Nem kell (under construction)

Neked nem kell jónak lenned, se szépnek, ügyesnek vagy nagyszerűnek. Nem kell csúnyának sem lenned, betegnek vagy egészségesnek, sportosnak, kövérnek, magasnak, alacsonynak, fiatalnak vagy öregnek. Nem kell jól tanulnod, mindig szót fogadnod, menőnek lenned, vagy a sarokba visszahúzódva Dosztojevszkijt olvasod. Nem kell erősnek, vagy gyengének lenned. Nem kell félned, sem bátornak lenned, mindenkivel versenyre kelned és a legjobbnak lenned. Nem kell családot alapítanod, gyereket nevelned, kocsit, házat venned, a legújabb kütyüt megszerezned és adót fizetned, és nem kell egyedül maradnod és egyedül meghalnod. Nem kell állandóan küzdened, nem kell reményvesztettnek, boldognak vagy szomorúnak lenned. Nem kell divatosnak lenned, Mallorcára menned, a világgal lépést tartanod, gyertyát gyújtanod, emlékezned, tervezned, elveszned és megkerülnöd. Nem kell, hogy tudd, hogy értsd, hogy mindig első légy, a középső vagy az utolsó. Nem kell műveltnek lenned, nagy szavakat ismerned és hét nyelven beszélned. Nem kell kedvesnek lenned, az embereket megértened, elfogadnod vagy megbocsátanod. Nem kell kezet nyújtanod, vagy a kinyújtott kezet megfognod. Nem kell sikeresnek lenned, és nem kell bizonyítanod semmit. Nem kell, hogy álarcot viselj, de le se kell venned. Nem kell hinned. Nem kell hazudnod. Nem kell lopnod, és nem kell adnod. Nem kell ölnöd, nem kell menekülnöd, sem harcolnod. Nem kell gazdagnak lenned, sem szegénynek. Nem kell...

Nem kell, csak lehet.

Nem kell szeretned, de megéri.

És nem, tényleg nem kell szabadnak, és végre egyszer, most és mindörökké igazán önmagadnak lenned, csak érdemes.

És nem kell élned sem, de  mert megszülettél, meg kell halnod.

Hangulatjelentés

Ma reggel kiléptem az ajtón, és tavasz volt a levegőben. Félálomban baktattam a felázott, ruganyos talajon - jobb mint egy süppedős perzsa szőnyeg - és arra gondoltam, milyen jó lehet zöld fűnek lenni, télen puha földdel takarózni, és tavasszal az új élet hírnökének lenni...

Aztán jött a busz, én meg rohantam, mert nem vagyok én gondtalan fűszál, hanem gondos hivatalnokocska (brrrrr!). Tehát szaladtam, elcsíptem, felszálltam, aztán leszálltam még a következő megálló előtt, mert elromlott. A busz. Meg ettől a reggel is eléggé. Szép kis reggel, morgolódtam heringként a buszról leözönlő tömegben, jó-jó, hogy tavaszodik, na de mit keres itt ez a leheletnyi tejszerű fehérség az orrom előtt? Mit bodorodik, tekereg, ködösít, lebeg és párállik!? Elhomályosítja az én nagyszerű kilátásomat! Na és persze el fogok késni. Utálok késni (öööö). Telefonálni kell, hogy kések. Vagy telefonálni kell, hogy nem megyek be, írjanak ki szabira (öööö). Mire megszületett a fejemben a napom új forgatókönyve - postára menni tértivevényes levélért, mosni, takarítani, zenészkedni, kreatívkodni, bevásárolni, hétvégére összepakolni, lopott időben olvasgatni... - megérkezett a következő járat,  és csodával határos módon megállt a megállóközi megállóban, és a két tömeg egyesült. Uff! Akkor hát mégiscsak munka. C' est la Vie!

Azért lassacskán tavaszodik ám! Hamarosan érkezik...

U.i.: Tömeges hajnali buszozás közben kiválóan lehet ám filozofálni, ha a tömegen való bosszankodás épp nem kielégítő agytorna. Talán legközelebb elmesélem, hogy mire jutottam. Azt már most elárulhatom, hogy feltaláltam a spanyol viaszt! :D

Hazugság

Azt beszélik,
hogy egyszer,
régen,

leszületett a földre
az Isten,
hogy még egyszer,
és utoljára
és mindörökre,
magába ölelje az embert.
Aztán elment.