2009. január 8., csütörtök

Leonie Swann: Glennkill (birkakrimi)

Ha már szó esett róla előző szösszenetemben, akkor kifejtegetem bővebben egy kicsit. Időközi könyvajánló következik, ti. a munkaidő vége és a busz érkezési ideje közti.

Mit csinál egy csapat juh - méghozzá vérbeli írek -, ha egy harmatos hajnalon holtan találják kedves juhászukat, a fűben fekve, zsigereiből meredező ásóval. Természetesen Miss Maple, a csökönyös nyomozóbirka nyaggatása mellett végére járnak a történteknek, amúgy birkamód: türelmesen, el- elmélázva, legelészve, bégetve, kérlelhetetlen kitartással.
Ám nemcsak üres fecsegés, bégetés, kalandozás, izgalom, vér és gyilkosság ez a könyv, hanem a birkalélek mélységeibe is betekinthetünk, és olvasás közben felmerül bennünk a kétely, hogy talán az embernek is van lelke, noha egészen aprócska, hiszen köztudott, hogy a lélek a szaglásban rejlik. Azon kívül hasznos információkhoz juthatunk a bárányfelhők keletkezéséről, a birkák legelési szokásairól, a farkasszellemről, a Vörös Kecskéről, a magány párájáról, valamint a különböző lyukak betöméséről. Pl. hogy a patkánylyukat nem szokás patkányokkal betömni, pedig lehetne. Jó kövérekkel.

És akinek még ez sem elég, csak pörgesse végig a könyv lapjait, és gyönyörködjön a sarokban ugráló helyes bariká(k)ban. Álmatlanság esetén megszámolandó :)

3 megjegyzés:

Bogi írta...

Naaaon jó!!! Kérem kölcsön! :)

mary írta...

Tépj sorszámot! :)
1. Hajnalka
2. Tücsi

Detti írta...

3, Pepe :)