Egyik legfontosabb barátnőm a minap váratlanul bejelentette, hogy ő bizony most orvul eltűnik a városból két hétre, nyári szabadság jogcímén. Én természetesen azon nyomban felháborodtam, mert nem illik két hét szabadságról hazatért, a városi életbe és a munkás hétköznapokba nyüszögve visszakényszerített barátnőt ilyesmivel letámadni, rögtön az első napon. Hát mi lesz így a napi (közel 6 órás) rendelkezésre állású, azonnali, online lelkisegély szolgálattal, és különben is, hogy fogjuk így megbeszélni életünk mindennapi, rendkívüli fontosságú eseményeit??! Mire szinte azonnal érkezett a megnyugtató válasz: "A természet rendje szerint: skype-on" :)
(Hja, akinek otthon is van internete, az nem esik kétségbe! Lassan haladnom kéne a korral.)
(Hja, akinek otthon is van internete, az nem esik kétségbe! Lassan haladnom kéne a korral.)
2 megjegyzés:
Más rendes dolgozó majdnem-mindig-online barátnők már pótléknak sem jók, mi? Hüpp... :'(
( :D )
Ejnye! Nem rendezünk itten online féltékenységi jelenetet! ;)
Egy majdnem-mindig-onlie Tücsök egyébként alaptartozék.
Megjegyzés küldése