És este lett és reggel a harmadik napon. És ez a nap a próbatételek napja vagyon. Bizony.
Merthogy olyan információk birtokában voltunk, miszerint Dubrovnik és a Kotori-öböl közel állnak egymáshoz, csak egy határ és néhány km választja el őket egymástól. De az nagyon! És amúgy Herr Einstein óta tudnivaló, hogy a tér, az idő, a távolság, az univerzum és minden egyéb is relatív.
Dobrotát és Dubrovnikot egészen pontosan kb. 200 km, egy határ, és 3 órányi, csigalassúsággal vánszorgó kocsisor választja el egymástól. Namármost ez utóbbi, plussz a 35°C kihozta belőlem a vérnyulat, aki fogvicsorgatva kutatott préda után. és vérben fogró szemekkel követelte, hogy azonnal forduljunk vissza. Ám akárhányszor sikerült meggyőznie erről a többi 3 kisnyuszit, 3 autónyit előre haladt a sor, és a haladás illúziója szertefoszlatta a közös meggyőződést. Végül rövid pórázra fogtam a vérnyulat, mert igazából csupa barát vett körül, rájuk meg mégse akartam uszítani, szóval a Dubrovnik útikönyv tanulmányozásába fojtottam vérnyulam fortyogó dühét. Szütty.
A terápia bevált, és még hasznosnak is bizonyult. Így pl. megtudtam, hogy az óvároson végigvezető, fényesre kopott sétány réges-rég vízfolyás volt, amit feltöltöttek, kiköveztek, aztán körülötte a palotácskák egy nagyobb lélegzetvételű földrengés alkalmával mind leomlottak, kivéve egyet, a Sponza-palotát, ami egyébként vámház-féle (lám, az adóhatóság hatalma és ereje); aztán tudom most már, hogy a város védőszentje Szent Balázs, ennek köszönheti azt a helyes kis templomot az említett sétány egyik oldalán, szemben a Sponza-palotával, továbbá az árkádos kormányzói palotával. Aztán olvastam építészeti stílusokról, kalóz támadásokról (vagy az Budva volt??), Orlando-vitéz hőstetteiről, várfalakról, nyári játékokról, és ilyesmik. Szinte lényegtelen dolgok, szóra sem érdemesek. Inkább menjetek el, és nézzétek meg! Sétáljatok a sétányon, nézelődjetek, szaglásszátok a tengert, egyetek fagyit, másszatok lépcsőket, mert abból temérdek van, a sok ember nem győzi koptatni. Utána pedig irány a tenger, és csobb!
Ha valamit kihagytam, kiáltsatok, olyan rég volt már...
Merthogy olyan információk birtokában voltunk, miszerint Dubrovnik és a Kotori-öböl közel állnak egymáshoz, csak egy határ és néhány km választja el őket egymástól. De az nagyon! És amúgy Herr Einstein óta tudnivaló, hogy a tér, az idő, a távolság, az univerzum és minden egyéb is relatív.
Dobrotát és Dubrovnikot egészen pontosan kb. 200 km, egy határ, és 3 órányi, csigalassúsággal vánszorgó kocsisor választja el egymástól. Namármost ez utóbbi, plussz a 35°C kihozta belőlem a vérnyulat, aki fogvicsorgatva kutatott préda után. és vérben fogró szemekkel követelte, hogy azonnal forduljunk vissza. Ám akárhányszor sikerült meggyőznie erről a többi 3 kisnyuszit, 3 autónyit előre haladt a sor, és a haladás illúziója szertefoszlatta a közös meggyőződést. Végül rövid pórázra fogtam a vérnyulat, mert igazából csupa barát vett körül, rájuk meg mégse akartam uszítani, szóval a Dubrovnik útikönyv tanulmányozásába fojtottam vérnyulam fortyogó dühét. Szütty.
A terápia bevált, és még hasznosnak is bizonyult. Így pl. megtudtam, hogy az óvároson végigvezető, fényesre kopott sétány réges-rég vízfolyás volt, amit feltöltöttek, kiköveztek, aztán körülötte a palotácskák egy nagyobb lélegzetvételű földrengés alkalmával mind leomlottak, kivéve egyet, a Sponza-palotát, ami egyébként vámház-féle (lám, az adóhatóság hatalma és ereje); aztán tudom most már, hogy a város védőszentje Szent Balázs, ennek köszönheti azt a helyes kis templomot az említett sétány egyik oldalán, szemben a Sponza-palotával, továbbá az árkádos kormányzói palotával. Aztán olvastam építészeti stílusokról, kalóz támadásokról (vagy az Budva volt??), Orlando-vitéz hőstetteiről, várfalakról, nyári játékokról, és ilyesmik. Szinte lényegtelen dolgok, szóra sem érdemesek. Inkább menjetek el, és nézzétek meg! Sétáljatok a sétányon, nézelődjetek, szaglásszátok a tengert, egyetek fagyit, másszatok lépcsőket, mert abból temérdek van, a sok ember nem győzi koptatni. Utána pedig irány a tenger, és csobb!Ha valamit kihagytam, kiáltsatok, olyan rég volt már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése