Bandika hajnalonta halk nyöszörgéssel ébreszt legédesebb álmomból, mert ő bizony éhes. Én halk nyöszörgéssel kivakarom magam az ágyból, gyorsan megetetem a prücsköt, aztán mindenki vissza a vackába, és húzzuk tovább a lóbőrt a következő műszakig...
Aztán tényleg felébredek, lemondó sóhajjal viszonylag gyorsan előkúszok a jó meleg takaró alól, a lehető leggyorsabban, de ha lehet csukott szemmel előkészítem az etetéshez szükséges segédeszközöket és egyéb kiegészítőket - úgy kb hetet, nyolcat -, meg jómagamat, felkapom a halkan nyöszörgő, éhes Bundikát, és betömöm a száját cicivel, mielőtt átváltana Bömbikébe.
A művelet nem mindig sikeres, és Bömbike elszabadul, mielőtt mellbedobással leszerelném.
Hogy lehet a világ legtemészetesebb dolga ennyire bonyolult?!
Szolgálati közlemény: Bandika ma pontosan egy hónapos! Az idő szalad, maholnap beállít az első szerelmével :)
5 megjegyzés:
Ójesszus, azért még érettségi előtt meg kéne látogatnom... De még hagylak kicsit titeket összerázódni. :)
Gyere csak, Bandika már fogad látogatókat. Időpontegyeztetés hű rabszolgájánál, azaz nálam. :)
Na majd egy nem túl hosszúra nyúló munkanapot kiválasztunk, amikor Rituval átruccanunk hozzátok ráncba szedni az idegeinket. :)
Van nektek nem túl hosszúra nyúló munkanapotok? :-P Remélem igen :-)
Megjegyzés küldése