azt majd akkor mesélem el, ha képi bizonyíték is lesz rá. Addig pá-pá!