...míg a buszra várok elég:
Szerelembe esni és kijózanodni,
konok szívvel mégis vitába szállni,
aztán legyinteni, hogy úgyis mindegy.
Vagy nem?
Nézni, ahogy térdharisnyás spanyol trubadúrok
csipkegallérban,
felszalagozva,
mandolinjukat szorongatva
taxiba szállnak.
Túl sokat hallgatni,
messzire szaladni.
Imát mormolni,
hogy a világ,
talán,
jobb legyen,
ha kérhetem.
Csak úgy,
csak nekem,
mert én kérem.
Számít ez?
Végül úgyis,
mindig,
valahogy
csak hazatalálok.
Ha más nem, a busz visz el. :)
4 megjegyzés:
jól írsz, írhatnál többször is
okés, Névtelen ;)
annnnyira büszke vagyok rád!!!:))
most nem az anyukád:)
h
Óóóóó, köszi! Akkor most elpirulhatok, ugye? :)
(Erre mé' nincs itt egy szmájli?)
Megjegyzés küldése