Vajon

Milyen lehet a kőoroszlánnak

rózsák között a pázsiton

a vadonról álmodova?

A hős

Hétköznap reggelente a 173E busszal utazok. Minden áldott hétköznap reggel, csúcsidőben, tömegnyomorban, morcosan és álmosan a morcosak és álmosak között. Amúgy a járat gyors, 2 - 4 percenként közlekedik, egyszóval az alapvető igényeket kielégíti, ha nem is kényelem és a luxus tárháza.  Elég hosszan utazok, úgyhogy általában leülni is sikerül előbb - utóbb, és úgy egy óránként még modern, egészen tiszta, alacsonypadlós jármű is megfordul a vonalon.

Ma reggel a szokásos tömegnyomorban a Bosnyák téren az óránkénti egy darab alacsonypadlós járatra megpróbált felszállni egy kerekesszékes fiatalember. A munkába, iskolába siető többiek előzékenyen beözönlöttek előtte a buszba, majd háttal az ajtónak és a fiatalembernek szépen megálltak.  Pont a középső ajtónál ültem, az ablak melletti üvegkalickában, és olyan jól láttam mindent.

  

Ültem és vártam, hogy a többiek, a mások, az emberek  az ajtóban megmozduljanak, utat engedjenek, tegyenek valamit, leszálljanak,  mert ők a két perc múlva érkező buszra is fel tudnak szállni, de nem történt semmi. Mire rájöttem, hogy talán most én vagyok az, akinek mozdulni,  szólni, ordítani, tenni  kéne, mert (talán) csak én vettem észre a fiatalembert, az ajtó becsukódott és a busz elindult. Nélküle.

Álmaimban mindig én vagyok a hős.