Süni és barátai

A süni (nálunk európai sün, azaz Erinaceus europeus) rejtőzködő életmódot folytató, félénk, éjszakai emlős. Túlnyomórészt, vagy kizárólag éjszaka mozog. Kiskorában még meg lehet simogatni, később a tüskéi megkeményednek, és nemigen érdemes macerálni. Vannak ilyen emberek is, talán jobban megéri békén hagyni őket. Bár sose lehet tudni :)

Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap este gyanútlanul baktattam hazafelé (amúgy Meteorfolk koncertről), mikor egyszercsak lelkesen döcögve átsöpör előttem a parkolón egy soványka süni. Ahogy észrevett mozdulatlanná dermedt, mint egy pillanatfelvétel, lábai viccesen összeakadva és gyanakodva pislogott rám. Persze én is azonnal mozdulatlanná dermedtem, mondván lássuk csak süni, ki kit tesz lóvá. Vártunk. Süni pislog, én szilárdan állom a tekintetét, sehol egy lélek, orgonaillat, szélmotoszkálás, csend. Hát én nyertem! Süni vagy egy percig pislogott rám, egyre jobban elbizonytalandova, aztán beóvakodott az első útjába eső kocsi alá, majd huss, be a bokorba, onnan zörgölődött vissza.
Mindez Budapesten, a 11. kerület közepén, ahol amúgy hajnalonként ordítanak a madarak, és egy hónapja virágzik az orgona. Tudtam én, hogy hova kell költözni, és nem mellékesen pl. Hajnalka, Tücsi, és még néhányan.

És végül ma végre péntek, és mindjárt kezdődik a hétvégém, amit kezdek mondjuk egy kis vadászattal a Millenárison, a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében. Tökéletes időzítés, épp kifogytam az olvasnivalóból, miután tegnap pontot tettem Johnatan Carroll The Land of Laughs c. szösszenetére. Nem rossz, nem rossz. Könnyű olvasni, és a legvégén rájön az ember, hogy tényleg érdemes volt elolvasni. Szerintem.