Love is in the Air

Hogy honnan tudom? Bahh! bagatell. Hát hogy ne tudnám?

Az úgy kezdődött, hogy tegnap angol órám volt. Néha megesik. Többnyire szerda esténként, de ha valami halaszthatatlanul fontos okból (pl. színház), vagy csak egyéni haldoklásból (pl. éves rendes mandulagyulladás) kifolyólag elhalasztódik, akkor vasárnap esténként. Hajnalkával, Hajnalkánál. Az órák renndes menete szerint a kezdő mondat: How was your day/weekend? Na, ez most elmaradt, pedig úúúgy akartam mesélni, hogy magam kezdeményetem. Mert az úgy volt, hogy angol óra előtt és munka után volt egy üres órám, amit valahogy el kellett ütni. Üres? Ütni? Ugyan már! Valamikor azt a temérdek angol házit is meg kell oldani! Így aztán a Móricz körtértől nem messze, a Simplon kávézóban kötöttem ki az angol házim és egy bögre illatozó forró csoki társaságában (ami aztán nagyjából egyenlő lett a vacsorámmal. van ez így.) . Majdnem sikerült is megcsinálni az összes feladatot, csak kettő maradt el. Ennek persze megvolt a maga oka: nem jutott rá időm, mert közben egyéb megfigyeléseket kellett tennem, amiről aztán lelkesen be is számoltam az angol órán. Persze angolul ;)
Szóóóval. Körülnéztem, és kicsit figyelgettem az embereket. Csak kicsit, mert volt aki jól visszanézett, hogy én meg mit nézek. Hát bocs. :)
Tehát: I made an observation. It's definetely springtime out there! There was sunshine outside, and at least six couples inside the cafe holding each other's hand, and looking deep into each other's eyes, etc., etc., etc... So, hey, my dear friends and readers, there's springtime out there, in there, outside and inside, just go and enjoy it. NOW! :)