A Michelin útvonaltervezője szerint 2x3 óra 22 perc, összesen 476 km, összes költség 13.376 HUF. Oda - vissza.
A tegnapi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy az útvonalterv.hu kisebb időzavarban szenved. Az út - a sebességhatárokat csupán az ésszerű és feltétlenül szükséges mértékben túllépve - nem tehető meg kevesebb, mint 3 óra alatt. A Michelin jól számol az idővel. Feltételezve természetesen, hogy az M0 megfelelően működik. Különben az idő-határ a csillagos ég. A költségbeli eltéréseket az okozza, hogy a Michelin az útdijakkal is számol. Köszönjük, nagyon figyelmes! :)
Tehát 3 és fél óra, beleszámítva a megállásokat és hátráltató tényezőket (tejszerű, sűrű köd, kávé, tankolás, éhes vagyok, terepakadályok a 85-ös úton kamion-karavánok formájában, továbbá hangyányit eltévedek az ismeretlen városban és még parkolóhelyet is kell találnom), legyen 4 óra. Vagyis, aki az én helyemben oda akar érni a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny díjkiosztó ünnepélyének 11 órás kezdésére, reggel 7-kor kell elindulnia. Nos, ez majdnem sikerült. Negyed 8 órai indulással, lássatok csodát, 11 óra után 15-20 perccel 2 fős delegációnk megérkezett a célállomásra: Szombathely, Március 15. tér, Agora Művelődési és Sportház. A késés miatt nekünk már csak a nagyterem karzatán jutott hely, annak is a legtetején. Sebaj, legalább mindent jól láttunk. A színpadot, a termet, a terített asztalok mellett ülő, időben érkezett társainkat és a nyitóműsort. Legalábbis a felét, mert néptáncosokról és a római légióról lemaradtunk.
Az eredményeket most nem részletezném, részletezte már előttem más. Maga a díjkiosztó is elég részletes volt. Bár a fődíjat, és ezzel együtt a lehetőséget Magyarország képviseletére az Entente Florale Europe, vagyis az Európai Virágos Városok és Falvak versenyén természetesen csak 1 db falu és 1 db város nyerheti el, számtalan egyéb külön- és szponzori és más díj került kiosztásra. Mint pl. az Arany Rózsa díj, vagy az Acél Virág díj, fővédnöki díj, Szervező Bizottsági díj, az Önkormányzati Minisztérium különdíja... Az ember csak ül, és ámul és tapsol, hogy mennyi szép, esetenként soha nem halott nevű település van nálunk. Egyik a pusztából épít rózsakertet, más a vizekkel játszik, elvarázsol.
Én is csak ültem ott a magasban, és hallgattam, hogy az Önkormányzati Minisztérium különdíját Biatorbágy kapja. "Ápolt közterületeiért, gondozott magánportáiért, különösen szépen felvirágozott körforgalmaiért... (Kérjük Biatorbágy képviselőjét, fáradjon a színpadra, és vegye át a díjat!) ..." Hogy? Mi? Biatorbágy? Basszus! Hova fáradjak??? Harminc meredek lépcsőn magassarkúban letipegni, át a termen, fel a színpadra, mindenki tapsol, mindenki néz, fénykép - mosolyogni! legalább rendesen sminkelni lett volna időm! - kézfogás, fogadják szeretettel, Zsolnay vázát átvenni, nem ledobni, le a lépcsőn, át a termen, fel a lépcsőn. Oklevél megvan, váza ok. Enyhe szívdobogás a torkomban, de már csitul. Huhh! Ma aztán tényleg nem készültem színpadi szereplésre! De mindegy, mert nagyon örülök, és büszke is vagyok kis városomra, ahol nem élek, csak dolgozom. Úgy tűnik, közös erővel sikerült elbájolnunk a zsűrit. Hurrá!
És íme a díj! Nekem ugyan önmagában nem sokat jelent, hogy ő egy Zsolnay. A váza értékét a benne levő virág adja, vagy a kor, amiről mesél. De ő itt előnyben van, mert máris van miről mesélnie: Biatorbágyról és a virágokról. És azon kívül szeretem a búzavirágokat. Olyan kis helyesek! Szóval ez egy szép Zsolnay váza, így ahogy van. :)
És Szombathely is szép város, úgy ahogy van, de különösen az ilyen szép őszi időben. Vénasszonyok nyara, ahogy Évi mondta. Hiába, vénülünk, már ez a mi időnk! A mi tökéletes időnk egy csésze kávéra a téren, melegedni a napfényben, hallgatni a szökőkút locsogását, figyelni az embereket.
