A zirodalom visszavág

Az történt ugyanis, hogy tegnap Évi barátnőmmel csajos estét csaptunk, és plázáztunk. Nota bene: nem cicáztunk, hanem bikinit vásároltunk Évinek, mert aki Malagára megy nyaralni, annak ez kötelező! Namármost, gondolom mindenkinek ismerősek a bejáratoknál őrködő detektor kapuk. Hát ők az utóbbi időben igencsak rám hajtottak, és alig akadt olyan, amelyik megállta, hogy szemtelenül rámcsipogjon, amikor elhaladtam mellette. Akár be-, akár kifelé igyekeztem, akár volt nálam frissen vásárolt cucc, akár nem. Felettébb zavaró! Nem csípem az efféle karót nyelt alakokat, nincs bennük semmi lazaság. Végül tegnap, egy leleményes biztonsági őr segítségével fény derült mindenre. A kapuőrökre stílusosan Carlos Ruiz Zafón The Shadow of The Wind c. könyve hozta rá az őrületet, amit vagy egy hónapja vettem, és mostanság sűrűn hurcolászom magammal. (Minek nekem egyfolytában olvasni valamit?!) A lapok közt megbúvó aprócska fémszál még apróbb darabokra szaggatásával azon nyomban, könyörtelenül és véglegesen véget vetettem a zaklatásnak. Ég veletek kapuőrök! :)

A természet rendje

Egyik legfontosabb barátnőm a minap váratlanul bejelentette, hogy ő bizony most orvul eltűnik a városból két hétre, nyári szabadság jogcímén. Én természetesen azon nyomban felháborodtam, mert nem illik két hét szabadságról hazatért, a városi életbe és a munkás hétköznapokba nyüszögve visszakényszerített barátnőt ilyesmivel letámadni, rögtön az első napon. Hát mi lesz így a napi (közel 6 órás) rendelkezésre állású, azonnali, online lelkisegély szolgálattal, és különben is, hogy fogjuk így megbeszélni életünk mindennapi, rendkívüli fontosságú eseményeit??! Mire szinte azonnal érkezett a megnyugtató válasz: "A természet rendje szerint: skype-on" :)

(Hja, akinek otthon is van internete, az nem esik kétségbe! Lassan haladnom kéne a korral.)

Pillanatnyilag tökéletes

Találtam egy csipetnyi tökéletes boldogságot egy árnyas erkélyen, hátamat az átmelegedett falnak támasztva. Ölemben a notebook, kezem ügyében egy pohár villányi vörös, a biztonság kedvéért egy tábla csokoládé, és csak szimplán hallgatom a közeli fürdő zsivaját, és a még közelibb lombzúgást. Közben pötyögök. Ennyi. Jelent vége, csapó. :)

Nyári este (avagy: a szabadság első napja)

Holdszínű volt az este.
Acélkék Dunába estek
és összetörtek
a Szabadság-híd fényei.

2:0 ide

Nos, az első után teljesítettem a második felvonást is. Hurrá, hurrá, hurrá. És a végén a következő megállapításra jutottam:

Ht = qA/qT*m

Ahol:
- Ht a tanulási hatékonyság
- qA a megtanulandó anyagmennyiség
- qT a rendelkezésre álló idő
- m a mary koefficiens (véletlenszerűen és kiszámíthatatlanul változó együttható)

Ó, azt hiszem, kicsit túladagoltam a kikapcsolódásra szolgáló TBBT-t!