2009. február 6., péntek

Kis játék a szívvel


Néha este egymagamban elmerülök önmagamban.

A jövő halott. A múlt foghatatlan.

A jelen örök. Nincs idő.

Én vagyok a varázslónő.

Szívem üstjében bűbájt forralok,

van hogy adok, van hogy kapok,

néha magam maradok.

És elmerülök önmagamban

Örök körben szakadatlan.

Vagyok.

Adok – kapok.

Maradok.

۝

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Van, hogy enged, van, hogy szorít,
Máskor kiszínez, máskor megrondít,
Néha ellep a csend, néha a szó beborít,
Sokszor fájhat, de téged csak ő gyógyít.