Íme, egy tökéletesen szép kis nap! :)
A tegnapi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy az útvonalterv.hu kisebb időzavarban szenved. Az út - a sebességhatárokat csupán az ésszerű és feltétlenül szükséges mértékben túllépve - nem tehető meg kevesebb, mint 3 óra alatt. A Michelin jól számol az idővel. Feltételezve természetesen, hogy az M0 megfelelően működik. Különben az idő-határ a csillagos ég. A költségbeli eltéréseket az okozza, hogy a Michelin az útdijakkal is számol. Köszönjük, nagyon figyelmes! :)
Tehát 3 és fél óra, beleszámítva a megállásokat és hátráltató tényezőket (tejszerű, sűrű köd, kávé, tankolás, éhes vagyok, terepakadályok a 85-ös úton kamion-karavánok formájában, továbbá hangyányit eltévedek az ismeretlen városban és még parkolóhelyet is kell találnom), legyen 4 óra. Vagyis, aki az én helyemben oda akar érni a Virágos Magyarországért környezetszépítő verseny díjkiosztó ünnepélyének 11 órás kezdésére, reggel 7-kor kell elindulnia. Nos, ez majdnem sikerült. Negyed 8 órai indulással, lássatok csodát, 11 óra után 15-20 perccel 2 fős delegációnk megérkezett a célállomásra: Szombathely, Március 15. tér, Agora Művelődési és Sportház. A késés miatt nekünk már csak a nagyterem karzatán jutott hely, annak is a legtetején. Sebaj, legalább mindent jól láttunk. A színpadot, a termet, a terített asztalok mellett ülő, időben érkezett társainkat és a nyitóműsort. Legalábbis a felét, mert néptáncosokról és a római légióról lemaradtunk.
Az eredményeket most nem részletezném, részletezte már előttem más. Maga a díjkiosztó is elég részletes volt. Bár a fődíjat, és ezzel együtt a lehetőséget Magyarország képviseletére az Entente Florale Europe, vagyis az Európai Virágos Városok és Falvak versenyén természetesen csak 1 db falu és 1 db város nyerheti el, számtalan egyéb külön- és szponzori és más díj került kiosztásra. Mint pl. az Arany Rózsa díj, vagy az Acél Virág díj, fővédnöki díj, Szervező Bizottsági díj, az Önkormányzati Minisztérium különdíja... Az ember csak ül, és ámul és tapsol, hogy mennyi szép, esetenként soha nem halott nevű település van nálunk. Egyik a pusztából épít rózsakertet, más a vizekkel játszik, elvarázsol.
Én is csak ültem ott a magasban, és hallgattam, hogy az Önkormányzati Minisztérium különdíját Biatorbágy kapja. "Ápolt közterületeiért, gondozott magánportáiért, különösen szépen felvirágozott körforgalmaiért... (Kérjük Biatorbágy képviselőjét, fáradjon a színpadra, és vegye át a díjat!) ..." Hogy? Mi? Biatorbágy? Basszus! Hova fáradjak??? Harminc meredek lépcsőn magassarkúban letipegni, át a termen, fel a színpadra, mindenki tapsol, mindenki néz, fénykép - mosolyogni! legalább rendesen sminkelni lett volna időm! - kézfogás, fogadják szeretettel, Zsolnay vázát átvenni, nem ledobni, le a lépcsőn, át a termen, fel a lépcsőn. Oklevél megvan, váza ok. Enyhe szívdobogás a torkomban, de már csitul. Huhh! Ma aztán tényleg nem készültem színpadi szereplésre! De mindegy, mert nagyon örülök, és büszke is vagyok kis városomra, ahol nem élek, csak dolgozom. Úgy tűnik, közös erővel sikerült elbájolnunk a zsűrit. Hurrá!
És íme a díj! Nekem ugyan önmagában nem sokat jelent, hogy ő egy Zsolnay. A váza értékét a benne levő virág adja, vagy a kor, amiről mesél. De ő itt előnyben van, mert máris van miről mesélnie: Biatorbágyról és a virágokról. És azon kívül szeretem a búzavirágokat. Olyan kis helyesek! Szóval ez egy szép Zsolnay váza, így ahogy van. :)
És Szombathely is szép város, úgy ahogy van, de különösen az ilyen szép őszi időben. Vénasszonyok nyara, ahogy Évi mondta. Hiába, vénülünk, már ez a mi időnk! A mi tökéletes időnk egy csésze kávéra a téren, melegedni a napfényben, hallgatni a szökőkút locsogását, figyelni az embereket.
Íme, egy tökéletesen szép kis nap! :)
1 megjegyzés:
Tényleg tökéletesen szép kis nap volt. Én is büszke vagyok kis városomra, ahol élek, és azokra is, akik dolgoznak érte! Köszi!
Megjegyzés küldése