Régiség

Made by Me rovat következik, egy réges - régen, de legalábbis kilenc hónappal ezelőtt készült szülinapi bögrével. Természetesen a Made by You-ból, bagolyimádó férjemnek. 

Fotók: Bolgár Balázs

Édes álom

Bandika hajnalonta halk nyöszörgéssel ébreszt legédesebb álmomból, mert ő bizony éhes. Én halk nyöszörgéssel kivakarom magam az ágyból, gyorsan megetetem a prücsköt, aztán mindenki vissza a vackába, és húzzuk tovább a lóbőrt a következő műszakig...

Aztán tényleg felébredek, lemondó sóhajjal viszonylag gyorsan előkúszok a jó meleg takaró alól, a lehető leggyorsabban, de ha lehet csukott szemmel előkészítem az etetéshez szükséges segédeszközöket és egyéb kiegészítőket - úgy kb hetet, nyolcat -, meg jómagamat, felkapom a halkan nyöszörgő, éhes Bundikát, és betömöm a száját cicivel, mielőtt átváltana Bömbikébe.

A művelet nem mindig sikeres, és Bömbike elszabadul, mielőtt mellbedobással leszerelném.

Hogy lehet a világ legtemészetesebb dolga ennyire bonyolult?!

Szolgálati közlemény: Bandika ma pontosan egy hónapos! Az idő szalad, maholnap beállít az első szerelmével :) 

A Hard Day's Night

Vagy egy nehéz éjszaka hajnala. Ki tudja ezeket mostanában megkülönböztetni?! :)

Páholyból

Lassan - lassan páholyból nézem a "régi" életem. Ez jutott eszembe, mikor pár hete a Pozsonyi Pikniken Csibor koncerten voltam. A nézőközönség soraiban! Hogy milyen érzés volt? Hiányérzés. Amikor az jött volna, hogy felmegyek a színpadra, utolsó igazítás a mikrofonon, aztán az "én részem" a zenében, meg persze az, amikor Dá kiüti a hangszert a kezemből. Meg az összes többi. 

Már nem is dolgozom, pár hete. És nem járok próbákra, nyelvórákra, esti programokra. Továbbá nem használom a ruhásszekrényben figyelő ruháim 95%-át, mert nem jön rám. (Kíváncsi vagyok, hány százalékuk  tűnik el végleg a süllyesztőben.) Nem is igen vezetek már, pedig szeretek, csak nagy ritkán, rövidebb távokat.

Nem, nem és nem. Tisztára dackorszak!

Ellenben pakolok, mosok, vasalok; mosok vasalok, takarítok; mosok, vasalok, főzőcskézek. Jó előre, mert állítólag pár hét múlva pár hétig egy mini emberke életben tartása, saját életben maradásom és a környezetemmel való minimálisan szükséges emberi kommunikáció fogja felemészteni minden erőmet. Hm, ej-uhnye! 

Ja, és varrok! Úgy látszik a terhességi hormonok nálam valamiféle varró - gént aktiváltak. Mondjuk a sok hűhó egyetlen kész eredménye egyelőre a lenti zoknikutya, amit azon melegében elajándékoztunk egy csöppnyi Rékának, akinek mostanában egyik kedvenc foglalatossága a Fülöp névre keresztelt zoknijószág rágcsálása. Most mit mondjak. A Fülöpök ellenállhatatlanok. :)

Pici szütty

Jelenlegi legnagyobb problémám:

KOFFEINHIÁNY!

Nyilván túlélem.

Talán.

Asszem. 

Biztos.

Pipacsok az árokparton

Néha úgy kéne

hogy lásd,
hogy most sír a szívem,
hogy most kéne átszakítanod
bőröm bársonypáncélját,
és bordáim börtönéből kiragadnod szívemet,
és forró tenyeredbe ölelve
görcsös vergődését
elcsitítanod.

Vajon

Milyen lehet a kőoroszlánnak

rózsák között a pázsiton

a vadonról álmodova?

A hős

Hétköznap reggelente a 173E busszal utazok. Minden áldott hétköznap reggel, csúcsidőben, tömegnyomorban, morcosan és álmosan a morcosak és álmosak között. Amúgy a járat gyors, 2 - 4 percenként közlekedik, egyszóval az alapvető igényeket kielégíti, ha nem is kényelem és a luxus tárháza.  Elég hosszan utazok, úgyhogy általában leülni is sikerül előbb - utóbb, és úgy egy óránként még modern, egészen tiszta, alacsonypadlós jármű is megfordul a vonalon.

Ma reggel a szokásos tömegnyomorban a Bosnyák téren az óránkénti egy darab alacsonypadlós járatra megpróbált felszállni egy kerekesszékes fiatalember. A munkába, iskolába siető többiek előzékenyen beözönlöttek előtte a buszba, majd háttal az ajtónak és a fiatalembernek szépen megálltak.  Pont a középső ajtónál ültem, az ablak melletti üvegkalickában, és olyan jól láttam mindent.

  

Ültem és vártam, hogy a többiek, a mások, az emberek  az ajtóban megmozduljanak, utat engedjenek, tegyenek valamit, leszálljanak,  mert ők a két perc múlva érkező buszra is fel tudnak szállni, de nem történt semmi. Mire rájöttem, hogy talán most én vagyok az, akinek mozdulni,  szólni, ordítani, tenni  kéne, mert (talán) csak én vettem észre a fiatalembert, az ajtó becsukódott és a busz elindult. Nélküle.

Álmaimban mindig én vagyok a hős. 

Sejtelem

Bennem növekvő élet
(talán)
szent vagy csak emberi
ugyanazt jelenti
üdvöz légy,
Isten hozott
vagy küldött
mindegy is
(talán)
a lényeg
hogy végül hazatalálj!

Ha megbocsátanád

a félbemaradt gondolatokat,
a ki nem mondott szavakat,
a hazug szemeket,
az ökölbe zárt kezeket is,

az volna jó.

Vihar előtt

Buda és Pest között
hófehér híd
hordozta vállán
a fény és sötétség
határát.

Kérés (Christine Busta - Bitte)

"Mint egy szöget, úgy verj Istenbe,

hogy ne málljék szét a fal,

ha reám akasztod szeretetedet."